Courage! – Eric K. Boulianne: Folichonneries / Follies / Szeszélyes kalandok

2026. április 28. – írta Erőss Réka

A Szeszélyes kalandok vetítése után a néző életkedvvel telve és megújult kíváncsisággal hagyja el a mozitermet. Mintha az alkotók ki nem mondott üzenete az lenne: figyelem, a látottakat próbálják ki otthon!

Ebben a világban lehetetlen álmodni – Alberto Vázquez: Decorado

2026. április 21. – írta Buzsik Turner Kriszti

Mindenki a saját filmjének főszereplője kíván lenni, de meg tudnánk-e birkózni a felismeréssel, hogy ez valóban így van?

Azt hiszem, csak magányos vagyok – Steven Conrad: DTF St. Louis

2026. április 16. – írta Vigh Martin

Sztárszereposztás, sötét hangulat, bűntény köré szerveződő narratíva: a fejünkben már körvonalazódik, mi vár ránk a képernyők előtt. A DTF St. Louis azonban kockázatvállalóbb, bátrabb darab, mint elsőre gondolnánk.

A nárcizmus csillogása – Noah Baumbach: Jay Kelly

2025. szeptember 3. – írta Lubianker Dávid

Jay Kelly igazi filmsztár: felszínes és önző, ennek ellenére ellenállhatatlan. Noa Baumbach hollywoodi színfalak mögött játszódó melodrámája mégsem merészkedik az ellentmondásokat elfedő glamúron túlra.

Hol van az a tavasz, nyár, ősz, tél? – Tina Fey, Lang Fisher, Tracey Wigfield: The Four Seasons / A négy évszak

2025. május 11. – írta Bárány Bence

Megérkezett a Netflix sajátos válasza A Fehér Lótuszra, ami pont olyan, mint az a bizonyos magyar narancs: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb – de legalább együltében is elfogyasztható, és a gyomrunkat sem fekszi meg különösebben. Ami a nagyobb gond, hogy nem csupán a vélt, de a valós, 1981-es elődjét sem tudja meghaladni ez a Vivaldira komponált párkapcsolati dramedy.

Kádár-kori Don Quijote – Koltai Róbert: Sose halunk meg (1993)

2025. április 30. – írta Kovács Patrik

Koltai Róbert megkerülhetetlen kultfilmjének csábereje jórészt a főhős sokszínűségében rejlik. A vállfaárus Gyuszi bácsi apolitikus, mélyen személyes „lázadása” a Don Quijote-i lovagi mitológiára, míg csalhatatlan túlélési ösztöne a magyarság kollektív történelmi tapasztalataira rezonál. Keserű elszántsága, hedonista életigenlése, bugyborékoló derűje pedig szívderítően ismerős a nemzetközi filmkultúrából.

Úgy, ahogy van – Michael Morris: Bridget Jones: Mad About the Boy / Bridget Jones: Bolondulásig

2025. február 18. – írta Rakita Vivien

Hiába tökéletesen kerek történet az első Bridget Jones naplója, mégis három folytatás követte. Az utóbbi két résszel ellentétben a negyedik felvonásnak pedig végre volt értelme elkészülnie.

Élet a halál után – Marjane Satrapi: Paradis Paris / Párizsi pillanatok

2024. augusztus 1. – írta Rakita Vivien

A halál szele mindenkit megérint a Párizsi pillanatokban, hogy megtanulják értékelni az életet. Marjane Satrapi tablója egy abszurd „Igazából halál” lehetett volna, azonban hamar kifullad.

Fald fel önmagad! – Egyéni és közösségi traumák az európai coming-of-age filmekben

2024. július 27. – írta Vigh Martin

Önmagukat feladó, majd újra megtaláló hősök jellemzik az elmúlt évek európai coming-of-age-, azaz felnövésfilmjeit, amelyekben a központi karaktereknek rendre teljesen újjá kell építeniük személyiségüket, hogy átléphessenk a felnőtt életbe, oly módon, hogy végre valóban közelebb kerüljenek a valódi énjükhöz és vágyaikhoz. A filmek többségében valamilyen trauma indítja el ezt a folyamat, amely ráadásul gyakran személyes és közösségi síkon egyaránt értelmezhető.

Tét nélkül – Gilles Legardinier: Complètement cramé / Vendég a francia kastélyban

2023. november 13. – írta Huszár Dániel

Mi van, ha egy romantikus vígjátékból kimarad a romantika és a vígjáték nagy része?