A középső ujj mestere – Larry Charles: The Dictator / A diktátor

2012. május 22. – írta Jakab-Benke Nándor

Sacha Baron Cohen régóta várt új filmje szakít az előző három mockumentarista stílusával, és egy kanonizációs próbálkozás eredményeképpen „rendes” narratívája van. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne röhögni rajta.

A legtisztább woodykum – Woody Allen: Annie Hall, 1977

2009. november 27. – írta Buglya Zsófia

Nem emlékszem, mikor láttam először, ahogy arra sem, azóta hányszor. Azt sem tudom, a barátaim mikor, de kapásból senki nem jut eszembe, aki ne ismerné. Alvy vagy Annie mondatai, kettősük egy-egy jelenete, az egész film számunkra hivatkozási alap lett. Mégsem humoros aforizmagyűjtemény csupán: szerelmi történetbe oltott lélektani anamnézis, melyet a személyesség aurája, pontosabban a szerzői személyiséggel való játék tesz különlegessé.

Akik megteremtették az erdélyi magyar új hullámot! – 2017 – az első erdélyi filmes évfolyam tízéves találkozója

2006. december 15. – írta Zágoni Bálint

Zártkörű találkozó egy nyári délután. A kolozsvári Bocskai-ház parkolójába pár külföldi rendszámú kocsi húz be. Vidám nevetés és meleg kézfogások hangja száll a fülledt levegőben. Az erdélyi filmes oktatás első évfolyamának tízéves találkozójáról van szó.

Az Úr balkáncsókja – Sinisa Drăgin: În fiecare zi dumnezeu ne sărută pe gură / Naponta szájon csókol az Úr

2001. június 15. – írta Varga Anikó

Nehéz annak a rendezőnek kikerülnie a Balkán-mítoszt, aki témájában, történetében Kelet-Európához kapcsolódó filmet rendez, mert így vagy úgy, de reflektálnia kell rá. Sinisa Drăgin filmje, a Naponta szájon csókol az Úr, mintha azt a problémát mutatná fel, hogy nehéz e mítoszhoz kötődő sztereotípiákat, akárcsak a nagyon erős és meghatározó filmes olvasatok képi világát, szimbolikáját figyelmen kívül hagyni. Ilyen értelemben Drăgin filmje valahol Lucian Pintilie és Emir Kusturica között helyezkedik el – az előbbitől a nyomasztó hangulatú tájakat, arcokat, a nyomor állati körülményeit, az utóbbitól pedig a fantasztikumot és a harsány, életbő humort (igaz, mérsékelten) véve át.