A nemzeti filmgyártás első lépései viszonylag korán megtörténnek Kínában. A századforduló zűrzavarában előléptek azok a figurák, akik nem féltek a megváltozott világtól és bátran kihasználták a globalizáció lehetőségeit.
A félgyarmati sorba került Kína területén lévő filmgyártással és forgalmazással foglalkozó vállalatok mind nyugati, főleg amerikai tulajdonban vannak a kezdeti időkben. A kolonizálóktól eltanult technológia és gyártási struktúra „kínaisításával” kiépül a stúdiórendszer, amely megszilárdulását követően a különböző politikai kurzusok szorításában kénytelen folytatni tevékenységét.
A kínai film több szálon kötődik Sanghaj városához. A kitüntetett státuszú kikötőváros nem csak a hazai társadalom széles rétegeinek ad otthont, hanem a Kelet és Nyugat kapujaként a kultúrák olvasztótégelye. A régióban betöltött fontos kulturális szerepét mutatja a „Kelet Párizsa” elnevezés, amelyet okkal kapott, mivel az ország kiadói és művészeti központja. Feljegyzések a sanghaji Xu Gardenbe helyezik az első ismert kínai filmvetítést 1896-ban. Azonban az első film mégis egy másik nagyvároshoz, Pekinghez kötődik. Itt készül el 1905-ben a The Battle of Mount Dingjun (más címváltozatokban: The Battle of Dingjushan vagy Dingjun Mountain) című operafilm. Jelenleg ezt tartják a legelső, teljes egészében kínai gyártásban készült filmnek, ezért az alkotó Ren Qingtait tekintik a kínai film atyjának.
Ren Qingtai, a kínai film atyja
Ren a filmjét az 1900-as években készíti, amely Kína történelmének rendkívül összetett és bizonytalan időszaka. A Csing-dinasztia végnapjait éli. Mindenkinek nyilvánvaló, hogy az ország akkori állapotában már nem működőképes. Valamennyi politikai tömörülés reformokat sürget, a különbség csak a fejlesztések intenzitásában és mértékében van. A császár felkelésekre adott megkésett „száznapos reformja” nem tudja beváltani a hozzáfűzött reményket. Az etnikailag is sokszínű ország belső gondjait csak tovább tetézi az idegen hódítók benyomulása és a nyomukban járó modernizáció konfliktusa Kína tradícióival. Kína népének az új évszázad kihívásainak megfelelni tudó új identitást kell találnia. Ezt nehezíti a saját hagyományokba és felsőbbrendűségükbe vetett hit megrendülése a közelmúlt sikertelen háborúi nyomán. Ebben a nyugtalan politikai és gazdasági környezetben születik meg a kínai film.
Az ország filmgyártásának nullpontja Ren Qingtai operafilmjéhez köthető. A fényképészet felől érkező Ren elsősorban üzleti lehetőséget lát a hazai kultúrkör filmbe történő becsatornázásában. A nyugati befektetőkkel való együttműködése, valamint fényképészeti tevékenysége során kiismerte magát a modern piaci környezetben. Továbbá felismerte azt, hogy ezen újdonságok beágyazottsága Kínában még gyerekcipőben jár, ezért szükséges ezeket a hazai közönség által kedvelt hagyományos kínai tartalmakkal összegyúrva bevezetni a piacra. Így indult az első kínai filmstúdió és így született meg az első kínai filmes műfaj, az operafilm.
Ren Qingtai (Ren Jingfeng, 1850-1932) 1850-ben látja meg a napvilágot Faku megyében, Liaoning tartományban. Fiatalon Fengtianba megy egy barátja fotóstúdiójába dolgozni. Majd egy sanghaji fényképész műhelybe kerül, ahol elmélyed a fotótechnika alapjaiban. Ren a saját költségén, bátyja kíséretében tanulmányutat tesz Japánba, ahol természettudományos és fényképészeti stúdiumokat folytat. Az új technológiák ismeretével felvértezve hazatér, és mivel a fényképezésben jó üzleti lehetőséget lát, 1892-ben megnyitja az első kínai fotóstúdiót Pekingben. A Fengtai Photographic Studio példáját sokan követik, és több fényképészüzlet nyílik. A Fengtai azonban méretében és a használt technológiák tekintetében is piacvezető szerepet tölt be. A vállalkozás tíz alkalmazottal működik, akik közül a legismertebbek Liu Zhonglun és Xu Zihe. A stúdió ismert arról, hogy a pekingi opera csillagait fényképezi. A híres művészeket ábrázoló fényképek népszerűek, sokan vásárolják, a tulajdonos számára nyilvánvaló a műfaj és sztárjai piacképessége.
