Florian Henckel von Donnersmarck: Das Leben der Anderen / A mások élete Florian Henckel von Donnersmarck: Das Leben der Anderen / A mások élete

Négyszáz csapás az NDK-ban

Florian Henckel von Donnersmarck: Das Leben der Anderen / A mások élete

ÉRTÉKELD A FILMET!
A mások élete
Florian Henckel von Donnersmarck
2006

A Filmtett szerint: 10 10 1

10

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Az elsőfilmes Florian Henckel von Donnersmarck A mások életével aratott sikere felér egy nevéhez méltó égzengéssel: kiadós díjeső zúdult a nyakába a Német Filmdíj hét Lola-szobrától a 2007-es legjobb idegen nyelvű film Oscarjáig. A film elkészítése viszont nem volt épp villámgyors – több mint nyolc évig dolgozott rajta. Nos, Herr Henckel von Donnersmarck, megérte.

Elsőfilmes rendezők gyakran esnek abba a hibába, hogy a rég várt lehetőségtől megrészegedve mindent bele akarnak gyömöszölni a másfél-kétórás filmidőbe, így a végeredmény általában széteső struktúra, kaotikus művészkedés, az erőltetett intertextuális utalások pedig tovább rontják a helyzetet. Nem véletlen, ha a kész filmet látva mind a szakma, mind a publikum húzza a száját.

Donnersmarck munkája azonban egyszerre szerzői film és közönségsiker, ráadásul a német rendezőnek a nagy előd, Truffaut előtti tisztelgésre is futja az erejéből. A főhőst mutató befejező képsor kimerevítésével a Négyszáz csapás belénk égetett ikonját hívja elő a filmes tudatalattinkból, hogy a szereplőkről első körben készített akták átböngészésével új megvilágításba helyezzük a történetet. Ezzel az aktussal mi is fölvesszük a spicli nézőpontját, és a szálak gondos felfejtésével motivikus párhuzamok sorát fedezhetjük föl, igaz, ellentétes előjellel: a kis Antoine is meglesi mások életét, de akaratán kívül; ő Balzac-oltárt emel, míg az NDK-ban Brecht az állandó hivatkozási alap; az írógép, mint szimbólum a maga módján mindkét filmben kulcsszerepet játszik; a főhősök légüres térben mozognak, az adott társadalmi rend béklyóját próbálják lerázni magukról, különböző választ adva sorsuk alakulására. Ez a válasz tükröződik az utolsó képkockákon ránk meredő tekintetekben: a francia kölyök teljes kilátástalansága helyett a megkeseredett ex-spicli szemében az elégtétel öröme bújkál.

Florian Henckel von Donnersmarck: Das Leben der Anderen / A mások élete

A mások életét tehát nem maga a történet, hanem az a törekvés teszi a Négyszáz csapással hasonlatossá, hogy egy fiktív, drámai szituáció hiteles ábrázolásával pontos, hamisítatlan képet adjon egy adott történelmi korról. És éppen ez az attitűd emeli az utóbbi évek „osztalgikus” [lefordíthatatlan szójáték – a szerk.] színezetű, a szocialista rendszert kozmetikázó NDK-filmjei (pl. a Good bye Lenin) fölé.

A veretes nevű rendező szerencsére nem vette túl komolyan sem magát, sem a témát, és a németek humortalanságáról alkotott sztereotípiáinkat meghazudtolva tökéletes arányérzékkel helyezte el a dramaturgiailag hangsúlyos pontokon poén-bombáit, melyek rendre nagyot durrannak. (A felejthetetlen Honecker-viccmesélés például mindent elárul a korról, a karakterekről.) A történetvezetés tulajdonképp a zenei szerkesztés szabályszerűségeit követi: a humoros jelenetek a drámai töltetű cselekmény kontrapunktjaiként töltik be szerepüket.

