Vámpírok és barokk halálkultusz Bécsben – Interjú Ulrike Ottinger rendezővel

2026. július 15. – írta Gyöngyösi Lilla

Az Isabelle Huppert-rel közös munkáról, Bécs történelmi örökségéről és rendezői módszereiről mesélt új vámpírfilmje kapcsán a veterán német filmrendező, Ulrike Ottinger.

Ha ő akarja – Ido Fluk: Köln 75

2026. április 9. – írta Tóth-Gyóllai Orsolya

A Köln 75 egyetlen estére zoomolva beszél jazzről, elhivatottságról, szerencséről, véletlenről, kurázsiról.

A kép: a halál – Mascha Schilinski: In die Sonne schauen / Sound of Falling / A zuhanás hangja

2026. március 11. – írta Erőss Réka

A zuhanás hangja különböző idejű, de egyformán melankolikus női sorsokon keresztül feszegeti a kérdést, hogy hol húzódik a határ élet és halál, önmagunk és a másik közt.

Minden egész eltörött – Christian Petzold: Miroirs No. 3 / Mirrors No. 3

2026. január 24. – írta Siklódi Lehel

A cannes-i Rendezők Kéthetének szekciójában bemutatott Miroirs No. 3 az apró, de annál beszédesebb rezdülések filmje, ahol az elkapott tekintetek és elharapott félmondatok mögött egyazon traumának a gyökerei próbálják feltörni az addig háborítatlanul hagyott felszínt.

Oscar-nevezettekkel tér vissza a Szemrevaló

2025. szeptember 11. – írta a szerk.

A budapesti Művész mozi ad otthont a 14. Szemrevaló│Sehenswert Filmfesztiválnak október 9-19. között. Idén tizenkét filmet mutatnak be a német nyelvterület friss alkotásaiból, ezeket eredeti nyelven, magyar felirattal nézhetik a mozilátogatók.

Berlinben állandóan szakad az eső – Tom Tykwer: Das Licht / The Light / A fény

2025. augusztus 25. – írta Buzogány Klára

Tom Tykwer új filmje pszichodráma musicalbetétekkel, bohém rapszódia egy diszfunkcionális posztmodern nyugati családról és bevándorló házvezetőnőjükről. Nehéz eldönteni, hogy vígjátéknak is szánták-e: kétségtelenül fellelhetők benne groteszk módon viccesre komponált pillanatok, de olyanok is, amelyek véletlenül váltak nevetségessé. Amilyen rendetlenség lehet egy kamaszfiú szobájában, ugyanolyan rendetlenség van A fényben ábrázolt berlini társadalomban, sőt, a film vizuális és műfaji eszköztárában is.

Az út királya – Wim Wenders 80

2025. augusztus 14. – írta Incze Kata

„A dolgok eltűnőben vannak. Igyekeznünk kell, ha még látni akarunk valamit.” – idézi egyik kedvenc festőjét, Cézanne-t, amikor arról ír, hogy filmet készíteni nem kevesebb, mint megmenteni valamit egy folyamatosan pusztuló világból. Színesben, fekete-fehérben, doksiban, fikcióban, celluloidon és 3D-ben is ebből az eltűnő világból próbált megragadni valamit. Wim Wenders nyolcvanéves.

Szigetnek hála – Jan-Ole Gerster: Islands

2025. június 19. – írta Ferenczi Szilárd

Kissé olybá tűnik, mintha Jan-Ole Gerstner német rendező harmadik nagyjátékfilmje főszerepét is a korábbi kettőben játszó Tom Schillingre kívánta volna bízni, aki vagy nem ért rá, vagy nem elég magas egy teniszező hiteles alakításához, így mindössze annyit tehetett, hogy a főhőst Tomnak keresztelte el a Szigetekben.

Csodabogár – David Schalko: Kafka

2024. augusztus 14. – írta Erőss Réka

A hollywoodias konyhapszichológia helyenkénti túlzásait leszámítva a Kafka című minisorozat sikeresen veszi az életrajzi drámák akadályait, és képes maradandó élményt nyújtani a művészfilmeken és a Netflixen nevelődött közönség számára egyaránt.

A vékony határvonal – Matthias Glasner: Sterben / Dying / Haldoklás, de komédia

2024. június 20. – írta Zakariás Ágota

Matthias Glasner kíméletlen őszinteséggel mesél szétesett családjáról.