Miklauzic Bence: Parkoló Miklauzic Bence: Parkoló

Párbaj a förtelmes főnökkel

Miklauzic Bence: Parkoló

ÉRTÉKELD A FILMET!
Parkoló
Miklauzic Bence
2014

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Az nem különösebben meglepő, hogy Miklauzic Bence harmadik mozifilmje, a Parkoló sokban hasonlít korábbi munkáira, amilyen az Ébrenjárók, A zöld sárkány gyermekei vagy a Hőskeresők. Az viszont már talán annál inkább, hogy nem rosszabb azoknál, sőt.

A Légiós (Lengyel Ferenc) egy háztömbök közti foghíjtelken elterülő pesti parkoló őre és tulaja egy személyben. Megjelenik nála egy dúsgazdag nagyfőnök (Szervét Tibor remek) egy ‘68-as Ford Mustangban. Rögtön beállna az egyetlen fedett helyre, ami azonban valamiféle rejtélyes szentély a Légiós számára. Az üzletember rosszul viseli a visszautasítást, presztízskérdést csinál a dologból, de konokságért a Légiósnak sem kell a szomszédba mennie.

Kép a Parkoló című filmből

A Parkoló jellegzetes és személyes Miklauzic-mozi. Az Ébrenjárók, A zöld sárkány gyermekei és a Hőskeresők után a főhős ismét kiszolgáltatott, peremre csúszott underdog-kisember melós, aki egy arrogáns és gazdag feljebbvalója ellen lázad a maga módján, az ábrázolásmód pedig kapitalizmus- és társadalomkritikus, na meg szociálisan érzékeny és realista (amibe azért fanyar humor is jut bőven). A többszereplős, Tarantinót és Iñárritut idéző Ébrenjárók után ezúttal is a szerencsétlen véletlen hoz össze markánsan különböző karaktereket, a küzdőtérként funkcionáló címszereplő helyszín pedig a raktárban játszódó A zöld sárkány gyermekeit idézi, ahogy a két, más-más világból származó főhős sötéten komikus konfrontációi is. A Légiós – mint az idegenlégiót is megjárt, ködös múltú karakter – kívülálló hős, akárcsak az ázsiai bevándorló A zöld sárkány gyermekei haverkomédiájában vagy az amerikai kamionsofőr a Hőskeresőkben, a mikroközösség rendjét felborító katalizátor pedig ezúttal a nagyfőnök.

Kép a Parkoló című filmből

E filmnek persze más előképei is vannak. Miklauzic munkája az Üvegtigris, a Kontroll és az Isteni műszak melósvígjátékait is felidézi, a két főhős összekülönbözéséről akár a Párbaj (Duel) és a Förtelmes főnökök (Horrible Bosses) is eszünkbe juthat, kiégésükről pedig az Összeomlás (Falling Down), veszedelmes viszonyukról a Kiképzés (Training Day) és az Oldboy, a Légiós parkolójáról és a Mustangról meg a Collateral – A halál záloga. A Légiós és a nagyfőnök Jamie Foxx álmodozó taxisofőrjének és Tom Cruise übermensch-bérgyilkosának kiköpött másai, az autó pedig egyszerre zárt szituációs helyszín és szimbolikus MacGuffin. A főhősök idővel már-már szomszédoknak is nevezhetőek, és ahogy hecceik eldurvulnak, arról többek közt a Jószomszédi iszony (Duplex) és a Rossz szomszédság is beugorhat.

A két főhős protagonista-antagonista, sőt spirituális mester-tanítvány és apa-fiú párost alkot, akiknek a harca fizikálisról szellemi síkra terelődik át, a tortadobálós komédiának ígérkező film pedig visszafogott dramedyvé alakul. Nem csak szegény, provinciális hős és gazdag, intellektuel antihős, de két szélsőségesen ellentétes világnézet is összecsap: a Légiós sok traumával a háta mögött már túljutott a mélyponton, befelé fordul, privát utópiát alakít ki parkolójában (amit a stresszmentes, de rosszul fizető meló is jelképez), a szintén kontrollmániás, de érzéketlen és gátlástalan nagyfőnök képében pedig a rögvalóság rondít bele ebbe az eszképista mikrokozmoszba. Ez a morális dualitás viszont csak a kiindulópont, a film világképe a továbbiakban minden, csak nem fekete-fehér, Miklauzic munkája mindvégig hiteles marad. A Parkoló tehát nagy univerzális kérdésekről szól szerény díszletek közt: egyhelyszínes kis büdzséjű filmként talán ez a rendező eddigi legsikeresebb vállalása. A mozi fő erősségei a színészi játék és a Cannes-ban a ScripTeasten díjat nyert forgatókönyv, melyeknek közös pontja is van a bikanyakú és szófukar karaktert hozó Lengyel személyében.

Kép a Parkoló című filmből

Ami a film hátulütőit illeti: a Miklauzic és Lengyel mellett Hegedűs Bálint által jegyzett forgatókönyv tanítani való, de túlságosan is, azaz akadémikusabb a kelleténél szimbolikájában, ráadásul néhány klisé is becsúszott, lásd a két főhős háttértörténetét vagy egy-két régi ismerős geget. Műfaji alapkoncepcióból – valahol a pszichothriller és a fizikális (slapstick, börleszk) komédia között – fejlődik dráma, aminek az a hátránya, hogy se közönségfilmként, se művészfilmként nem átütő a mű, mindkettő publikumának okozhat kisebb csalódást. Miklauzic korábbi mozifilmjei is bírálhatóak amiatt, hogy alapötletük inkább egy-egy rövidfilmre lenne elegendő, és ennek okán még másfél óra alatt is többször leül a cselekmény – mindez e műről is elmondható. Markáns történet helyett az összezárt főhősöké a játékidő: pl. a finálé előtt az alkotók a kelleténél tovább koncentrálnak a karakterek önálló drámai szálára, visszaidézve az Ébrenjárók kvázi-szkeccsét. A Hőskeresőkben azért nem volt üresjárat, mert csupán egyórás tévéfilmként készítették el – a Parkoló sem mutatna rosszabbul a tévéképernyőn, mint a moziban, forgatókönyv-központúsága, maroknyi szereplője és kamaradrámába illő helyszíne miatt televízióra is elég lett volna leforgatni, az alkotók nem használják ki a széles vászonban rejlő lehetőségeket.

Kép a Parkoló című filmből

A Parkoló erősebb műfajiságú, közönségbarátabb mozi a rendező korábbi munkáinál, de nem felszínesebb azoknál. A „filmrendszerváltás” óta készült újgenerációs magyar filmek közül a legjobbak közt a helye, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlannal és a Fehér istennel játszik egy ligában.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Szavazó

Melyik a kedvenc Cronenberg-filmed?

Friss film és sorozat