Ez történik, ha nőket engedünk a rendezői székbe – Maren Ade: Toni Erdmann

2016. szeptember 13. – írta Dobi Ferenc

A cannes-i kritikusok idei kedvence egy olyan 162 perces film volt, amely nem látványával vagy történetével hódított, hanem furcsa karaktereivel, bizarr és feszélyező (de annál viccesebb) jeleneteivel, valamint az egész mélyén dobogó szívvel.

Elfecsérelt ötlet – Margarethe von Trotta: Die abhandene Welt / Elcserélt világ

2016. május 11. – írta Csiger Ádám

Szerzői filmmel állt elő a német mozi nagyasszonya, a 74 éves Margarethe von Trotta. Munkája egyedinek egyedi, drámaként sem utolsó, de mégis inkább a kihagyott lehetőségek filmje. A témája sokkal érdekesebb, mint a végeredmény.

Fáradt ecsetvonások – Wolfgang Becker: Ich und Kaminski / Én és Kaminski

2016. április 20. – írta Dobi Ferenc

Tizenkét év rendezői csend után Wolfgang Becker végre visszatért és egyszerre rendezte meg a Good bye, Lenin! párját és ellentétét. Az Én és Kaminski vizuálisan kényeztető, de tartalmilag ingerszegény felnövés- és elmúlástörténet lett. 

Kívül lurkó, belül surmó – Volker Schlöndorff: Die Blechtrommel / A bádogdob

2016. április 19. – írta Ferenczi Szilárd

Amikor lázadunk, nyilván dacolunk. Kicsikét toporzékolunk. Nem nyúlunk a spenóthoz. Fordítva vesszük fel az inget. Festünk valami bődületest a falra. Lesátrazunk a téren, esetleg éhségsztrájkba kezdünk. Berúgjuk az ablakot. Szétverünk egy pipacsot a rohamrendőr sisakján. Lebontunk egy falat. Haránt fekszünk az aszfalton, a tank elé. De ezek mi vagyunk, a kevésbé regényhősök. Hozzánk képest a három éves Oskar Matzerath egész egyszerűen lestoppolta a növését. Dacból. Fizikailag egy ujjnyit sem fejlődött tovább, körülbelül 90 centi magasan megállt. És csak ütötte, verte a dobot, néha sikoltott, miközben a nemzetiszocializmus elsöpört országot, népet, emberséget.

Mi van a törpesapka alatt? – Boris Aljinovic, Harald Siepermann: Der 7bte Zwerg / A 7. törpe

2016. március 29. – írta Buzogány Klára

Amikor A 7. törpét néztem, azon gondolkoztam, hogy vajon azért nem nevetek-e, mert esetleg rossz passzban lennék. Aztán az lett igazán gyanús, hogy a mellettem ülő, rajzfilmfaló hatéves is csak mindössze egyszer kacag fel a film közel másfél órája alatt.

Kifulladásig a berlini éjszakában – Sebastian Schipper: Victoria

2015. október 2. – írta Berecki Beáta Hajnalka

Sebastian Schipper negyedik nagyjátékfilmje a rendező szavaival élve nem egy bankrablásról szóló film, hanem egy bankrablás. A Victoria egyetlen akciódús éjszaka történéseit meséli el, úgy, hogy akarva-akaratlanul mi is részesei leszünk a történetnek.

Rendszerfrissítés elutasítva – Baran bo Odar: Who Am I – Egy rendszer sincs biztonságban

2015. július 15. – írta Tóth Menyhért

A Who Am I című német tinithriller címe kiválóan érzékelteti a film egyik legfontosabb problémáját. A kortárs Hollywood mérföldköveinek végighackelése közben ugyanis épp csak azt nem képes eldönteni, hogy pontosan mi is akar lenni.

Ezt láttuk a 14. TIFF-en 4. – Melbourne; Long Distance / 10000 km / Tízezer km; Melody; Wir waren Könige / Kings Surrender; París Norðursins / Paris of the North

2015. június 2. – írta Buzogány Klára, Jakab-Benke Nándor, Iszlai József, Székely Bíborka, Németh Szabolcs Előd

És ezennel megkezdjük a versenyprogram taglalását: nem is kevesebbel mint öttel. Ahányan annyifélék, szerte a világból, egyvalami közös: első- (vagy másod-)filmek.

Celluloiduniverzum Weimartól Bábelig – Rövid német stúdiótörténet(ek)

2015. március 25. – írta Ritter György

Európa sok más országával együtt a Német Birodalom is azzal büszkélkedhet, hogy feltalálta a mozgóképet; a Skladanowski testvérek párhuzamosan Lumière-ékkel már 1895-ben bemutatták gépezetüket. A korai német film megmaradt a technikai kísérletezésnél; Oskar Messter üvegfedelűstúdiója, hangosfilmes próbálkozásai, valamint a filmszalag továbbítója (a német kapcsolás) mind ennek a kornak az eredményei.

Emberanyag – Az I. világháború „filmhősei”

2014. november 14. – írta Ritter György

Ha az I. világháborúval foglalkozó fikciós filmeket hirtelen kellene felsorolnunk, akkor olyan szerzők nevei jutnának eszünkbe, mint Kubrick (A dicsőség ösvényei, 1957), David Lean (Arábiai Lawrence, 1962) és Lewis Milestone (Nyugaton a helyzet változatlan, 1930). Közülük is csak a legutóbbi filmje készült a II. világháború előtt. Olybá tűnik, a háborús mozi zsánerének archetípusai a második világégés után és annak hatására alakultak ki, pedig pont ellenkezőleg.