Ebben az időben még nincsenek filmvetítésre specializálódott intézmények, ahol a közönség élvezheti a „nyugati árnyjátékot”. A filmeket látni alkalomszerűen lehet teaházakban, éttermekben és egyéb közösségi terekben. Ren úgy gondolja, hogy jövedelmező lehet filmek nézésére szolgáló színházat létesíteni, ezért 1902-ben telket vásárol és felépíti a Daguanlou Shadow Theatert. A várt siker elmarad. A nézők érdeklődése folyamatosan csökken az elérhető filmkínálat iránt. Ren nem hagyja veszni filmszínházát. A mozitulajdonos megérzi, hogy a műsoron lévő mozgóképek nem képesek megszólítani a kínai közönséget, és olyan filmek kellenek, amelyekhez a hazai nézők tudnak kapcsolódni. Nincs olyan film forgalomban, mely a kínai kultúrából merítene és azt mutatná be. Ren kockázatot vállal, és egy olyan, eddig soha nem használt formula szerint kezd filmeket készíteni, amely számot tarthat a közönség érdeklődésére.
Ehhez a filmgyártásnak olyan kulturális referenciákat kell becsatornáznia, melyekhez populáris jellegüknél fogva sok szálon kötődik a kor közönsége. Az egyik inspiráció az irodalom felől érkezik, a tradicionális regényektől, mint a 14. századi A három királyság románca (Romance of the Three Kingdoms, ami a kínai kultúra megkerülhetetlen alkotása, hatása a magas és a populáris kultúrában napjainkig jelen van). A másik inspiráció a hagyományos kínai színpadi művészet felől jön, a rendkívül közkedvelt pekingi operától. A pekingi opera populáris beágyazottsága jól ismert a Fengtai stúdió előtt, mivel – mint korábban írtuk – az ismert operaénekesekről készített portrék nyomtatott változatai népszerűek a fényképészüzlet vásárlói körében. A hazai irodalmi kincs és a pekingi opera ötvözete a film médiumával egy olyan hibridet eredményez, melyben magára ismer a kínai néző és amit szívesen fogyaszt. ez lesz az operafilm (xiqu pian).
Ren felkéri a kor elismert operaénekesét, Tan Xinpeit (1847-1917), adja elő híres szerepét a kamerák előtt. A pekingi operaművész boldogan elvállalja a feladatot, mivel az őt középpontba állító produkcióban közelgő 60. születésnapjának méltó megünneplését látja. Az operatőri feladatokat a Fengtai stúdió tehetséges fényképésze, Liu Zhonglun látja el, aki a forgatáshoz a stúdió francia gyártmányú felvevőgépét használja és a vele vásárolt 14 tekercs filmet. A forgatással kapcsolatos szinte valamennyi kreatív feladatot Ren fogja össze; a forgatás megtervezése, kamerák elhelyezése, felvételek és színészek vezetése, mely szerepköröket ma a rendezéshez társítunk. Az időjárás viszontagságainak kitéve a Fengtai galéria udvarán veszik fel a filmet.
The Battle of Mount Dingjun (1905)
A The Battle of Mount Dingjun (más angol címváltozatban Dingjun Mountain) eredetileg egy népszerű pekingi operadarab. A történet a három királyság korában játszódik (184-220). A főhőse egy idős tábornok, Huang Zhong, aki engedélyt kér parancsnokától, hogy harcolhasson a háborúban. De ezt korára való tekintettel megtagadják tőle. Huang egy kardtáncot ad elő, és kettétöri íját, hogy demonstrálja testi erejét. Ezt látva a parancsnok megadja az engedélyt a harcra. Huang megnyeri a csatát és meghódítja a Dingjun-hegyet. Az operatőr Liu Zhonglunnak nincs könnyű dolga Tan folyékony mozgásának megörökítésével. A film három részét három nap alatt veszik fel. A stáb rendelkezésére körülbelül 60 méter (200 láb) nyersanyag áll. A forgatások szabadban zajlanak, ahol csak a megfelelő napfényt tudják használni. Ezért naponta csak pár órát tudnak forgatni, reggel és este. Szeles és esős időben nem tud dolgozni a stáb. A film elkészül az alkotók áldozatos munkája árán, dacára a kezdetleges körülményeknek.
