Haverok, buli, tequila – úgy tűnik, minden együtt van egy nagysikerű tinivígjátékhoz. A film naturális poénjai és a rendező hollywoodi múltja ellenére azonban az Anyádat is nem az Amerikai pite hagyományait követi: a mexikói fiatalok a Mennyek Kapujához igyekeznek. Egy hollywoodi szuperprodukció, a Szép remények megrendezése a szerzői életrajzban és a film címe is könnyed szórakozást, laza poénokat ígér. Már a nyitány sokat sejtető: fiatal fiú döngeti barátnőjét, mielőtt az olaszországi vakációra megy és megcsalja mindenféle Luigikkal. Majd néhány fingós-böfögős poén és spangliszívás következik, de a komédiának hamarosan vége szakad.
Habár a külföldi kritikák elsősorban a film forróvérű, kísértő és vad erotikáját emelik ki, az Anyádat is több, mint tinivígjátékba oltott erotikus film. Kezdetben valóban egy Mexikói pite ígéretét hordozza magában, de sikerül kitörnie a szex, buli, sör szentháromságából és ehelyett a végére beteljesült fejlődéstörténetté válik. Cuarónnak pedig még a szimbólumokat, kétértelműségeket is sikerült úgy beemelnie a filmbe, hogy azok nem terhelik túl a szikár cselekményt. Emiatt a kettősség miatt az egész filmet végigkíséri egy belső feszültség: az olyan bemondások mellett, mint az „Éljen a csikló!”, mindig van valami, ami megszakítja a vidámságot. Amikor a női főszereplő első szerelme történetét meséli el, a sztori végére a fiú halála tesz pontot. A két fiatal vidám csocsómeccsét pedig – ugyanabba a képmezőbe komponálva – a nő sírásba forduló telefonos szakítása ellenpontozza (és akkor még nem is beszéltünk a film befejezéséről).
Már a narrátor első megjelenésekor felébred a gyanú, hogy mégsem egészen arról van szó, amit a felszín mutat. Eleinte ugyan az a vád érheti a rendezőt, hogy kényelmi szempontból alkalmazza a láthatatlan beszélőt; az egyszerűség kedvéért ő vázolja fel a szereplő karaktereket és időnként ő mesél a belső, lelki történésekről is. De minél többször jelenik meg és minél többet beszél, annál inkább biztosabbak lehetünk ennek az ellenkezőjében. A mesélő ugyanis itt valóban és hangsúlyozottan mindentudó: nemcsak a főszereplők múltjával ismerteti meg megjelenésükkor néhány mondatban a nézőt, hanem minden egyes felbukkanó apró részlet történetét elmeséli. Az országúti kereszt, a játékegér, az aktuálpolitikai történések így egyformán lényegessé (vagy éppen egyformán lényegtelenné) válnak; a három főszereplő éppolyan fontos, mint az egyetlen jelenetben szereplő kilencvenöt éves öregasszony vagy a meg sem jelenő nagynéni. A két fiatal fiú és a gyönyörű asszony találkozása mozaikdarabkákból összeálló széles horizonttá tágul.
Szereplői számát tekintve az Anyádat is akár kamaradráma is lehetne, de a narrátor hangsúlyos szerepén kívül ennek a választott zsáner, a road movie is ellentmond. A gyönyörű, néptelen tengerparthoz, a Mennyek Kapujához vezető úton keresztül feltárul egész Mexikó. Nem úgy, ahogy az amerikai filmekben megjelenik – egzotikus, de elmaradott, veszélyes vidékként –, hanem a maga természetességében, ahogy a hazai szem látja. Indián dajkával, pazar esküvővel, néptelen tengerparttal. Egy másik road movie-hoz, a Szelíd motorosokhoz hasonlóan pedig kulcsfontosságúvá válik a természethez való visszatérés és egy, a természettel harmonikus kapcsolatban élő család szerepeltetése. Luisa – aki nemrég szakított férjével – náluk végérvényesen magára talál. Csakhogy a Mennyek Kapuja elnevezés természetesen átvitt értelmű: a két szexéhes fiúnak az érett nő megszerzését jelentheti (mint ahogy félig „csalimeseként” találták ki az egészet, hogy Luisa velük tartson), a nőnek pedig a film végére – ahogy utólag, az egyik fiútól megtudjuk – valóban a mennyek kapuját jelentette.
