Brady Corbet: The Childhood of a Leader Brady Corbet: The Childhood of a Leader

Az elnyomás elnyomásból születik

Brady Corbet: The Childhood of a Leader / Egy vezér gyermekkora

ÉRTÉKELD A FILMET!
Egy vezér gyermekkora
Brady Corbet
2015
Egy vezér gyermekkora

Egy vezér gyermekkora

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 7 10 1

7

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Brady Corbet bemutatkozása nehezen megfogható, nehezen élvezhető, de ha valaki rá tud hangolódni, az talán díjazni fogja ezt a színtiszta európai művészfilmet.

Brady Corbet rendezői bemutatkozását meg lehet közelíteni egy adag egészséges cinizmussal. Mert nehogy már, hogy egy elkényeztett, szőke fürtös ad definitum ficsúr elcseszett gyermekkorát a fasizmus nullpontjává tegye valaki egyenlővé, hiszen a film sátáni csemetéjének nyomorult ifjúkora egyáltalán nem volt az 1920-as évek kezdetén olyan hű, de egyedi probléma. Most sem az. A Damien-jellegű Prescott negatív felnövéstörténete azonban sokkal vaskosabb és kevésbé didaktikus mesét rejt, mint amit a türelmetlenebb nézők első blikkre ki tudnak hámozni Corbet klasszicizáló, ólomtempóban vánszorgó, kellemesen köldöknézős debütálásából.

A 28 éves, színészből rendezővé vedlett Corbet művében Európa és a fasizmus kövér idézőjelek közé szorul, és noha a Versailles-i béke előkészítésének háttere a történelmiséget erősíti, a rendező azt mégis képes látványosan beépíteni egy szimbolikus tettekkel telített mesterséges, irodalmias struktúrába. Prescott diszfunkcionális családja Ibsen-szerzeményeket idézően kiégett, üres. Apja alig van „otthon” (azaz a horrorházakat idéző izolált francia kastélyszerűségben), a gyermeknevelésbe látványosan belefáradt anyja pedig csak leteremteni tudja, miközben franciatanára az első és egyben halálra is ítélt szerelem előszelét hozza el. A Jean-Paul Sartre azonos című művén csak némileg alapuló film egyfajta sajátos, horrorelemekkel díszített történelmi-családi pszcihodráma, mely ugyan úgy van öltözve, mintha egy konkrét fasiszta vezető játszótéri éveiről szólna, ugyanakkor sokkal inkább az egyetemes elnyomás és a mindenkori diktatúrák kialakulásának mozgóképes példázatként működik.

A fiú dühkitörései és rohadékságai által szervezett fejezetek lineáris elbeszélésmódja ellenére a film finoman szólva sem jelent ki dolgokat. Épp ezért el lehet agyalnii azon, hogy a srác most akkor bimbozva hervadó szexualitása (franciatanára rácsap a kezére miután a fiú megfogja mellét), a ráerőltetett katolikus hit (egy liturgikus játék során angyalnak öltözve hajigálja meg kővel a felekezet tagjait), az őt megértő szolgálónő kirúgása, vagy épp szülei ki nem mondott félrelépései miatt válik-e pofoznivalóan kártékony méregzsákká. Corbet kezei között azonban minden apró, kényelmetlen, kínos, fájó esemény túlmutat önmagán. Prescott lehet Hitler, Mussolini, Sztálin, vagy Mosley, az őt rabságban tartó ház és a szülei által ráerőltetett írott-íratlan szabályok és vélt megkötések pedig a megviselt Európát jelképezhetik, ha nagyon akarjuk. Az elnyomás elnyomásból születik – a lényeg ez lehet.

Az elnyomó hatalom néma és megnémító súlyának metaforikus ábrázolása Szokurov költőiségét idézi, a kvázi-freudi hormondráma gyilkos intimitása Triert, az egymásra ólomléptekkel rámászó mikroszkópikus hétköznapi világégések (többször lánynak nézik a fiút, a fiú kirúgatja a franciatanárát, ordibálás politikustömeg előtt) végzetes és sötét és illúziótlan kulminálása pedig Hanekét juttathatja eszünkbe. Az biztos, hogy Anna A fehér szalagból nagyon jól kijönne Prescottal.

Ahhoz azonban, hogy Corbet filmje parabolává váljon, elengedhetetlenek Lol Crawley a legutolsó fénypászmában úszó porszemcséig megkomponált képei. Minden jelenet, minden snitt egy Vermeer, egy Munkácsy, esetleg egy komorabb Whistler, melyekkel bizarr szimbiózisban élnek a suspense-t fokozó kocsizások, a ’70-es éveket idéző crash-zoomok és a valótlan szögekből lőtt, feszültséggel teli dekomponált kivágatok. Kompozíciói és gyönyörűen megvilágított képei (csodálatos a franciatanár fátyolingén áttetsző melle) emelik igazán magasba a filmet. Annyira tömör és vaskos és kíméletlenül arcba mászó az itt használt képnyelv és az abból alakuló letaglózó atmoszféra, hogy azt akár manírosnak is lehetne nevezni – de inkább ne tegyük. Ugyanakkor a hangulat az úr itt, amiben hatalmas szerepet játszik Scott Walker őszentsége döbbenetes, Götterdämmerungot idéző zenéje is. Ugyan a muzsika igazi erejét a prológusban és a túl nagy meglepetéssel nem szolgáló, zavarba ejtően tolakodó és impresszionisztikus epilógusban mutatja csak meg a rendező, de Walker végig ott lapul a filmben, halkan és lassan őrölve fel az idegeket.

A képi és a zenei stilizáció szépen működik kéz a kézben, elragadják az idegesítő Prescott kiakadásait és egy ijesztőbb elméleti-szimbolikus síkra röpítik azokat. Corbet a kérdéseit és az azokra adható lehetséges válaszokat is a nézővel keresteti meg, szerencséjére azonban filmje elbírja ezt a láthatóan szépen kigondolt homályos-sejtemes fogalmazásmódot. Van benne elég anyag hozzá, mondhatnánk. Corbet bemutatkozása nehezen megfogható, nehezen élvezhető, de ha valaki rá tud hangolódni a csendes sikolyokból lassan kibomló rémálomszerű üvöltésére, az talán díjazni fogja ezt a színtiszta európai művészfilmet. Ellenkező esetben marad a cinizmus, mert hát valahol azért ez a film egy hisztis hülyegyerekről is szólhat, csak annak sok értelme nem lenne.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Egy vezér gyermekkora

Egy vezér gyermekkora

Színes filmdráma, horror, 115 perc, 2015

Rendező:
Szereplők: , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

7

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat