Magyar mesterművek - Fehér György: Szürkület Magyar mesterművek - Fehér György: Szürkület

A törvény szövedéke

Fehér György: Szürkület

ÉRTÉKELD A FILMET!
Szürkület
Fehér György
1990

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 10

10

Szerinted?

0

Fehér György Szürkület című, frissen restaurált filmje egyszerre társtalan alkotás és egy, a magyar filmművészetben markáns stílusjegyekkel bíró filmnyelvi irány kultikus darabja, de mindenekelőtt – az irodalmi alapművet jegyző Friedrich Dürrenmattot parafrazálva – „a bűnügyi film rekviemje”.

„úgy éreztem, hogy mindez csak álom, végtelen és értelem nélküli álom”
(F. Dürrenmatt: Az ígéret)

Eléggé elterjedt nézet a filmes közgondolkodásban – talán Hitchcocknál olvastam először, de később másoknál is –, hogy irodalmi adaptációt leginkább olyan műből érdemes készíteni, amely esztétikai értékeit tekintve nem túl magasan jegyzett, magyarán: jó film gyenge irodalmi alapanyagból születhet, mert az eredeti munka „sérülésveszély” nélkül formálható, és nem vet árnyékot a belőle készülő filmalkotásra. Azaz: könnyebb megugrani a mércét. Nehéz fába vágta tehát a fejszéjét Fehér György, amikor mindjárt első nagyjátékfilmje alapjául egy Friedrich Dürrenmatt-művet választott – bár kérdés, voltaképpen milyen műről is van szó. A Szürkület stáblistáján ugyanis az szerepel, hogy „F. Dürrenmatt »Egy fényes nappal történt« című műve motívumainak felhasználásával írta: Fehér György”. A svájci írónak azonban nincs ilyen című (szépirodalmi) műve, van viszont egy Fényes nappal történt (Es geschach am hellichten Tag) című, svájci–német–spanyol koprodukcióban készült 1958-as film, amelynek ő írta a forgatókönyvét – rendezője pedig a magyar Vajda László (Ladislao Vajda). Ennek készült egy többé-kevésbé pontos remake-je 1996-ban (The Cold Light of Day), amely angol nyelven ugyan, de Csehországban játszódik. (A gyártási körülményekről és az adaptációt övező jogvitákról Pentelényi László írt a Filmvilágban.)

Fehér György a kislányt alakító Nagy Erzsébettel a Szürkület forgatásán

Dürrenmatt azonban a Vajda-film alapjául szolgáló forgatókönyvét, illetve filmnovelláját kitűnő kisregénnyé formálta, amely Az ígéret[1] címmel jelent meg, és ez csak azért figyelemre méltó fejlemény, mert mintha maga sem lett volna megelégedve saját munkájának narratívájával. A Fényes nappal történt ugyanis egy noiros hangulatú, de cselekményvezetését tekintve nagyjából klasszikus bűnügyi dramaturgiát követő krimi, amelyben a nyomozói mentalitás megszállottsággá alakításának – s ezáltal személyessé tételének – motívuma megjelenik ugyan, a végeredmény viszont kerek, lezárt egész: rendhagyó módszerekkel, de a tettest sikerül leleplezni, az igazság győzedelmeskedik, a bűn elnyeri méltó büntetését. Az ígéret nóvuma éppen abban áll, hogy ezt a zárt egészet – és az alapjául szolgáló ismeretelméleti optimizmust – megbontja és „aláaknázza”, a mű alcímével összhangban: A bűnügyi regény rekviemje. Dürrenmatt az eredeti elbeszéléshez egy kerettörténetet ír, amely új kontextusba helyezi mindazt, ami a nyomozás során feltárulni látszik előttünk – Sean Penn 2001-es rendezése, Az ígéret megszállottja (The Pledge, Jack Nicholsonnal a főszerepben) már egyértelműen ezt a narratívát veszi alapul. Mégis, talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy szellemiségében és atmoszférájában a Szürkület – amelyet a Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum jóvoltából restaurált állapotban mutatnak be az idei Berlinálén – áll a legközelebb az alapműhöz, ugyanakkor a legmerészebben is nyúl az alapanyaghoz; és Fehér György rendezése a leginkább kongeniális Dürrenmatt írói zsenijével.