A produkció bemutatóját a Daguanlou Shadow Theaterben tartják. Az alkotásnak híre megy Pekingben, és mindenki látni akarja a vásznon Tan Xinpeit harcosként, aki ugyanebben az évben a stúdió még egy filmjében eljátssza a főszerepet. Ren üzleti ötlete beválik, a közönség özönlik a filmre. Az anyagi siker megnyitja az utat a hazai filmek gyártása előtt. 1906. és 1909. között a stúdió több operafilmet is készít a korszak sztárjaival: Yu Jusheng, Zhu Wenying, Xu Deyi, Yu Zhenting.
A kínai alkotók által készített első munkák megmutatják, miként lehet az új médiát és a saját kultúrát kreatívan ötvözni. A kísérlet üzleti és művészeti szempontból is izgalmas. A tradíciókat középpontba emelő filmek iránt kiemelkedő érdeklődés mutatkozik a közönség körében. Ren érdeme, hogy megtalálja az új média azon formanyelvét, mellyel a korszak lehetőségeihez mérten a hazai kultúra bemutatható és identitásképző erőként működik. Az operafilm (xiqu pian) a kínai filmgyártás fontos műfajává válik, amely évtizedekig uralja a képernyőket és vásznakat, jelenléte csak az utóbbi évtizedekben szorul vissza. Az 1905-ös év a kínai filmgyártásban azt a pontot képviseli, amikor lezárul az a korszak, amelyben kínai filmeket kínai emberek nélkül gyártanak. Ezért a The Battle of Mount Dingjun tekinthető a rendkívül élénk és sokszínű kínai filmművészet kezdetének. A film megsemmisült, illusztráció gyanánt csak a főhősről készült fotók elérhetőek.
A stúdió és a teljes berendezése 1909-ben egy tűzvész során pusztul el. Jelenlegi tudásunk szerint 1909-ig nyolc operafilm készült a Fengtai Studióban: The Battle of Mount Dingjun (1905); Changban Slope (Chang ban po; Yanyanglou, 1905) Tan Xingpei főszereplésével; Qingshi Shan (1906, főszerepben Yu Jusheng operaénekes); Jianqian Bao (1906); Baishui Tang (1907) Yu Zhengting előadásában; Shou Guangsheng (1907, főszerepben Xu Deyi) és Cotton Spinning (1908, Xiao Magu főszereplésével). A stúdió emlékét a kulturális forradalom idején igyekeznek eltörölni, így romjait nem gondozzák. 1987-ben a régi stúdió helyén lévő telken óvodát építenek.
Ching Ling Foo, a speciális effektusok nagyatyja
Ren filmjének elsőségét néhány kutató kétségbe vonja. A Mahatma bűvészettel foglalkozó folyóirat 1904. júliusi számában megjelenő cikk szerint Ching Ling Foo (Zhu Liankui, 1854-1922) bűvész felvételeket készít a produkciójához, melyek időben megelőzik a The Battle of Mount Dingjunt. A film nem maradt fenn, a létéről tanúskodó feljegyzésekre hivatkozva több kutató is ezt tartja az első, Kínában kínaiak által forgatott filmnek. Minden bizonnyal a világ számos nagyvárosában produkciójával megforduló Ching felfigyel az amerikai szórakoztatóiparban egyre gyorsabban terjedő mozgóképre. A bűvész produkcióját kiegészítő felvételek nincsenek meg, csak következtetni lehet, hogy azok kínai életképekről szóló jelenetek, melyek főleg külföldi előadásait festhetik alá, elmélyítve azok orientalista egzotikumát.
Ching Ling Foo 1854-ben születik Pekingben. Klasszikus kínai bűvészetet tanul és kora népszerű előadója. Ching Houdini kortársa, műsoraival bejárja a világot, és kétszer is turnézik Amerikában (1898-1900, 1912-1915). Körútjára elkíséri családja is, akik különböző tradicionális előadásaikkal (zene, tánc, akrobatika, zsonglőrködés) további árnyalatokkal gazdagítják az egzotikus showt. Varázslatos mutatványait többen megpróbálják rekonstruálni, nem sok sikerrel. Egy amerikai születésű bűvész, William Robinson olyan elszántsággal másolja riválisát, hogy átveszi keleties stílusát és fellépéseihez a Chung Ling Soo művésznevet kezdi el használni. A két előadó legendás párharcának egyik tetőpontja az 1905-ben Londonban a „Kínai mágusok világbajnoksága”-ként elhíresülő esemény, ahol illuzionista mutatványaikkal csapnak össze. Ching Ling Foo hazatérve, 1911-ben leforgatja az első kínai dokumentumfilmet, a Wuchang Uprising címűt. A háborús dokumentumfilmet Kína-szerte vetítik, fontos szerepet játszik a Csing-dinasztiával szembeni ellenállásban és a Kínai Köztársaság megszületésében. Vállalata a Colon Cinema Company of Tien Tsin. Filmszínházai vannak Sanghajban és Tianjinben. 1922-ben következik be Ching Ling Foo halála Sanghajban.