Florian Henckel von Donnersmarck: Das Leben der Anderen / A mások élete

A muzikalitás központi szervező elve az egész filmnek (Gabriel Yared, a Hideghegy és a Tehetséges Mr. Ripley zeneszerzője komponálta a filmzenét), sőt az alapötletet is egy zenei téma, Beethoven Appassionata-szonátája szolgáltatta. Még müncheni tanulmányai során ugrott be a rendezőnek Lenin elvtárs vészterhes mondása: ha gyakran hallgatná az Appassionátát, képtelen lenne győzelemre vinni a forradalmat. „Bizonyos zenék egyszerűen arra kényszerítenek, hogy az emberit az ideológia, az érzelmeket az elvek, a szeretetet a szigor fölé helyezzük. Megkérdeztem magamtól, mi történhetett volna, ha Lenint rá lehetett volna kényszeríteni, hogy az Appassionátát hallgassa.” – emlékszik vissza az alkotó. Nyugatnémet származása ellenére sikerült neki többévi kutatómunka révén, szakértők bevonásával olyan forgatókönyvet írnia, amely a szocializmus mechanizmusának hajszálpontos lenyomata.

Florian Henckel von Donnersmarck: Das Leben der Anderen / A mások élete

1983 novemberében járunk – a hangulat Kelet-Berlinben legalább olyan fagyos, mint Budapesten vagy Kolozsvárott azokban az időkben. A besúgóhálózat példásan végzi a dolgát, Gerd Wiesler Stasi-ügynök még a főiskolán is oktatja a vallatás kifinomult technikáját. Az első jelenet bravúros párhuzamos montázsa egy szerencsétlen senki kihallgatásáról és annak „tudományos” feldolgozásáról előrevetíti a film alapstruktúráját, és kissé didaktikusan példázza hősünknek a kommunizmus közeli eljövetelébe vetett hitét is. Hazafias kötelességének érzi, hogy a felettesei szemében gyanússá vált, „arrogáns” drámaíró, Georg Dreymann megfigyelését személyesen vezesse. Bepoloskáztatja az író lakását a hálótól a fürdőszobáig, és a ház padlásán rendezkedik be. A hatalmas szovjet gyártmányú műszerek kitűnően passzolnak a kopaszodó, negyvenes spicli röhejes, szürke dzsekijéhez és bumfordi fülhallgatójához. A rendíthetetlen pártkatona azonban lassacskán ráébred, hogy nem is olyan rossz befutott értelmiséginek lenni, főleg, ha az oldaladon olyan színésznő feszít, mint az agyonünnepelt Christa-Maria Sieland. Ám a művésznő élete sem fenékig tejfel: nem elég, hogy gyógyszerfüggő, még a Párt egyik fejese is el-elviszi sétakocsikázni. Miután Dreymann régi barátja, a negligált színházi rendező Albert Jerska fölköti magát, kezdetét veszi a párhuzamos (át)vágás: miközben Christa-Maria kedvese előtt próbálja takargatni afférjeit, a spicli kamu jelentéseket fogalmaz az író öngyilkosságot boncolgató cikkéről. Három szálon fut a játék: Bruno Hempf kulturális miniszter és talpnyalójának, Anton Grubitz alezredesnek története a szocialista karrier dicsőségéről és bukásáról mesél; a sakktábla túloldalán a nyugatnémetekkel kollaboráló Dreymann áll; a játszma végkimenetelét azonban Wiesler, az egyszerű paraszt dönti el. No meg a történelem. Az író kétes értékű győzelme ellenére sem tudja királynőjét megvédeni a többszöri sekk-helyzettől, majd a végső kiütéstől...

Florian Henckel von Donnersmarck: Das Leben der Anderen / A mások élete

Vérbeli történelmi dráma A mások élete, amely a sokrétű, igényes sztorin és a visszafogottan érzelmes zenén túl a makulátlan színészi játéknak köszönheti viharos sikerét. A szereplők többsége – a rendezővel ellentétben – végigélte az NDK-t. Ulrich Mühe arra a kérdésre, hogyan készült a szerepre, ezt felelte: „Emlékeztem.”

Szükség lenne ilyen termékeny emlékezésre a mi házunk táján is. Hogy ne csak Wiesler vacsorájának megédesítője, a piros arany íze maradjon meg rólunk, meg az A mások életében háromszor is elhangzó mondat, miszerint a magyaroknál volt a legmagasabb az öngyilkosságok száma.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

A Filmtett szerint:

10

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Szavazó

Melyik a kedvenc Hans Zimmer-filmzenéd?

Friss film és sorozat

  • Ők (Men)

    Színes filmdráma, horror, sci-fi, 100 perc, 2022

    Rendező: Alex Garland

  • Háromezer év vágyakozás

    Színes fantasy, filmdráma, romantikus, 108 perc, 2022

    Rendező: George Miller