Kritika: Őszi sanzon (Stéphane Brizé: Hors-saison) Kritika: Őszi sanzon (Stéphane Brizé: Hors-saison)

A szerelemnek múlnia kell?

Stéphane Brizé: Hors-saison / Out of Season / Őszi sanzon

ÉRTÉKELD A FILMET!
Őszi sanzon
Stéphane Brizé
2023

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 2 (1)

2
(1)

Szerinted?

0

Stéphane Brizé új filmjében eltávolodik a tőle már-már megszokott társadalomkritikus realizmustól, és sokkal személyesebb irányba veszi a kanyart. Két régi szerelmes váratlan találkozásán keresztül, finom humorral meséli el, hogy milyen múlandó nemcsak a szerelem, hanem az élet is.

Mathieu (Guillaume Canet) egy isten háta mögötti francia kisvárosba utazik annak reményében, hogy a magány és az ötcsillagos hotel biztosította luxus megmenti a kiégéstől. Az ötvenes, de még mindig pofátlanul sármos Mathieu híres színész, az a fajta, akivel nemcsak az utcán, hanem még iszapfürdő közben sem szégyellnek szelfit kérni az emberek. Tartása, fáradt mosolya és udvarias közönye azonban nem egy sikeres világsztár, hanem egy megtört ember benyomását kelti. Mathieu kísértetként járkál hotelszobájában, rezignáltan küzd a gombok nélküli okos kávéfőzővel és engedelmesen beáll minden szelfire, de sem a rajongás, sem a rideg minimalista kényelem nem enyhíti a Párizsból átcipelt melankóliát, a szintén híres feleség és a hirtelen otthagyott színházi darab miatti bűntudatot. De Mathieu jó színész, a nézőn kívül mindezt senki nem veszi észre, talán még azt is sikerül átvernie, aki jól ismeri. Az elszigeltnek tűnő kisvárosról azonban hamar kiderül, hogy nemcsak, hogy mindenki ismeri, hanem a volt szerelme is ott él. Alice (Alba Rohrwacher) meghívja a férfit egy kávéra, aki állapota ellenére egyáltalán nem hezitál találkozni a több mint tíz éve nem látott nővel. Mathieu pedig Alice nyitott tekintetében fürdőzve lassan, de fokozatosan elkezdi érezni, hogy él.

Kép az Őszi sanzon című francia filmből

A kiégett, de az érzelmi-szexuális kapcsolódástól újraéledő művész elhasznált toposz, Brizé filmje sem ígér túl sok újdonságot a fenti szinopszis alapján. A két szereplő viszonya viszont sokkal rétegzettebb, finomabb és komplexebb annál, hogy leírjuk ennyivel, találkozásuk célja nemcsak pótcselekvés. Hamar kiderül, hogy mindkettejüknek családja van (társaik megfelelően ellentétesek), ahogy az is, hogy annak idején Mathieu bántotta meg a nőt. Mégis a stabilnak tűnő, melegséget és erőt sugárzó nő az, aki minden találkozással beljebb lép az ajtón, mindig ő merészkedik messzébb, hiába neki van több vesztenivalója. Bergman Jelenetek egy házasságból-ja óta tudjuk, hogy ha igazán szeretünk valakit, a kötődés valamilyen formában örökre velünk marad – Alba és Mathieu múló viszonyának is ez a gondolat ad létjogosultságot. Alig egy hetes (újra)találkozásuk során megélik egy egész párkapcsolatot fő fázisait: az arcpíros ismerkedést, a szenvedélyes szerelmet, a különbözőségek okozta vitákat, a szakítást, majd ezúttal a megbocsájtást is. Ahogy a szereplők egymáshoz, úgy Marie Demaison operatőr kamerája is e fázisokkal arányosan kerül közel hozzájuk: míg az „első randin” tág szekondban látjuk őket, a veszekedésnél közelikben mutatja őket a film.

Kép az Őszi sanzon című francia filmből

De valahol teljesen mindegy is, hogy hol a kamera, amíg Canet Rohrwachert nézi és fordítva. Az Őszi sanzon erejét a színészek közti, eszközeiben visszafogott, hatásában viszont letaglózó kémia adja, amihez foghatót utoljára Linklater Mielőtt lemegy a napjában láttunk. Első közös filmjükben valósággal felrobban a vászon, a lehető legnagyobb természetességgel ingáznak gyermeki zavar és érett vonzalom közt, nehéz elhinni, hogy ez a két ember valóban nem most futott össze először tíz év, két nagyon más karrier és házasság után. Míg Linklater hősei harmincas éveikben találkoznak újra, Mathieu és Alice már ötvenesek, az életük kialakult, és a felszínen tulajdonképpen rendben vannak. Alice nem bánja, hogy egy világvégi kisvárosba költözött, de azt igen, hogy itt maradt és sohasem tudott kiteljesedni. Egyszer megmutat egy feltehetőleg általa írt zenét a férfinak, amit csak ő hall, a nézők nem, ezzel is kifejezve azt, hogy mennyire keveset tudott magából mutatni a világnak. Míg Mathieu kiteljesedett alkotóilag, bevallja, hogy gyáván elmenekült abból, aminek igazi művészi értéke van, cserben hagyva egy egész társulatot.

Kép az Őszi sanzon című francia filmből

Egyikük sem teljesen elégedett, mégis sem bennük, sem a nézőben nem merül fel az újrakezdés gondolata, mert ilyen az élet – tele van véletlenekkel, rossz időzítésekkel és lejárt szavatosságú szerelmekkel. Stéphane Brizé rendező és Marie Drucker forgatókönyvíró filmje közhelyes románc helyett egy visszafogott, franciásan könnyed humorral tálalt, tartalmilag és formailag is érett alkotás arról, hogy hogyan megy el mellettünk az élet – függetlenül attól, hogy aktívan éljük, vagy egy drága hotelszoba ablakából bámuljuk.

Kép az Őszi sanzon című francia filmből

Az Őszi sanzon kétórás játékideje ezzel szemben néha indokolatlan, a film nem talál igazán szerzői megoldásokat Mathieu magányának ábrázolására.  Az Alice-szel való magnetikus viszony annál erősebb, mindenki más statiszta körülöttük szó szerint és átvitt értelemben is. Ez csupán két jelenetben szorul háttérbe: az Alice idősek otthonában készített interjúja során, illetve egy, a filmből igencsak kilógó, mégis üdítő esküvős szekvenciában, ahol hosszú perceken nézzük, ahogy két bábos madárhangokat utánoz. Ezen túl Brizé filmje csak finom rezdülések, hosszú nézések, finoman abszurd, mégis teljesen hétköznapi helyzetek találkozása két olyan színészen keresztül, akiket biztosan nem most láttunk utoljára együtt.

Támogass egy kávé árával!
 
Őszi sanzon

Őszi sanzon

Színes filmdráma, 115 perc, 2023

Rendező:
Szereplők: , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

2 (1)

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Friss film és sorozat