Ching filmjének elsősége inkább filmtörténeti mítosz, érdekesség. Azonban hatása a filmgyártás egy szakágában felbecsülhetetlen, öröksége pedig a digitalizáció térnyeréséig élő volt. A korai filmekben szívesen alkalmaznak filmtrükköket a minél szenzációsabb látványosság érdekében. Nincs ez másként a kínai filmeknél sem. Sőt egyes műfajok alkotásainak, mint a burleszkek és wuxiák, kihagyhatatlan elemei a fantasztikus képsorok. A szenzációt keltő effektek optikai illúzióit a kor szakemberei nem egy esetben bűvészekkel kooperálva hozzák létre. A kínai trükkszakemberek első generációja sokat köszönhet Ching útmutatásainak. Alkotásaik később inspirációul szolgálnak olyan amerikai filmeseknek, mint George Lucas.
Zhang és Zheng, a furcsa pár
A kínai film két pionírja, Zhang Shichuan és Zheng Zhengqiu együttműködéséből olyan filmtörténeti jelentőségű darabok születnek, mint az első ismert kínai játékfilm, a The Difficult Couple, a legkorábbi teljes egészében fennmaradt játékfilm, a Laborer’s Love (1922), a 16 – egyes források szerint 18 – folytatást megélt wuxiasorozat, a The Burning of the Red Lotus Temple, vagy az első kínai hangosfilm, a Sing-Song Girl Red Peony. Megismerkedésük története az Asia Film Companyhoz kapcsolódik. Zhang 1913-ban kezd el dolgozni az amerikai tulajdonú cégnél tanácsadóként. Egy feldolgozással kapcsolatban keresi fel az akkor már íróként ismert Zhenget: a feldolgozás nem valósul meg, de kezdetét veszi a közös munka, ennek eredménye az első ismert kínai játékfilm, a The Difficult Couple.
A Yingze Film Companyt 1908. decemberében alapítják angol és francia üzletemberek. A cég filmek, filmes kellékek kereskedelmével foglalkozik, valamint filmek gyártásában is részt vállal, kiemelt figyelmet fordítva a híres operák adaptációjára. Az első teljes egészében a gyártásra és forgalmazásra koncentráló vállalat Kínában az Asia Film Company, a stúdió tevékenységétől szokás a kínai filmgyártást datálni. A cég alapítását Benjamin Brodsky nevéhez kötik. Az orosz származású amerikai Brodsky korábban dolgozik cirkuszoknak és filmes vállalatoknak is. Az 1904-es japán–orosz háború idején üzleti utakat tesz Oroszország, Kína és Amerika között. 1909 körül nyersanyaggal és filmes kellékekkel felszerelkezve letelepedik Kínában, hogy a térség filmgyártásába beszálljon. Megalapítja az Asia Film Companyt Sanghajban és elkezd filmeket forgalmazni. Azonban a rendelkezésre álló feljegyzések hiányosak és nem egyszer egymásnak is ellentmondanak, így mai napig nincs konszenzus arról, hogy a vállalatnak mi volt a neve, mikor és kik alapították. A jelenleg legszélesebb körben elfogadott álláspont szerint a céget 1909 körül alapították külföldiek, valószínűleg Brodsky. Pár évvel később, 1912-1913-ban Brodsky eladja tulajdonát két másik amerikai üzletembernek, Yashellnek és Suffetnek, és elhagyja Sanghajt.
Az Asia Filmet 1913 és 1915 januárja között feltételezhetően Suffert irányítja. A vállalat a sanghaji Telephone Company Buildingben székel. Ebben az időben keresi fel Yashell a filmezésben tapasztalatlan Zhang Shichuant, hogy segítsen nekik filmeket készíteni a hazai piacra. Mivel kevés ismerete van a filmről és az előadóművészetekről, ezért újságíró kollégájához fordul, a kortárs színházban otthonosan mozgó íróhoz, Zheng Zhengqiuhoz.
