Két szerény ember akkordja – Ozu Jaszudzsiró 120

„A művészet célja nem az adrenalin pillanatnyi felszabadítása, hanem a csodálat és a nyugalom állapotának fokozatos, élethosszig tartó felépítése.”

 Glenn Gould

„az éji tág csodát
ezt a fura micsodát
ketten láttuk: te meg én.”

Weöres Sándor: Az éjszaka csodái

„Bárcsak Ozu lenne az anyám.”

Will Oldham

A kaméleonember – Robert De Niro-portré

Jellemzően sosem játssza, hanem éli a szerepeit. Legyen az adott feladat bármily összetett, szokatlan vagy bizarr, hágja át akármilyen mértékben a színészi komfortzóna kereteit, ő mindig, minden alkalommal átváltozik egy idegen hústömeggé, mely a szerep talapzatához horgonyozza magát, tökéletesen kiiktatva minden külső tényezőt. Nyolcvan esztendős lett Robert De Niro.

A sínek mindkét oldalán – Greta Gerwig-retrospektív

A Barbie rendezőjének minden esélye megvan arra, hogy a következő évtizedek elsővonalas hollywoodi rendezője legyen.

Egy magyar világpolgár Hollywoodban – André de Toth-portré

Bizonyos, hogy minden feketeöves mozibolond látott már Tóth Endre-filmet, az viszont már sokkal kevésbé valószínű, hogy az eleje- vagy végefőcím pergése közben felfigyelt volna a rendező nevére. Sőt, a historikusok konok közönyének fátyla is alig-alig repedezett az elmúlt évtizedekben: még mindig nem filmtörténeti rangjának megfelelően értékelik e különc, kalandortermészetű világpolgár ámulatba ejtően változatos életművét. Egy életművet, mely ugyan Magyarországon kezdett csírázni, de erős, gyönyörű tölggyé Hollywoodban terebélyesedett.

Több mint a világ legszebb nője – Gina Lollobrigida

Januárban az egyik utolsó klasszikus filmsztár távozott közülünk. Gina Lollobrigida az ötvenes-hatvanas években volt a csúcson, később nem is nagyon játszott, ám a hatása a filmvilágra és a közvéleményre jóval hosszabb ideig kitartott, nem függetlenül a magán- és közéleti furcsaságaitól sem. Az isteni Lollo valóban a világ egyik legszebb nője volt, de több is annál – igazi díva, amilyen ritkán születik. 

Ötfilmes podcast – Nyolcadik epizód: Luis Buñuel

123 éve született a spanyol-mexikói (és nem kicsit francia is) rendezőlegenda, a filmtörténet megkerülhetetlen figuráinak egyike, don Luis Buñuel Portolés. Podcastunk friss adásában az ő életművébe kukkantuk be.

Nem csak film… – Rockenbauer Pál-portré

A természetfilmben alig van helye az esztétikának. A didaktikai célú műfajban a szerzőiséget mégis ugyanaz adhatja, mint a fikcióban: a témák, a formák, az érdeklődési kör egyéni megközelítése. Maga a szakma a feltárás, a bemutatás és népszerűsítés hármasának elhivatott alkotóiból áll. Mégis volt köztük egy, aki nem a magányos, kötött „megfigyelést”, hanem az állandó utazást, a mozgást választotta. Megteremtette és kiteljesítette az útifilm szubzsánerét. Munkásságának nem célja, hanem feladata volt. 90 éve született Rockenbauer Pál.

Egy metsző kék tekintet – Anthony Hopkins-portré

A filmrajongók többsége számára a neve már örökre összeforrt az emberevő sorozatgyilkos, Hannibal Lecter figurájával, pedig a kamerák előtt eltöltött ötvennégy esztendeje során ezerszer bizonyította, hogy nem ismer sem műfaji, sem stilisztikai korlátokat, s jószerivel nincs olyan szerep, melybe ne tudna karizmát, eleganciát, mélységet csempészni. Nyolcvanöt éves lett Sir Anthony Hopkins, a mozgóképtörténet egyik legcsodálatosabb átváltozóművésze.

Négykerekű kicsi mozi – Georg Narten hannoveri vándormozis bolyongásai a magyar nyelvterületen

A mozgóképkultúra fejlődéstörténetének rögtön az elején hangsúlyos szerepet kapnak a vándormozisok.

Művésziparosok Kolozsváron – Fekete László és Miskovszky István fényképész-operatőrök vázlatos életrajza

Erdélyi filmtörténeti sorozatunk új része két, fotósból lett kolozsvári filmoperatőr életébe enged betekintést.