Itt? Mindenki! – Anders Thomas Jensen-portré

2025. november 19. – írta Rudas Dóra

Mi lesz velünk, ha egyszer tényleg elterjed a pszichoterápia és tömegesen elkezdünk kigyógyulni az elmebajainkból? Nem csak a politika változik meg gyökeresen, de elveszítjük a művészeink nagyját is, elsők között Anders Thomas Jensent. 

„Ebben a műfajban hatalmas szerepe van a ritmusnak” – Beszélgetés Herendi Gáborral

2024. december 10. – írta Vigh Martin

A 2000-es évek magyar sikerfilmjeinek látható hányadát ő rendezte, most mégis állami támogatás nélkül forgatott Herendi Gábor, akinek a Futni mentem című legújabb mozija az első napokban remek nézettségi adatokat szállított. A rendezővel forgatási kényszerekről, műfaji sajátosságokról és a függetlenfilmes hullám fenntarthatatlanságáról is beszélgettünk.

Mosolyba zárt fájdalom – Robin Williams-portré

2024. augusztus 10. – írta Kovács Patrik

Sokan máig úgy emlékeznek rá, mint a szelíd mosolyú, de géppuskaszájú mókamesterre, akinek humora követhetetlenül magas fordulatszámon pörgött. Pedig a tíz esztendővel ezelőtt elhunyt Robin Williams kiforrott stílusú drámai színészként nyújtotta élete legfontosabb alakításait. Sőt, még a legemlékezetesebb vígjátéki hősei sem tettek mást, „csak” szivárványos jókedvvel leplezték titkos szomorúságukat.

„Ennyire abszurd történettel talán még soha nem találkoztam” – Beszélgetés Gazdag Gyulával

2022. október 4. – írta Soós Tamás

Az egyik legtöbbször betiltott hazai filmes, a magyar abszurd kiváló rendezője, a Sundance Intézet rendezői laboratóriumának művészeti vezetője október 7-én a Fimtettfeszt vendége lesz. Nagyinterjúnkban a szocialista cenzúráról, a betiltásokat követő gyászmunkáról, és arról is mesélt, hogy miért akart elmenekülni az első napon a Sundance Intézetből, amikor hirtelen Robert Redford és Morgan Freeman között találta magát egy padon.

Nagypolgári fenegyerek – Bujtor István portréja

2019. december 27. – írta Beretvás Gábor

Szinte hihetetlen, hogy Bujtor István immár tíz éve, hogy az égi vizekre evezett. Figurája ma is velünk élő legenda. A közgazdász végzettségű Bujtor – eredeti nevén Frenreisz – István ugyanis nem csak (Balázs Béla-díjas) színész volt, hanem producer, rendező, forgatókönyvíró, színházigazgató, jellegzetes szinkronhang és még sorolhatnám, mi minden. Egyéniség. Igazi reneszánsz ember.

A cigányok nem repülnek – Lengyel Balázs: Lajkó – Cigány az űrben

2018. március 28. – írta Papp Attila Zsolt

Van abban némi morbid irónia, hogy pontosan Jurij Gagarin halálának ötvenedik évfordulóján írom ezt a szöveget. Tudjuk, hogy Gagarin volt az első ember a világűrben, aki csodával határos módon élte túl kozmikus küldetését. Vagyis hát nem, mindent vissza. Önök rosszul tudták, az első űrutazó nem az orosz pilóta volt, hanem egy magyar cigány srác, Serbán Lajos, alias Lajkó. Jól hangzik, nem?

A döntés szabadsága – Martin McDonagh: Three Billboards Outside Ebbing, Missouri / Három óriásplakát Ebbing határában

2018. február 3. – írta Beretvás Gábor

A történet egyszerű, talán mert ezen a tájon semmi sem bonyolult.

Ne az ördögöt fessük a falra – Andrei Dăscălescu: Planeta Petrila

2017. június 29. – írta Jakab-Benke Nándor

Az idei TIFF egyik legnépszerűbb filmje – a román napok közönségdíját is elvitte – egy dokumentumfilm, a Planeta Petrila volt. Az, hogy dokumentumfilm közönségdíjat nyerjen, önmagában is sokkoló a mai világban, pláne, hogy utána még moziban is bemutatják. A közönség persze nem téved, sőt, ezúttal a forgalmazó sem: a Petrilla bolygó maximálisan megérdemli a szeretetet.

A leghasznosabb haszontalan filmes weboldalak

2017. április 1. – írta Buzogány Klára

Tudni akarod, mikor lehet kimenni pisilni a moziban egy film alatt? Tudni akarod, hogy mennyit keresett a stúdió, mialatt te pisiltél? És hogy melyik színész nem szerepelt abban a jelenetben, amit úgysem láttál, mert éppen pisiltél? Mindenre van egy honlap(p), és ez nem áprilisi tréfa. Megmutatunk néhányat.

Ez történik, ha nőket engedünk a rendezői székbe – Maren Ade: Toni Erdmann

2016. szeptember 13. – írta Dobi Ferenc

A cannes-i kritikusok idei kedvence egy olyan 162 perces film volt, amely nem látványával vagy történetével hódított, hanem furcsa karaktereivel, bizarr és feszélyező (de annál viccesebb) jeleneteivel, valamint az egész mélyén dobogó szívvel.