Élet, élet, szent megunt élet – Dino Risi: Il sorpasso / Az előzés, 1962

2024. április 27. – írta Jakab-Benke Nándor

Dino Risi szerzőiség és műfajiság közt lavírozva ügyesen bontogatta az örökérvényűség nem is annyira vékony falát.

Uwe Boll beájulna – Radu Jude: Nu aștepta prea mult de la sfârsitul lumii / Do Not Expect Too Much from the End of the World / Ne várjatok túl sokat a világvégétől

2023. október 27. – írta Jakab-Benke Nándor

A kortárs román film legpunkabb, legpimaszabb fenegyerekének, az ún. román újhullám talán egyetlen máig is releváns, folyamatos formai és tematikai megújulásokra, de a saját köldökéből való kikandikálására is képes figurájának új filmje egy hozzá mérhetően cinikus aforizmaszerző (aforizmátor? aforista? aforizmőr?), a lengyel Stanisław Jerzy Lec egyik egysorosát idézi meg: Ne várj túl sokat a világvégétől. Ám a világvégétől eltérően Jude filmjétől joggal várhatunk sokat.

The Show About Nothing – Jerry Seinfeld: Comedians in Cars Getting Coffee

2019. július 31. – írta Jakab-Benke Nándor

Mi ez? Portrésorozat? Doksi? Talkshow? Rövid, kávépecsétes road movie-k füzére? Jerry Seinfeld nárcizmusa húsz percben? Egyikük sem – és mindegyik.

Téli rege a vén Dáciában – Cristi Iftime: Marița

2017. december 5. – írta Ferenczi Szilárd

Marița egy autó. Izé, egész pontosan egy fehér 1300-as Dacia, aki sokat látott már és akihez Sandu, azaz Bubu még erősen ragaszkodik. Bubu ragaszkodása teljesen érthető, Marițával nem csak az országot járta be keresztül-kasul, de benne ülve férkőzött egész közel számos női szívhez és ugyanannyi női bugyihoz. Bubu ugyanis egy szabályos vidéki román Don Juan.

Párbaj a förtelmes főnökkel – Miklauzic Bence: Parkoló

2015. január 22. – írta Csiger Ádám

Az nem különösebben meglepő, hogy Miklauzic Bence harmadik mozifilmje, a Parkoló sokban hasonlít korábbi munkáira, amilyen az Ébrenjárók, A zöld sárkány gyermekei vagy a Hőskeresők. Az viszont már talán annál inkább, hogy nem rosszabb azoknál, sőt.

Csillogó rozsda – Michael Bay: Transformers: Age of Extinction / Transformers: A kihalás kora

2014. június 30. – írta Németh Szabolcs Előd

Negyedik nekirugaszkodásra sem támadt fel saját hamvaiból Michael Bay Transformers-szériája (pedig az volt a cél): ugyanolyan kínosan ostoba, mint elődei. Hiába az emberi szereplőgárda lecserélése, ha a felszínes karakterek és a csapnivaló történetvezetés megmaradt. Azonban azt meg kell hagyni, hogy a próbálkozás igazán látványosra sikeredett.

Az autóskaszkadőr magányossága – Nicolas Winding Refn: Drive – Gázt!

2011. szeptember 19. – írta Csiger Ádám

A várva várt Drive – Gázt! megosztja a cinefileket: sokan az év filmjeként jegyzik, mások „csak” jó, de túllihegett moziról számolnak be. Mindenkinek igaza van: a Drive középszerű darab a rendező többi filmjéhez képest, de vitathatatlanul az év egyik legjobbja.

Fémmel írt történelem – Michael Bay: Transformers: Dark of the Moon / Transformers 3

2011. július 1. – írta Hlavaty Tamás

Az űrből alakváltó robotok jönnek, hogy a Földön vívják meg háborújukat, a rendezőt pedig úgy hívják, hogy Michael Bay. Aki ezen információk tudatában is beült anno a Transformersre, az egyrészt magára vessen, másrészt nyilván nyomós oka volt tettére. Aztán jött egy szánalmas folytatás, most pedig itt a harmadik felvonás. Nem ígérhetünk mást, csak vért, verítéket és könnyeket!

Egy szép barátság kezdete... és folytatása – Bruce Beresford: Driving Miss Daisy / Miss Daisy sofőrje, 1989

2011. május 13. – írta Papp Attila Zsolt

Ha van mozgóképes alkotás, amelyet – rosszmájúság nélkül (rendben: csak egészen kicsit rosszmájúan) – minden tekintetben maximálisan Oscar-kompatibilisnek tarthatunk, sőt, mondhatni az ilyen filmekre „szabták” Hollywood legnagyobb elismerését: nos, az a Miss Daisy sofőrje.

A majdnem ingyen boldogság ára – Radu Jude: Cea mai fericită fată din lume / A legboldogabb lány a világon

2009. május 27. – írta Nagy Boglárka

A legboldogabb lány a világon a rendező első nagyjátékfilmje, ami máris sikeresen szerepelt a 2009-es Berlinálé Forum szekcióján, ahol az illető kategória CICAE (A Művészmozik Nemzetközi Egyesületének)-díját nyerte el. Nem véletlenül: Radu Jude azon első hazai alkotók közé tartozott, akik rövidfilmjükkel már „betörték” a nemzetközi zsűriket.