Amikor Zhang és Zheng elkezd együtt dolgozni, még a külföldiek uralják a kínai filmgyártást, és Ren Qingtai pekingi operaelőadásokat adaptáló rövidfilmjein kívül nincsenek számottevő hazai filmes kísérletek. A két barát tevékenykedése mérföldkőnek számít. Együttműködésük érdekes színfoltja a filmtörténetnek, mivel a páros tagjai nem is lehettek volna különbözőek.
Zhang Shichuan (1890-1954) Ningbóban született. Apja halála után a 16 éves Zhang kimarad az iskolából és Sanghajba költözik. Ott komprádor nagybátyja, Jing Runsan segítségével egy amerikai kereskedőcégnél, a Huayang Companynál helyezkedik el. Zhang nappal dolgozik, este pedig angolul tanul.
Zheng Zhengqiu (1888-1935) családja Santou városának Shangyanting közösségéből származik, Guangdong tartományból. 1888-ban születik Zheng Fangze néven Sanghajban. Az iskolában affinitást mutat a kínai kultúra és írás iránt. Tíz évesen belép a Yucai Akadémiára. Apai nyomásra Hubeibe megy és ott hivatalos pozíciót vállal, melyet apja vásárol számára. Két év után elhagyja a hivatalnoki állását, és vállalkozásba kezd, de a veszteséges működés miatt felhagy vele. Zheng barátja, Xia Yueshan hatására elmélyed az új dráma mozgalomban. Ennek nyomán 1910-ben megjelenik első drámakritikája. Publicisztikában szorgalmazza a régi drámák reformját és az újak népszerűsítését. 1911-től jelennek meg riportjai, majd drámái. A következő évben művészettel foglakozó folyóiratot alapít.
Az Asia Filmnek a hazai közönséget megszólító darabokra van szüksége, ezért Zhangtól és Zhengtól a kínai kultúrát az új médiumba integráló filmek gyártását várják. A konkrét gyártási folyamatok elvégzésére Zhang Shichuan és Zheng Zhengqiu társaikkal (Du Junchu, Jing Yingsan) megalapítják a Xinmin Film Companyt 1913-ban. A Xinmin vállalat Sanghaj egy modern, külföldi stílusú épületében működik. Az udvaron fehér sátrakkal borított színpadot építenek, amit filmstúdióként használnak. Félprofi előadókat hívnak meg filmszínésznek. A férfi és női szerepeket egyaránt férfiak játsszák.
The Difficult Couple (1913)
Az együttműködés első gyümölcse a The Difficult Couple, mely a kínai film első ismert történetmesélő rövid komédiája. A korábbi filmek történet nélküli látványosságok vagy lefilmezett operaelőadások. A The Difficult Couple az első hazai film, melyet forgatókönyv alapján készítenek. A film forgatókönyvét Zheng Zhengqiu írja, aki a rendezési és színészvezetési feladatokért is felelős, Zhang Shichuan a kamerát kezeli. Az Asia Film megszervezi a produkciók finanszírozását és terjesztését, a gyártási feladatokat kiszervezi a Xinmin vállalatnak – a hasznon pedig osztozik a két cég.
Feltűnhet, hogy ezek az úttörők mintha a kolonizálók érdekeit szolgálnák ki komprádorként, amikor segítenek a nyugati tőkéseknek nyereséges árut létrehozni saját kultúrájuk kiárusításával. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a kínai film pionírjai ezen együttműködések során tudják kitanulni a filmkészítést, hogy aztán saját lábukra állva lefektethessék a nemzeti filmgyártás alapjait. A Xinming Company és a Minming Society, melyeket Jing Yinshan és Zhang Shichuan alapítanak 1913 novemberében, elkezdenek ismert színészeket és dialógusírókat alkalmazni. Az a szándékuk, hogy a mozi által megkövetelt új fajta színjátszást (és dialógus mondást, írást) el tudják sajátítani a művészeik. A filmek iránt megnövekedett kereslet miatt, Zheng a Xinmin New Play Society tagjaként folyamatosan kap megbízásokat új forgatókönyvek és adaptációk készítésére.
A feljegyzések hét elkészült filmet említenek. Egy dokumentumfilm, a The Battle of Sanghai, és hat játékfilm (kisjátékfilm): A Couple in Trouble (The Difficult Couple vagy Die for Marriage), Funny Detective, A Deal, Three Thieves, An Amorous Monk, Rip and Tear és A Gambler Plays Possum. A legtöbbet ezen rövidfilmek közül Zhang Shichuan rendezi.
