Joachim Trier: Thelma Joachim Trier: Thelma

Pszichogenezis

Joachim Trier: Thelma

ÉRTÉKELD A FILMET!
Thelma
Joachim Trier
2017

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Misztikus horror elemekkel tűzdelt coming-of-age film, leszbikus szexfilmbe oltott Biblia-parafrázis, vagy pszichotrauma-thrillerbe csomagolt apa-melodráma? Igazából mindegy is. A lényeg, hogy Joachim Trier és Eskil Vogt már megint valami nagyon bravúros alkotást produkáltak.

Nem fogom játszani az objektív kritikust, bevallom: Joachim Trier a kedvenc fiatal rendezőim egyike (a negyvenes korosztály egy filmrendező esetében kvázi tinédzserkort jelent). És talán még közelebb áll hozzám állandó alkotótársa, Eskil Vogt forgatókönyvíró-zseni, aki a Vakonnal (Blind), ez idáig egyedüli önálló filmjével megmutatta, hogy nem afféle másodhegedűs ebben a szakmai kapcsolatban. Pont ellenkezőleg: feltehetőleg ő itt az igazi agytröszt, akinek a mesterien megformált történeteit a tehetséges norvég rendező végül formába önti a vásznon. Ez a kérdés persze igazán csak akkor dőlhet el, ha egyszer Trier is készít végre egy filmet Vogt nélkül – ám tekintve eddigi kollaborációik eredményeit, nem annyira bánom, ha ez esetleg sosem következik be. Szóval adott ez a norvég páros, akik immáron negyedik közös filmjükkel jelentkeznek, a nemzetközi kitérő után (Hétköznapi titkaink / Louder than Bombs) ezúttal ismét hazai pályán. És most le is söpörhetünk mindent az asztalról, amit eddig tudtunk a két alkotó finom karakterdrámáiról, mert a Thelma olyan radikálisan eltér a korábbi művektől, hogy egy kis túlzással szinte az egyedüli közös pont a magas művészi érték maradt: már megint valami kegyetlenül erős cuccot főztek ki a skandinávok.

Thelma egy keresztény családból származó lány, aki a vidéki otthonból kirepülve épp hogy megkezdi tanulmányait egy fővárosi egyetemen. Biológiát tanul (!), egyedül él egy albérletben, nehezen barátkozik – egy nap azonban váratlanul rohama lesz a könyvtárban, és ennek hatására megismerkedik egy lánnyal, Anjával. Jó barátok lesznek, és a burokban nevelkedett Thelma előtt kinyílik egy új világ, tele mindennel, ami keresztény értékekkel ellentétes: alkohollal, bulikkal, testiséggel. Ám a tiltott gyümölcs megkísértése újabb rohamokhoz vezet, és ezekbe mintha az egész világ beleremegne: madarak repülnek az ablakoknak, égők pislákolnak, és vészjóslóan siklik keresztül a pázsiton a bűnbe csaló kígyó… Pszichogén, nem epilepsziás roham – jön a hivatalos diagnózis –, kiváltója stressz és/vagy valamiféle gyermekkori trauma lehet. Jóllehet, az öntudatlanul rángatózó testet a középkorban a boszorkányságnak, az emberbe bújt ördög biztos jelének tartották.

Szándékosan maradtam sejtelmes ebben a rövid ismertetőben, ugyanis a film erőssége eme kétértelműségben, a transzcendentális olvasat folyamatos lebegtetésében rejlik. A szekurális és a szakrális értelmezés ráadásul nem válik el, nem kínál kétféle véget, mint egy ambivalens horrorfilmben, ahol a monstrumról nem eldönthető, hogy a természet törvényei szerint működik vagy afelett áll. Helyette egymást erősítik, hiszen a paradicsomból való kibocsájtás, aminek tulajdonképpeni feldolgozása a film, a legtökéletesebb felnőttéválás-allegória – az ártatlanság elvesztéséről, a szexuális ébredésről, a külvilág veszélyeitől mentes családi fészek elhagyásáról, és az önállósodásról. Ha tehát a filmpárját keresnénk a Thelmának, a pár évvel ezelőtti Valami követ (It Follows) lehetne talán a legjobb párhuzam, ha horrorról ugyanis jelen esetben nem is beszéltünk, hangulatában legalább annyira nyomasztóra sikerült Trierék műve, mindössze a zárlat lett valamelyest optimistább.

