Közös nevező – A legnézettebb magyar filmek

2026. április 11. – írta Murai András

Milyen közös vonásokat mutatnak az elmúlt 80 év legnézettebb magyar filmjei? Mi köti össze a kortárs sikereket, mint a Futni mentem és a Hogyan tudnék élni nélküled?, az akár több évtizeddel ezelőtt készült, mozinézőszámukat tekintve kiugróan eredményes filmekkel? A következőkben a forgalmazási adatok alapján évtizedről évtizedre haladva áttekintjük, mely alkotásokat nézték meg legtöbben.

Apám mozijának dicsősége – Sylvain Chomet: Marcel et Monsieur Pagnol / A Magnificent Life / Egy csodálatos élet

2026. március 26. – írta Lubianker Dávid

A négy Oscar-díjra jelölt Sylvain Chomet tizenöt év után tért vissza az egészestés animációk világához, hogy (rajz)filmre vigye a világhíres francia dráma-, regény-, és forgatókönyvíró, rendező Marcel Pagnol életét. Az Egy csodálatos élet klasszikus tabló-kompozíciói és kihasználatlan animációs lehetőségei azonban messze túl konzervatívvá teszik Pagnol lenyűgöző életútjának megelevenítését.

Tengerember – Szubjektív portrékísérlet Dobai Péterről

2025. december 26. – írta Papp Attila Zsolt

Költő, próza- és esszéíró, filmesztéta, dramaturg, forgatókönyvíró, filmrendező, színész és tengerész – nem biztos, hogy sikerült felsorolni az összes hivatását. A nemrég elhunyt Dobai Péter a magyar film egyik jelentős „szürke eminenciása”, nagy idők nagy tanúja és megörökítője, akinek filmtörténetünk néhány kiemelkedő pillanatát köszönhetjük (elég csak az ő forgatókönyvéből készült Mephisto Oscar-díjára gondolnunk). Nem múlhat el úgy ez az év, hogy ne emlékeznénk meg róla.

A szomorúság színésznője – Karády Katalin-portré

2025. december 8. – írta Péter Zsolt

A magyar hangosfilm hőskorának egyik legfényesebb csillaga 115 éve született. Szinte mindent megírtak róla, amit tudni érdemes, ennek ellenére a 20. század legtitokzatosabb magyar színésznője maradt, akinek a sikereit máig boncolgatjuk.

Animáció mint életforma: M. Tóth Géza előadása Kolozsváron

2025. november 25. – írta a szerk.

M. Tóth Géza Oscar-jelölt animációs filmrendező, a BBTE Magyar Film és Média Intézetének egyetemi tanára előadást tart a Bolyai Társaság Virtuális Bolyai Egyeteme keretében. Az esemény 2025. november 27-én, 18 órakor kezdődik a Római Katolikus Teológia Márton Áron dísztermében (Szentegyház u. 5.).

Egy magyar Madridban – Vajda László-portré

2025. augusztus 17. – írta Lénárt András

Vajda László filmrendező – vagy ahogyan a világ más részein ismerik őt, Ladislao Vajda – a több európai országot és négy évtizedet átívelő pályája során nem feltétlenül eredetiségével vagy egyéni stílusával tűnt ki a kollégái közül. Mégsem a véletlennek köszönhető, hogy ma Spanyolországban az egyik legjelentősebb spanyol (és nem magyar!) filmkészítőként tartják őt számon.

Pózba merevedve – Richard Linklater: Nouvelle Vague

2025. május 19. – írta Jakab-Benke Nándor

[Cannes 2025] A platóni idea szerint a művészet az élet utánzása. Linklater új filmje szerint a művészet a művészet utánzása: fullba tolja az omázst a francia új_hullám* alkotói, a korszak akkorisága, na de leginkább nyilvánvalóan Godard előtt. A Nouvelle Vague egy teljesen felesleges, de szeretet fűtötte, ezért szerethető balzsam az idén 65 éves Kifulladásig múmiáján.

Módszer nincs, varázslat van – Enyedi Ildikó: Simon mágus (1999)

2024. szeptember 27. – írta Papp Attila Zsolt

Enyedi Ildikó különös hangulatú, a maga nemében egyedülálló filmjében a csoda szinte észrevétlenül, mondhatni titokban megy végbe – oly módon, hogy maga az alkotás válik mágiává.

Elmélet híján – Lénárt András: Mozgóképes múlt – Közelítések a film és történelem kapcsolatához

2024. szeptember 25. – írta Ritter György

A történelem és a film kapcsolatának ontológiai elemzése izgalmas téma. Többször, többféleképpen foglalkoztak már vele hazai ítészek is. E kapcsolatnak egyik hazai kutatója, az ibér világ egyik ismerője, Lénárt András, aki húsz éve kutatja, boncolgatja jobbnál jobb írásaiban a témát. Régi és új szövegeinek kötetbe rendezése egy átfogó rendszer felvázolásának lehetőségével kecsegtet.

A kassai mozikartell

2024. január 27. – írta Slavomíra Macáková, Sztasko Bianka

Az első világháború után a felvidéki magyar moziműködtetők elveszítették engedélyeiket, amelyeket az új hatalom cseh és szlovák polgárokra ruházott át. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megtorpant volna a (magyar) mozikultúra a régióban. Kassán például az a furcsa helyzet állt elő, hogy az állam öt moziműködtetési engedélyt bocsátott ki, pedig csak három mozi volt a városban. A legkülönfélébb érdekcsoportok csaptak össze a filmszínházakból való részesedésért, ádáz versengésük végigkísérte a helyi mozik két világháború közötti rövid virágkorát. Íme egy epizód a felvidéki mozizás történetéből.