A kezdeti sikerek után belső és külső problémák jelentkeznek az Asia Filmnél. Zhenggel és Zhanggal kreatív ellentétek miatt megszűnik az együttműködés. Az egyik legfontosabb probléma, hogy az Asia Film által gyártott filmek, mind a Xinminnel, mind a Minminggel, rossz minőségűek. A női szerepeket férfiak játsszák, a viccek idejétmúltak, a mutatványok ügyetlenek. A „civilizált darabok” által képviselt minta rendkívül infantilisnek bizonyul és képtelen felvenni a versenyt az egyre professzionálisabb nyugati filmekkel szemben.
A stúdió által készített filmek technikai kivitelezése is problémás. A képek homályosak, a cselekmény kivehetetlen. A mozik nem akarják megvásárolni és bemutatni az Asia filmjeit. Mindezek mellett a Sanghajban bemutatott filmek többsége francia és amerikai zsánerfilm, melyek egyre közkedveltebbek a kínai nézők körében is. A Minming által készített filmeket csak a moziműsorban eldugva vagy a főműsoridő után tudják vetíteni, esetenként különböző rendezvényeken kísérőeseményként. Az így kieső hasznot az Asia Film hongkongi és kuangtungi exportból kívánja fedezni. Ezeken a helyeken a nézők szívesebben fogadják a sanghaji filmeket. Azonban a kitörő világháború lehetetlenné teszi a stúdiók munkáját, ezért az Asia Film csődbe megy.
Ahogy a film fejlődik, úgy fejlődik a hazai filmgyártás is. Szépen lassan a hagyományos operafilmekben és „civilizált darabokban” tapasztalatot szerző kínai filmesek átveszik a gyártást a külföldiektől. Nem lehet eléggé hangsúlyozni az olyan úttörők szerepét, mint Zhang Shichuan és Zheng Zhengqiu. Zhang egy interjúben elmesélte, hogy 1912-ig semmi köze nem volt a filmezéshez, Yashell és Suffert megkeresése nyomán került az iparágba. Filmes karrierje első szakaszában a régi kínai színdarabok lebegnek a szeme előtt példaként. Majd amikor Zhenggel kezd el dolgozni és a Couple in Trouble-t készítik, már előremutatóbb gondolatai vannak a filmről, filmgyártásról. Később adaptálja Dumas Kaméliás hölgyét „civilizált darabként” New Camellia címen, majd film is készül belőle. Ez a játékfilm nyitja meg a nyugati regényadaptációk sorát a kínai filmben.
A kínai filmnek fontos inspirációt jelent a nyugati stílusú dráma. A klasszikus operákkal ellentétben, amelyek az ókori múltba helyezik a cselekményüket, az úgynevezett „civilizált drámák” (wenming xi), amelyek a modern kínai dráma egy korai formáját jelentik, gyakran foglalkoztak kortárs témákkal, és számos alapanyagot szolgáltattak a korai kínai filmekhez. Az első kínai rövid játékfilm, a The Difficult Couple a kizárólag férfiszínészekkel dolgozó „civilizált drámák” csoportjához tartozik. Így a korai kínai filmet szoros kötelék fűzi a színpadi előadóművészethez. A huszadik század első évtizedeiben jelentős mennyiségű nyugati irodalmat fordítanak le kínai nyelvre, ezek a lelkesen olvasott fordítások pedig hamar a kínai populáris kultúra részévé válnak és inspirációt jelentenek a filmkészítőknek. Az egyik első ismert kínai nagyjátékfilm, a Ten Sisters (Guan Haifeng, 1921) egy francia detektívtörténeten alapul, keveri a nyugati elbeszélést a harcművészettel és egy biztosítási csalás modern városi bűncselekményével, valódi hibrid – azt látjuk, hogy a korai kínai film számos forrásból gyűjti össze elemeit.
A háború okozta nyersanyaghiány azonban menthetetlen helyzetbe sodorja a cégeket, és mind az Asia, mind a Xinmin megszűnik. Nagybátyja halála után Zhang a családi vidámpark irányításának feladatait veszi át. 1916-ban ismét filmvállalatot alapít, a Huanxian (Fantasy) Film Companyt. Amikor a nyersanyag elérhetővé válik Sanghaj amerikai raktáraiban, elkészíti a Victims of Opium című színmű filmváltozatát. Nem sokkal ezt követően ez a cége is csődbe megy, és visszatér a vidámpark vezetéséhez.