Hasonlóan többféleképpen értelmezhetjük magát a címet is. Szó szerint arra utal, hogy – miután kiderül, barátnőik keresztbe csalták őket velük – hetvenkedésből az egyik fiú azt is bevallja, hogy még a másik anyjával is szexuális kapcsolatba került. A magyar cím pedig önkéntelenül is találó, hiszen erősen emlékeztet egy szitokszóra, és a srácok barátsága parázs vitájuk miatt valóban veszélybe kerül (a viszályt természetesen a Nő, az örök szintézis simítja el). Ezenkívül azonban az anya érett nő jelentésében Luisára is utalhat, aki – ha nem is anyafigura, de valamiféle – tanácsadó, mester lesz a számukra. Ő az utolsó epizód a két fiú életében, mielőtt végleg felnőtté válnának.
Ennek a felállásnak megfelelően a szexualitás, a meztelenség nagy hangsúlyt kap a filmben. Ez egyrészt számos poén forrása, másrészt a meztelenség nyílt vállalása egyfajta naturalizmust ad a filmnek. Ennél mélyebb elemként jelentkezik, amikor Luisa a szexus segítségével bizonyítja be Tenoch és Julio számára, mennyire éretlenek és tapasztalatlanok még. A nő – mintegy magának is bizonyítva – érett kurtizánként csábítja el gyors egymásutánban a két fiút, de felnőtté válásuk végső soron nem (csak) ennek az eseménynek köszönhető.
Ennek az átmeneti, se nem felnőtt, se nem gyerek állapotnak a bizonytalanságát szimbolizálja az áttetsző víz alatti úszás, a két fiú versengésével. Ahogy az úszásban versenyeznek, ugyanúgy küzdenek eleinte a nőért, neki azonban a tiszta vízben való lebegés egészen mást fog jelenteni. Mindkét esetben az egzisztencia bizonytalansága fejeződik azonban ki; ebben az állapotában – nem pedig a szexualitásban – találhat egymásra a félig felnőtt és a félig halott.
Egy beavatás, egy fejlődési történet részesei lehetünk tehát, de figyelmünk megosztódik a két fiú közt. Egyiküket sem ismerjük meg igazán; nem lesz szimpatikusabb az édesanyjával és nővérével élő Julio az államtitkár-csemete Tenochnál, és nem sajnáljuk jobban Tenochot, mint Juliót, mert barátnője ugyanúgy megcsalta, mint a másikat a sajátja éppen vele. Nem megyünk egészen közel a szereplőkhöz, csak leskelődünk, messziről figyeljük őket (mint ők Luisát a hotelszobában). A rendező éppen csak annyira enged közel, hogy mindent jól lássunk. Feltűnően kevés ugyanis a premier plán, a leggyakrabban látott félközeli pedig nem elég az azonosuláshoz.
A háromszereplős, lineáris történet kitérők nélkül, szinte szükségszerűen torkollik édeshármasba (ahogy Luisa is a fiúk szemébe vágja: „Nem ezt akartátok kezdettől fogva? Nem ez volt a tervetek?”), majd egy kicsit megmagyarázhatatlan, egyes nézőket sokkoló homoerotikus jelenet következik (felmerül a gyanú, hogy tényleg csak a meghökkentés volt ezzel a rendező célja). A történetnek pedig ezzel vége is szakad. Amikor hónapok múlva a két fiú – immár egyetemistaként, menyasszonnyal, nem pedig barátnővel dicsekedve – újra találkozik, egyértelművé válik, hogy a múlt, a kamaszkor utolsó nyara már nem hozható vissza többé. Csak annyit tehetnek, mint a film végén Julio: kérik a számlát.