Posztmodern önkacajok – A Judd Apatow-„istálló” filmjeiről

2013. november 21. – írta Szabó R. Ádám

Judd Apatow szerepe a hollywoodi vígjátékok megreformálásának terén tagadhatatlan. Az utóbbi tíz év legtöbb bevételt hozó vígjátékainak nagy hányadát vagy ő rendezte, vagy íróként, producerként vett részt az elkészülésükben.

Jack Sparrow a Vadnyugaton – Gore Verbinski: The Lone Ranger / A magányos lovas

2013. július 8. – írta Papp Attila Zsolt

Bár egyes vélemények szerint Johnny Depp jóformán semmi egyébhez nem ért, mint hülye arcot vágni minden filmjében, töredelmesen bevallom, nekem a gyengéim közé tartozik: gyakorlatilag bármit hajlandó vagyok megnézni, amiben szerepel. A magányos lovasban azonban tényleg nem lehetett túl nehéz dolga – nemcsak a saját karaktere, hanem a film szinte minden lényeges eleme „újrahasznosított”.

Behajolni veszélyes – Nae Caranfil-portré 1.

2013. április 10. – írta Ioan-Pavel Azap

Nae Caranfil jelen pillanatban a legfontosabb élő román filmrendező. Figyelem: nem legjobbat, legnagyobbat vagy legzseniálisabbat mondtam, hanem legfontosabbat. Ez nem is egy túl merész kijelentés, hiszen épülőfélben levő életműve a legjobb és megdönthetetlen bizonyíték rá. Távol áll tőlem, hogy kötekedjem a román filmművészet veteránjaival, vagy az újhullámos ifjakkal: változó mértékben ugyan, de szeretem és tisztelem őket. A jelenkori román filmtörténetben kétségtelenül ott van Nae Caranfil – és ott vannak a többiek. 

„Piszkos” Jack Reacher, egy eltékozolt legenda – Christopher McQuarrie: Jack Reacher

2013. január 8. – írta Papp Attila Zsolt

Az öntörvényű, a törvényességet belülről feszegető igazságosztó figurája tömegkulturális közhely, Charles Bronsontól Clint Eastwoodig sokan szereztek renomét a karakternek. Tom Cruise a Jack Reacherrel a legendárium újabb fejezetét szerette volna megírni – mérsékelt sikerrel.

Ellenbanda

2012. december 29. – írta Magyari Tivadar

Egy kolozsvári társasház lakói, az ő rokonaik és ismerőseik a 60-as évek elején filmkészítők voltak, rengeteg filmet készítettek el. Félkész vagy még annyira sem kész filmeket fejeztek be, közösen, családi és szomszédi összefogással.

Mechanizált mesehősök – A burleszk öröksége az animációs filmben: 2. A komikus gépiesség az animációban

2012. december 21. – írta Varga Zoltán

Chuck Jones Feed the Kitty (1952) című rajzfilm-klasszikusának egyik gegjében Marc Anthony, a bulldog egy általa védelmezett kiscicáról azt akarja elhitetni gazdájával, hogy az egy felhúzható játékfigura – ez a pillanat több mint a kutya rögtönzött kényszermegoldása, mert olyan hagyományhoz kapcsolódik ez a poén, ami kétségkívül keresztülszövi az élőszereplős burleszket és a (rajz)animációt egyaránt. Sőt, a komédia elméletében is rendre visszatérő koncepciónak mondható. A gépiességről van szó; mégpedig az automatikus mozgás- és viselkedésformák által eluralt figurák nevettető lehetőségeiről.¹

„Lars von Trier csak egy parasztfiú, aki belecsöppent a dolgok közepébe” – Nicolas Winding Refn-portré 2.

2012. december 7. – írta Csoma Emőke

A sötét időszak letörte a fiatal tehetség szárnyait, bár annak ellenére, hogy produkciós cége, a Jang Go Star teljesen csődbe ment, ő mégis elégedett volt a szakmai eredménnyel, ambíciója pedig nőttön-nőtt. Ahogy karriere kezdetén szerencséje volt, úgy most is került egy kitűnő ajánlat, melyet lehetetlen volt visszautasítani. A Nordisk Filmnél dolgozó Kenneth Plummer felajánlotta, hogy készítsen folytatást a Pusherhez, és ha az sikeres lesz, akkor egyből készíthet neki egy harmadik részt is. Ez ám a nagylelkűség! Amint azt már a portré első részéből megtudhattuk, a Pusher-trilógia több mint sikeres lett, ezáltal pedig szülőatyja karrierjét is megmentette.

A nyúlon túl – Monty Python-portré II.

2012. szeptember 19. – írta Adrian Şerban

Monty Python-nagyjátékfilm készül. John Cleese az ötlettől fellelkesedve visszatér a csapatba. Jones és Gilliam eldönti, hogy egymás közt osztják szét a rendezői feladatokat. S a szereposztás? Természetesen pythonok minden szerepben, Alec Guinesshez vagy Petes Sellershez hasonló módon – ha megengedik nekünk ezt az erőltetett párhuzamot.

A komédia isteni lábfeje – Monty Python-portré I.

2012. szeptember 17. – írta Adrian Şerban

Tudják, miről beszélek, nem? Terry Gilliam összetéveszthetetlen animált főcíméről, amely alatt John Philip Sousa The Liberty Bell című katonai indulója szól s egyszer csak megjelenik a sorozat címe: Monty Python’s Flying Circus, azaz Monty Python repülő cirkusza.

Apa nagyon égő – Sean Anders: That's My Boy / Apa ég!

2012. augusztus 27. – írta Pernecker Dávid

Adam Sandler. Valaha úgy tekintett a filmszakma erre a magánéletében meglepően introvertált komikusra, mint az öreg Dangerfield vagy Mel Brooks esetleges utódjára. Mindez nagyon rég volt, és talán már el sem lehet hinni, de tény, hogy Sandler tudott, és tudna villanni.