1913 szeptemberében alakul a Xinmin New Drama Research Institute (Xinmin Society), amely modern darabok írását és előadását ambicionálja. Zheng, hogy megfelelő körülményeket biztosítson művészeinek, családi vagyonának egy részét is felhasználja a társaság alapításakor. 1915 januárjában a sanghaji Xinmin beolvad a Minming társaságba, ahol Zheng vezető forgatókönyvíró. Ebben az évben Zheng megalapítja a Greater China drámatársulatot. Az év őszén a Minming vállalatot bezárják. Következő év márciusában Zheng Zhenqiu és Gu Wuwei átszervezi a Minminget. Több politikai töltetű előadásuk készül, egyes darabjaikban Szun Jat-szen forradalmi tevékenységét is dicsérik.
Mingxing Film Company (1922–1937)
1922-ben alapítja Zhang Shichuan, Zheng Zhengqiu és Zhou Jianyun Sanghajban a Mingxing Film Companyt. A Baihe Film és a Tianyi Film mellett ez a legnagyobb produkciós cég az 1920-as évek Kínájában. Ezek a nagy stúdiók főleg könnyed, látványos, szórakoztató filmeket készítettek, bár a „május 4. mozgalom” hatására a társadalmi mondandó egyre fontosabb része az alkotásoknak. A 30-as években már Kína vezető filmstúdiója, köszönhetően olyan kereskedelmileg és kritikailag sikeres filmeknek, mint a Laborer’s Love (1922), An Orphan Rescues His Grandpa (1923), The Burning of the Red Lotus Temple (1928) vagy később az első hangosfilm, a Sing-Song Girl Red Peony (1931). A Sing-Song Girl Red Peony elkészültét a Mingxing és a Pathé hangtechnológiai együttműködése teszi lehetővé, itt a hangot még lemezekre rögzítik.
Laborer’s Love (1922)
Az alapítás évében el is készítik híres komédiájukat, a Laborer’s Love-ot, amely az első teljes egészében fennmaradt kínai film. A történet szerint egy asztalosból lett gyümölcsárus el szeretné venni kedvesét. A lány sarlatán apjának rosszul megy a praxisa, így a házasság feltételéül azt köti ki, hogy üzletét fellendítendő, a hősszerelmes fizető betegeket szerezzen neki. A rafinált asztalos a lakása melletti mulató lépcsőjét átalakítva balesetet okoz az ittas és hangoskodó vendégeknek, akik sérüléseik kezelésével leendő apósához fordulnak. A betegek jó summát hagynak az orvosnál, aki így hajlandó hozzáadni lányát a fiatalemberhez. A film több némafilmes zsánerelemet is felhasznál. Ezekből a leglátványosabbak a burleszk műfajt jellemző látványos, humoros képsorok. Ezek konkrét fordulatokat és gegeket kölcsönözve (zsinóron lengve érkeznek az apró ajándékok a fiútól a lányhoz, a szemüveg, a csúszdává alakítható lépcső) kapcsolódnak a korszak vezető amerikai színészeihez, mint Harold Lloyd, Buster Keaton és Charlie Chaplin. Az alkotók a központi geget jelentő preparált lépcsős poént az 1921-es Buster Keaton-filmből, a The Haunted House-ból kölcsönzik. A filmet Zhang Shichuan rendezi és Zheng Zhengqui írja.
1923-ban Zheng hatására elkészítik a Mingxing első társadalmilag kritikus drámáját, az An Orphan Rescues His Grandpát. A film egy kisfiú történetét mutatja be, akit nagyapja ellökött magától – majd újra találkoznak a kisfiú iskolájában és egymásra találnak. A film nagy siker lesz, így megnyitja az utat a komoly mondanivalót megfogalmazó munkák előtt.
The Burning of Red Lotus Temple (1928)
1928-ban nagy siker a The Burning of Red Lotus Temple, amely divatba hozza a wuxia műfaját és amit számos folytatás követ. A sorozat darabjai sajnálatosan elvesztek, de a feljegyzések tanúsága szerint a közönség körében népszerűek a kidolgozott harci jelentek és a speciális effektusok miatt. Mao Dun baloldali író is megemlékezik a filmek közönségre gyakorolt hatásáról. Az értelmiség körében kisebb népszerűségnek örvend a műfaj, azonban a nagyközönségre annyira erőteljes hatást gyakorolnak ezek a filmek, hogy többen felkeresték a történetek helyszíneit, a természetfeletti képességeket adó kung-fu tanulása miatt. Ezért a nacionalista kormány 1931-ben betiltja a wuxiákat a babonák terjesztésére, káros hatására hivatkozva.