Ez a fojtogató atmoszféra, amely átjárja a Thelmát, sok forrásból táplálkozik. Van egy érezhető giallós íze a filmnek, felidézi Dario Argento misztikus horrorait (például a Suspiriát), a John Carpenter-i zene hátborzongató minimalizmusa, a relatíve kevés dialógus, és a csendek erős alkalmazása pedig kimondottan kísérteties hangulatot kölcsönöz ennek a coming-of-age thrillernek. Mert talán a thriller jelző a legpontosabb, ha már feltétlen műfaji címkéket akarunk ráaggatni (egy európai művészfilmről beszélünk). Méghozzá pszichotrauma-thriller, ugyanis Thelma problémái nem redukálódnak a felnőtté válás nehézségeire: egy elfojtott gyermekkori megrázkódtatás az, amely gátolja főhősünket a családi fészekből való felhőtlen kirepülésben – ennek feltárása és feldolgozása pedig elválaszthatatlanul összekapcsolódik a főkonfliktus megoldásával, a béklyóként hősnőnkre nehezedő szigorú neveltetés alól való szabadulással. Külön forgatókönyvírói bravúr, hogy milyen finoman van ábrázolva ennek a merev, vallásos családi közegnek az elnyomó természete: az a csendes lelki terror, amelyet az apa alkalmaz lányán, sokáig összetéveszthető a szülői szeretettel.

És persze fontos megemlítenünk, hogy a film vizuálisan is rendkívül izgalmasra sikeredett. Ez nem véletlen, hisz az alkotók bevallottan más kreatív folyamatot alkalmaztak, mint korábbi műveik esetében: ahelyett, hogy egy meglévő történethez találták volna meg a megfelelő képeket, ezúttal víziókból indultak ki, melyeket aztán működő narratív formába öntöttek. Ez sikerült nekik, a képek szervesen illeszkednek a szüzsébe, a komplex, többrétegű cselekmény pedig – mint fentebb kifejtettem – nagyon összeszedett lett, nem pusztán alibizés pár hatásos beállítás kedvéért. Márpedig akad a filmben jópár igen erős vizuális szekvencia. A lázálomszerű epizódok egyik leghatásosabbja talán a medencés, amikor a víz alatt dezorientálódó főhősnőnk elveszti tájékozódási érzékét, és nem tudja többé, merre van a felszín. Ez egyrészről remekül rímel a női felnőtté válást hasonlóan horrorisztikusan ábrázoló, méltán virális DyE-videoklipre, a Fantasy-re (csak épp a Stranger Things-ből is ismert Tótágas / Upside Down nélkül), másrészről kiválóan szimbolizálja a testileg érett, ám lélekben gyerek fiatal felnőttek megzavarodott belső iránytűjét. A Thelma tehát egy hipnotikus, megbabonázó filmélmény: sötét, bizarr, zavarba ejtő, de rendkívül hiteles portréja az ártatlanság elvesztésének. Epilepsziásokon kívül (mivel nem egy villódzó kép van benne) mindenkinek jó szívvel ajánlom!

 
Thelma

Thelma

Színes filmdráma, fantasy, 116 perc, 2017

Rendező:
Szereplők: , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Beszélj hozzám

    Színes horror, thriller, 94 perc, 2022

    Rendező: Danny Philippou, Michael Philippou

  • Előző életek

    Színes filmdráma, romantikus, 105 perc, 2023

    Rendező: Celine Song

  • Szeánsz Velencében

    Színes bűnügyi, horror, thriller, 103 perc, 2023

    Rendező: Kenneth Branagh

  • Expend4bles (Feláldozh4tók)

    Színes akciófilm, 103 perc, 2023

    Rendező: Scott Waugh

  • Mammalia

    Színes filmdráma, kísérleti, 88 perc, 2023

    Rendező: Sebastian Mihăilescu

  • Az Alkotó

    Színes akciófilm, sci-fi, thriller, 133 perc, 2023

    Rendező: Gareth Edwards

Szavazó

Melyik filmet várod az idén ősszel-télen?

Szavazó

Melyik filmet várod az idén ősszel-télen?

Friss film és sorozat

  • Beszélj hozzám

    Színes horror, thriller, 94 perc, 2022

    Rendező: Danny Philippou, Michael Philippou

  • Előző életek

    Színes filmdráma, romantikus, 105 perc, 2023

    Rendező: Celine Song

  • Szeánsz Velencében

    Színes bűnügyi, horror, thriller, 103 perc, 2023

    Rendező: Kenneth Branagh

  • Expend4bles (Feláldozh4tók)

    Színes akciófilm, 103 perc, 2023

    Rendező: Scott Waugh

  • Mammalia

    Színes filmdráma, kísérleti, 88 perc, 2023

    Rendező: Sebastian Mihăilescu

  • Az Alkotó

    Színes akciófilm, sci-fi, thriller, 133 perc, 2023

    Rendező: Gareth Edwards