Poszttraumás időképek – Lav Diaz filmjeiről

2025. január 4. – írta Ritter György

A slow cinema Fülöp-szigeteki mestere – aki múlt év december 30-án lett 66 éves – több mint másfél évtizede robbant be a filmes világba. Kelet-Európában jobb híján Tarr Bélához hasonlítgatják, holott húsznál is több monstre képfolyamában a bűnt és bűnhődést, a pszichózisokat, a történelmet, a kiszolgáltatottságot, a természet roppant erejét „filmezi”. A nemritkán nyolc-tíz órás alkotásainak fő kérdése, kozmikus stílusuk ellenére: a direktor országának múltja, jelene, jövője.

Sokkal több, mint McGalagony – Maggie Smith-re emlékezünk

2024. december 28. – írta Rakita Vivien

2024. szeptember 27-én elhunyt a brit film egyik legendás alakja, Maggie Smith. A színésznő, akit sokan csak McGalagony professzorként vagy Violet Crawley-ként ismertek, idén lett volna 90 éves. Több, mint hét évtizedet felölelő karrierje során azonban ennél sokkal többet nyújtott a filmművészetnek.

Egy olasz férfi – Marcello Mastroianni-portré

2024. szeptember 28. – írta Gyöngyösi Lilla

A száz éve született Marcello Mastroianni a szépség mögötti ürességet, a boldogság mögötti káoszt képviselte évtizedeken keresztül a huszadik század legjobb olasz drámáiban és vígjátékaiban.

Mosolyba zárt fájdalom – Robin Williams-portré

2024. augusztus 10. – írta Kovács Patrik

Sokan máig úgy emlékeznek rá, mint a szelíd mosolyú, de géppuskaszájú mókamesterre, akinek humora követhetetlenül magas fordulatszámon pörgött. Pedig a tíz esztendővel ezelőtt elhunyt Robin Williams kiforrott stílusú drámai színészként nyújtotta élete legfontosabb alakításait. Sőt, még a legemlékezetesebb vígjátéki hősei sem tettek mást, „csak” szivárványos jókedvvel leplezték titkos szomorúságukat.

Celluloidba csomagolt színház – Sidney Lumet-portré

2024. június 25. – írta Kovács Patrik

Sosem képviselt egyetlen, jól behatárolható alkotói irányvonalat, stílust vagy iskolát, tevékenysége mögött nem állt sem konzisztens ideológia, sem pedig hangzatos művészi hitvallás, s életműve még a szerzői nézőpontú értelmezésnek is ellenáll. És mégis: a „tévérendezők” gigásza, a „mozgóképesített színház” nagymestere nélkül lehetetlenség volna megírni a régi és az új Hollywood közti „átmeneti időszak” történetét. Portré a száz éve született Sidney Lumetről.

Tarzan, a (bánsági) majomember – Johnny Weissmüller-portré

2024. június 1. – írta Szántai János

A Bánság egyik világszerte legismertebb szülötte lényegében önmagát alakította a vásznon. 120 éve született Johnny Weissmüller, Tarzan ikonikus megformálója.

A method acting keresztapja – Marlon Brando-portré

2024. április 3. – írta Gyöngyösi Lilla

Marlon Brando két évtizedben is megkerülhetetlen mesterművekben teremtett örökéletű ikonokat, közötte és utána viszont bukások sorakoztak a színészként és férfiként is bálványozott, excentrikus nagyság karrierjében.

Magányos átutazók krónikása – Kelly Reichardt-portré

2024. március 3. – írta Incze Kata

A hatvanat ma töltő Kelly Reichardt különc jelensége a kortárs amerikai filmnek: jelenléte meghatározó, de nem fenyegető; filmjei jelentősek, de szinte csak cinefil és filmszakmai körökben beszélnek róluk; Oscar-díjnak pedig eddig még csak a közelébe sem ment. Feminista történetmesélés, slow cinema, bressoni realizmus – csak néhány címke, amit ráaggattak pályája során, pedig bőven lehet velük vitatkozni, sőt, többükkel maga a rendező sem ért egyet.

Biró, a képíró – Biró Lajos-portré

2023. december 23. – írta Ferenczi Szilárd

Biró Lajos magyar újság- és prózaíró életének földrajzi megállóit a teljességre törekvés nélkül így lehetne felsorolni: Heves, Nagyvárad, Budapest, Róma, Bécs, Berlin, Los Angeles, Párizs, London. Írt számtalan publicisztikát, novellát, regényt, színművet, forgatókönyvet. Ismeretségi és baráti körébe tartozott többek között Ady Endre, Molnár Ferenc, Jászi Oszkár, Károlyi Mihály, Ernst Lubitsch, Victor Fleming, a Korda testvérek, még Churchill is. Csupa nemzeti elsőségek fűződnek írói nevéhez a nemzetközi filmdíjazásban. Mint első magyar szerző nyert saját regényéből filmre írt forgatókönyvvel 1922-ben a háború után megrendezett első európai filmfesztiválon Milánóban, és az első Oscar-jelölt magyar volt 1929-ben, amikor a szemlét még nem Oscarnak nevezték. Sírját a londoni Hampstead temetőben bárki megtalálja.

Az őrület karmestere – Roman Polanski-portré

2023. december 16. – írta Buzogány Klára

Roman Polanski a filmművészet egyedi hangú, sokszínű és energikus, profi és öntudatos, eredeti és öntörvényű mestere, akinek az életútját egyik oldalról tragédiák és botrányok szegélyezik, a másikon díjak és trófeák tucatjai hevernek szanaszét, mert gazdájuk nem nagyon foglalkozik velük: inkább a következő filmje premierjére összpontosít 90 évesen is – és ki tudja, hány filmtervet forgat még a fejében.