Ennek a magyar-német-román-svéd koprodukciónak ott a helye év jobb európai filmjei között: a dramaturgiáját tökélyre fejlesztették, láthatóan rengeteget kalapáltak rajta, de a cselekménye egy pillanatra sem válik sablonossá, ugyanis személyes történetet mesél el az öreg kontinens turbulens múltjából.
1968, Arad. A főszereplők egy sváb család tagjai: a halálos beteg apa, William Reinholtz és két fia, akik közül az idősebb, az orvos Mihai besúgó, míg öccse, Emil rebellis. Előbbinek köszönhetően elhagyhatják az országot: Drezdába igyekeznek egy Wartburggal, ahol meg tudják műteni az idős apát. Út közben pechjükre Dubček Csehszlovákiáját épp megszállják a szovjetek és szövetségeseik tankjai. Az NDK-ban lekapcsolják őket a határon, fogolytáborba kerülnek, mivel a Kárpátok géniusza a papírformát felborítva az invázió ellen mondott beszédet és Románia nem is vett részt a prágai tavasz leverésében, még ha később a szőnyeg alá is söpörték ezt az állásfoglalást. A román turistákat – a németül beszélő Reinholtz-família vezényletével – az NSZK-n keresztül indítják haza a fokozódó külpolitikai helyzet miatt, ahol történetesen szintén sor kerülhet a pátriárka műtétjére, Mihai pedig alaposan belezúg egy nyugatnémet egyetemistába, akivel a fogolytáborban futott össze.
E hidegháborús road movie fő erőssége a forgatókönyv, aminek minden jelenetébe jutott hol feszült, hol mókás konfliktus, na meg meglepő és ironikus fordulatok. A történet elején Mihai és Emil a legrosszabbkor kapnak össze, utóbbi lázadozása az utazásukat és egyben apjuk életét veszélyezteti, előbbi pedig egyre mélyebbre csúszik a besúgó hálózatban. Az öccsöt szerelme várja haza Romániában, a bátyját pedig az NSZK-ban marasztalja egy nő. Mint utóbb kiderül, Mihai valójában nem is annyira Ceaușescunak, hanem inkább az apjának rajongója, aki viszont depressziós, sőt szuicid, mivel jópár évvel korábban összekülönbözött a román kommunistákkal és kegyvesztetté vált. Múltjából a tragédia sem hiányzik, ami nem más, mint a családból azóta is hiányzó anya balsorsa. Mire végre apa és fiai mind egyetértenek abban, hogy a keleti blokkal csak a baj van, Mihai egy olyan lányba szeret bele, aki egy kommunista NSZK-s diákkommuna tagja, és teljes mellszélességgel támogatja a szovjet inváziót. Mivel hőseink svábok, az NSZK-ban a nyugatnémet titkosszolgálat is megpróbálja beszervezni őket. A fivérek közül bárki is tér haza Romániába, annak felelnie kell a másik dezertálásáért is.
A rendezés nem olyan izgalmas, mint a Torino Film Lab keretein belül fejlesztett forgatókönyv, de megvannak a maga pillanatai. Hőseinknek egyszer csak félre kell rántaniuk a kormányt a dübörgő szovjet tankok elől, végül pedig a Reinholtz-fivérek egy szatirikus antikommunista dallal aratnak erkölcsi győzelmet a nyugatnémet hippik fölött. Mindenesetre mind a kidekázott dramaturgiájú forgatókönyvből, mind a hangulatosan retró jelenetezésből nyilvánvaló, hogy ennek a filmnek nincs sok köze a román új hullámhoz. Ami nem is véletlen: a nagyjátékfilmesként debütáló rendező, Anca Miruna Lăzărescu (Déva titka, Silent River / Apele tac / Csendes folyó) Temesváron született ugyan, a CineFesten negyedrészt magyarnak nevezte magát, de családjával 1990-ben költöztek ki Németországba, ahol tízéves kora óta él.
Az igaz történeten alapuló filmet apja emlékének ajánlotta, aki, mint elárulta, a filmben a fiatalabb fivér, Emil modellje volt. A magyarországi koprodukciós felet Taschler Andrea és Lovas Nándor képviselték, a tragikus hirtelenséggel elhunyt utóbbiról Lăzărescu meg is emlékezett a CineFesten. Ők ajánlották neki Darvas Ferenc zeneszerzőt is, aki a 34. Müncheni Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb filmzenéért járó díjat. A rendező Miskolcon elmondta, hogy legnagyobb részben német és román pénzből állt össze a büdzsé, de egy hónapot Magyarországon is forgattak (egy másikat Romániában, Németországban pedig csak 3 napot).
Ha valamilyen nemzet filmművészetéhez mindenképpen sorolni kellene ezt a jól sikerült tragikomédiát, akkor a németek nyernének: az Utazás apánkkal széles közönségnek készült, követi a dramaturgia nyugati szabályait, de ugyanakkor az öreg kontinens történelmének feldolgozása teszi unikálissá. Az európai múlt feldolgozásában pedig több mint releváns az Utazás apánkkal: Lăzărescu elmondta, hogy a film egészen más fogadtatásban részesült a müncheni és a moszkvai filmfesztiválon: utóbbin síri csend uralkodott a nézőtéren, alighanem Ukrajna megtámadása miatt. A CineFest az egyik első fesztivál volt, ahol levetítették a filmet, ami megérdemli, hogy minél szélesebb körű moziforgalmazásba kerüljön Európa-szerte. Magyarországra januárban érkezik.