Kép a Szürkület című filmből

Lassan, nagyon lassan vonul a kamera egy kietlen, ködös-szürke, erdős-hegyes táj fölött, távolból dörgés-villámlás, majd egy autóban két, a sötétség miatt szinte kivehetetlen arcú férfi ül szótlanul, kint szakad az eső – aligha kezdődhet ennél baljóslatúbban egy bűnügyi film. Az idősebb felügyelő (Haumann Péter élete alakítását nyújtja) és fiatalabb társa (Derzsi János) egy szörnyű bűntett színhelyére igyekszik: meggyilkoltak egy kislányt „a keresztnél”. „Az egész utazás olyan volt, mint valami gonosz álom, lidérces erők játéka” – óhatatlanul eszünkbe jutnak Dürrenmatt szavai, megelőlegezve valamit abból a vigasztalanságból, amely úgy ereszkedik alá az egész történetre, mint a szürke gomolyfelhők a kiismerhetetlen, tájékozódási pontokat alig kínáló tájra. A történet struktúrájának mélyén egy klasszikus mesei alap, a Piroska és a farkas-motívum húzódik: a kis Gritli (a filmben Anna) piros szoknyácskájában, karján kosárkával a nagymamájához indul a szomszédos faluba, hogy sose érjen oda, mert útközben találkozik a nagybetűs Vadállattal. Van ennek az alaptörténetnek egyfajta mitológiai vonzata, nem véletlen, hogy a gyilkos hol „óriás”-ként, hol „varázsló”-ként neveződik meg: a világrendet megbolygatja az ismeretlen, már-már természeti erőként fellépő gonosz, amely azért is olyan nehezen tetten érhető, mert mintha nem különböződne el a környező világtól, mindenütt-jelenvalósága értelmetlenséget csempész a létezésbe („maga sosem találja meg a gyilkost, mert ebből a típusból, amelyik csak véletlenségből nem öl, túl sok van”, mondja az idegorvos a felügyelőnek).

Kép a Szürkület című filmből

Fehér György nagy műgonddal megkomponált, fekete-fehér képeiről süt a reménytelenség, lassú oldalra kocsizásai egy időtlen állandóságban létező világot mutatnak, arctalanná kövült, töredezetten beszélő és mozgó emberekkel. Ennek a vizuális stílusnak a fragmentáltság és elliptikusság alapvető jellemzői: szerkezete kihagyásos, az oksági viszonyokat néha csak utólag, nehezen fejtük fel, töredékeit látjuk a történéseknek és szereplőknek, szokatlan képkivágásokból filmezett testrészeket és cselekvéseket, indokolatlannak tűnő (mert látszólag sehova sem vezető) hosszú beállításokat, a képből egyszerűen kisétáló figurákat, akiknek a jelenléte vagy jelen-nem-léte mintha nem változtatna semmit a történelmen kívüliségbe dermedt időn és tájon, amelyben a némaság szekvenciáit szinte csak Vidovszky László kivételes atmoszférateremtő erővel bíró, gyászzenére emlékeztető (apropó rekviem) kísérleti aláfestő muzsikája váltja. Tarr Béla majdnem azonos időben készült Kárhozatának – a Tarr-film 1987-es, a Fehér-film 1989-es (a stáblistán 1990 szerepel) – képsorai jutnak eszünkbe, nem véletlen, hogy pont ezt a két filmet tartjuk a „fekete széria” mérföldköveinek; nem mellesleg Tarr Béla a Szürkületben Fehér György konzultánsa volt.

Kép a Szürkület című filmből

A Szürkület nyomozó „főhőseinek” nemcsak a helyzetet, hanem magát a világot kell megfejteniük, amelyben a bűn megtörténik – és ehhez eltérő stratégiákat választanak. Haumann felügyelője a racionális megismerésben hisz, detektívként a nyomokat értelmezi – egyébként helyesen, amikor a meggyilkolt kislány rajzából indul ki az „óriással” és a „sündisznókkal” –, megfigyelői alapállással közelít a történtekhez, kívülről és (egészen a legvégéig) hideg fejjel, lépésről lépésre igyekszik felgöngyölíteni a szálakat. „Kötelességünk, hogy a bűn minden formáját üldözzük, hogy megakadályozzunk mindent, ami a törvényes rend ellen készül. Biztosítanunk kell a társadalom békéjét” – mondja a végső szembesülés jelenetében korábbi kollégájának, aki egészen más utat választ az igazság felderítésére. Derzsi nyomozókaraktere az intuitív attitűd embere, aki nem a kézzelfogható tények nyomán indul el és nem hisz a legfőbb gyanúsított, a holttestet megtaláló házaló (evidensnek látszó) bűnösségében sem. A rendőrség kötelékéből kiválva, saját szakállára kezd nyomozni, meglehetősen rendhagyó módszerekkel: kibérel egy benzinkutat, megához vesz egy nőt (Pogány Judit) annak az áldozatra kísértetiesen hasonlító kislányával (Nagy Erzsébet), akit csalétekként használva próbálja tőrbe csalni a gyilkost. Azaz személyes üggyé teszi a bűnüldözést, és – Gelencsér Gábort idézve2 – „történéssé, személyes történetévé formálta az igazságot” (kiemelés az eredetiben). A bűn megismerése így válik egyszersmind önmegismeréssé is – és ami feltárul, nem mindig hízelgő. Mindez jól rímel a Dürrenmatt-regénynek arra az eszmefuttatására, amikor az idősebb detektív kifejti a szerzőnek, hogy miért haragszik az írókra és általában a krimiirodalomra: „mert logikával csak részben tudunk hozzáférkőzni a valósághoz”. A törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol: egy olyan világban, ahol a tények felszíniek és nem rendeződnek logikus láncba, a határok elmosódnak bűn és bűnüldözés között is – a két nyomozó gesztusai, erőszakos kitörései vagy kiszámítottan nyers megnyilvánulásai kétségessé teszik, hol is húzódnak ezek a „társadalmi békét” megóvni hivatott határvonalak. A feszültségteli és enigmatikus zárlat az autóbalesettel és a helyszínről elmenekülő gyilkossal pont ezt a logikátlanságot/véletlenszerűséget húzza alá, és azt sugallja, hogy a gonosz tovább létezik odakint, valahol, a bűn pedig kiirthatatlan a világból. Mindannyian Isten háta mögött élünk: a Szürkületet nem nehéz teológiai-filozófiai alapvetésű műként nézni.