Sing-Song Girl Red Peony (1931)
A Pathé-Gramophone’s sanghaji részlegének vezetője a Mingxing egyik befektetője, így jöhet létre az első kínai hangosfilm, a Sing-Song Girl Red Peony 1931-ben, melyet Zhang rendez. A film óriási kasszasiker, melyet a stúdió további sikerei követnek. A Kuomintang hivatalos nemzeti nyelve a mandarin, ezért a filmek ezen a nyelven szólaltak meg. A mandarinul nem beszélő régiók miatt a némafilm még 1936-ban is divatos marad. 1932-től a stúdió a filmek tematikájában egy baloldalibb, szociálisabb irányvonalat indít.
1933. február 9-én megalakul Sanghajban a China Film Culture Association, melynek vezetőtestületébe Zheng Zhengqiu-t is beválasztják. Nagy hatású előadásokban és publicisztikában áll az imperializmus elleni harc oldalára. A Star havilapban antiimperialista, antikapitalista és feudalizmus-ellenes véleményét hangoztatja.
A két barát filmes karrierjének legsikeresebb időszakát jelentik a ’30-as évek. De ezzel együtt a stúdió végjátéka is elkezdődik. Az első csapás Zheng 1935-ös halála. Majd a jobboldali kormány cenzúrájának hatását követően pénzügyi problémák jelentkeznek. Ennek ellenére Zhang egy másik stúdiót is nyit és reformokat vezet be, azonban az 1937-es japán invázió hatásaival nem tud mit kezdeni. Zhang a Mingxing romjain egy új stúdió létrehozásával próbálkozik Guohao Film Company néven 1938-ban. Az 1939-ben végleg bezárt stúdiót egy tűzvész pusztítja el.
A háború megnehezíti Zhang számára a munkát. Filmesként csupán egy választása lehet, a japán befolyás alatt álló China United Film Productionnál elhelyezkedni. Sok más baloldali és hazafias érzelmű kínai filmes vállalja az együttműködést, hogy tovább alkothasson. Sokuk a háború után erkölcsi vagy gazdasági megtorlás nélkül folytathatja munkáját, azonban Zhang nem tudja elkerülni a kollaboráció és a hazaárulás vádját. Nem kerül börtönbe, de a vádak nyomán ellehetetlenül további karrierje. Élete utolsó szakaszában, megtépázott hírnevével Sanghajban és Hongkongban tevékenykedik egészen 1954-es haláláig. Ma már mindkettejük – Zheng és Zhang – megítélése kedvező. A kínai film két úttörőjeként tartják számon őket, akiknek a filmtörténet fontos mérföldköveit köszönhetjük.
Az iménti sorokból reményeink szerint kitűnik, mennyire izgalmas figurák indítják el a kínai film történetét. Ren Qingtai és Zhang Shichuan üzletemberekként kerülnek a filmgyártásba és annak belső törvényszerűségeit kiismerve hosszan elkötelezik maguk a szórakoztatóművészet ezen formája mellett. Más a helyzet Zheng Zhengqiuval. Amíg Rent és Zhangot talpraesett nyugatos self-made man-ként jellemezhetnénk, addig Zheng az érzékeny háttérember. Ő ismeri fel az akkor még látványosságnak számító filmben a művészetet, és ennek tudatában vállalkozik nagy feladatára, a társadalmi haladás előmozdítására, mely elvezet a kínai film aranykorához.
Megjegyzés:
A szövegben továbbra is a kínai nevek angol átiratát használtuk a jobb kereshetőség kedvéért, ettől csak abban az esetben tértünk el, ha a kínai névnek, például ismert történelmi személy- vagy városnévnek van elterjedt magyar átirata.
Felhasznált irodalom:
- Cheng Jihua: Pioneer in Chinese Film Studies: Interview I. Davidson College, 1999.
- David Bordwell, Kristin Thompson: A film története. Ford. Módos Magdolna, Palatinus Kiadó, 2007.
- Ding Yaping: General History of Chinese Film I: 1896–1949. transl. Jin Haina, New York, Routledge, 2022.
- Qian Zhang: From Hollywood to Shanghai: American Silent Films in China. University of Pittsburgh, 2009.
- Samuel D. Porteous: Ching Ling Foo: America’s First Chinese Superstar. New York, Hybrid Global, 2020.
- Yingjin Zhang: A Companion to Chinese Cinema. Edit. Yingjin Zhang, Wiley-Blackwell, 2012.
- Yingjin Zhang: Chinese National Cinema. New York, Routledge, 2004.
- Zhang Zhen: An Amorous History of the Silver Screen: Shanghai Cinema, 1896-1937 (Cinema and Modernity). Chichago, University of Chichago Press, 2005.