Fehér összesen két nagyjátékfilmet rendezett: a másik, a James M. Cain A postás mindig kétszer csenget című, szintén többször adaptált regényéből készült Szenvedély is a bűn természetrajzával foglalkozik. A Szürkület alig néhány évvel később készült, mint a magyar bűnügyi film ékkövének számító, a maga nemében azonban szintén rendhagyónak számító Dögkeselyű – ironikusan azt is mondhatnánk, hogy amit a magyar zsánerfilm terén András Ferenc felépített, azt Fehér György, a maga metafizikai vétetésű moralitásjátékával, ha nem is bontja le, de radikálisan átértelmezi. A Szürkület így válik – a Dürrenmatt-mű alcímét parafrazálva – „a bűnügyi film rekviemjévé”.


1 A szövegben használt idézetek forrása a következő kiadás: Friedrich Dürrenmatt: Az ígéret. Három kisregény. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1984. A címadó kisregényt fordította: Fáy Árpád.

2 Gelencsér Gábor: Igazság és módszer. Fehér György: Szürkület. In: Filmkultúra 90/6. 32-36. o. https://mandadb.hu/common/file-servlet/document/428982/default/doc_url/1990_6sz.pdf

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Szürkület

Szürkület

Fekete-fehér bűnügyi, filmdráma, krimi, 105 perc, 1990

Rendező:
Szereplők: , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

10

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Nyolc hegy

    Színes filmdráma, 147 perc, 2022

    Rendező: Felix Van Groeningen, Charlotte Vandermeersch

  • Volt egyszer egy nyár

    Színes filmdráma, 102 perc, 2022

    Rendező: Charlotte Wells

  • Spre nord

    Színes filmdráma, thriller, 122 perc, 2022

    Rendező: Mihai Mincan

  • 65

    Színes sci-fi, thriller, 93 perc, 2023

    Rendező: Scott Beck, Bryan Woods

  • Sikoly VI.

    Színes horror, thriller, 123 perc, 2023

    Rendező: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett

  • Shazam! Az istenek haragja

    Színes akciófilm, kalandfilm, képregényfilm, sci-fi, 130 perc, 2023

    Rendező: David F. Sandberg

Szavazó

Melyik a kedvenc streamingszolgáltatásod?

Szavazó

Melyik a kedvenc streamingszolgáltatásod?

Friss film és sorozat

  • Nyolc hegy

    Színes filmdráma, 147 perc, 2022

    Rendező: Felix Van Groeningen, Charlotte Vandermeersch

  • Volt egyszer egy nyár

    Színes filmdráma, 102 perc, 2022

    Rendező: Charlotte Wells

  • Spre nord

    Színes filmdráma, thriller, 122 perc, 2022

    Rendező: Mihai Mincan

  • 65

    Színes sci-fi, thriller, 93 perc, 2023

    Rendező: Scott Beck, Bryan Woods

  • Sikoly VI.

    Színes horror, thriller, 123 perc, 2023

    Rendező: Matt Bettinelli-Olpin, Tyler Gillett

  • Shazam! Az istenek haragja

    Színes akciófilm, kalandfilm, képregényfilm, sci-fi, 130 perc, 2023

    Rendező: David F. Sandberg