Több mint 200 film, kiállítások, koncertek, gyerekprogramok, virtuálisvalóság-műhely, és még sorolhatnánk: méltán állíthatjuk, hogy tíz napig minden róla fog szólni Kolozsváron. A város végi köszöntő feliratoktól kezdve a kávézók ablakába biggyesztett TIFF-es pecsétekig mindenütt ott a logó, a főtér átalakult, TIFF-es kitűzők lógnak a nyakakban, programfüzetek a mancsokban – és ez nagyon helyes: ne szervezz más programot, tíz napig Kolozsvár a (film)világ közepe! Mi pedig mindenütt ott leszünk, és jól megírjuk, hogy mit nem szabad kihagynod.
Tizedik, utolsó nap
13.30 – Ne felejtsük el, hogy ma is van még nap, amikor sok mindent be lehet pótolni. Pl. újravetítik a díjnyertes filmeket, de lesz vagy két dél-koreai alkotás, pár szupernóvás film, meg hát sok helyszínen szimultán kezdődik este a zárófilmként szolgáló spanyol krimi. Találkozunk jövőre!
A My Happy Family-é a fődíj
Család, filmtörvény és szelaví a 16. TIFF zárógáláján. Olvasd el, kik kaptak díjat és hogyan.
>> tovább a beszámolóhoz
Kilencedik nap
20:10 – Törvény kéne azok ellen, akik képesek Seidl-filmre kisgyereket behozni… (jbn)
20:03 – A TIFF meglepetésfilmje egy fesztivából teljesen kilógó amerikai műfajfilm volt, a Baby Driver, am úgy varázsolja újra az összes gengszterfilmes, akciófilmes és autóüldözéses klisét egy zseniális soundtrack fölé, hogy rezeg tőle a mozi. Teljesen feldobott. (jbn)
Alain Delon és a szakadék
Itt járt Kolozsváron Alain Delon francia filmcsillag. Illetve még most is itt van: a tegnap este kezdte a díszköröket a Főtéren, ma este életműdíjat vesz át a TIFF-től. Ma délelőtt pedig sajtótájékoztatót szerveztek vele (neki, hozzá, miatta, érte).
>> tovább a beszámolóhoz
11:00 – Újságírókkal dugig tömött terem várja Alain Delont a City Plazában, a tévések és fotósak hisztisen próbálnak minél közelebb kerülni, minél jobb képkivágást keresni. (jbn)
Rodrigo Sorogoyen neve nem ismeretlen a TIFF visszajáró közönsége számára. Ám annak, aki a 2014-ben díjnyertes Stockholm című filmje alapján ismét egy tipikusan spanyol, hajnali hangulatú, párkapcsolati-beszélgetős drámára számítana, csalódnia kell: az Isten bocsásson meg nekünk az utóbbi évek egyik legütősebb thrillere.
09:00 – Ezt láttuk a 16. TIFF-en 8. – Egy sztori a szlovén Nyóckerből, egy másik a lapp kisebbség identitásvesztéséről, egy lengyel társadalmi dráma és egy francia újhullám-idézet – ezt még megéri megnézni az utolsó TIFF-es hétvégén.
- Jan Cvitkovic: Šiška Deluxe
- Amanda Kernell: Sameblod / Sami Blood
- Jan P. Matuszyński: Ostatna rodzina / The Last Family
- Philippe Garrel: Á l'ombre des femmes
Nyolcadik nap
18:41 – Van-e mentség a (fél)testvérek közti nemi vonzalomra, akár kapcsolatra – teszi fel a kérdést a Demonios tus ojos (My little sister). A felkavaró premisszára nem kapunk megnyugtató választ, még úgy sem, hogy a rendező filmtörténeti elődöt (Cannibal Holocaust) is megpróbál megidézni az empátia kedvéért. Kérdezni szabad, válaszolni nem biztos hogy érdemes. (jbn)
17:00 – A Planeta Petrila egy hihetetlenül hangulatos és „feelgood” doksi egy hihetetlenül lehangoló és elveszett bányásztelepülésről, amibe pár kreatív ember próbálja visszalehelni az életet. Színes falak szakítják meg a szénszürke valóságot Petrillában, s annyit kacagunk, hogy sírni is elfelejtünk, pedig a helyzet siralmas. (jbn)
Nem hiszem, hogy letagadhatnánk: Alain Delon a filmtörténet egyik leghíresebb és legszebb arca. A 20. század második felét átfogó, 60 évnyi karrierje során – ami azt jelenti, hogy Delon állandó jelenlét volt a hetedik művészet történetének mintegy felében – egy újfajta férfiideált testesített meg, hatott a színművészetre, a divatra és a youth culture-re is.
13:15 – Pár nappal a vetítés után, ma reggel esett le, hogy a versenyben lévő izlandi film (Nehéz szív / Heartstone) rendezője, Gudmundur Arnar Gudmundsson előző rövidfilmjével, az Ártúnnal tavaly elnyerte a 24. Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál fődíját Marosvásárhelyen. (nesz)
11:20 – Ezt láttuk a 16. TIFF-en 7. – A fesztivál vége felé sem lankadunk, sőt, kiderül, hogy milyen rövidítéseket adtunk volna párszavas filmajánló gyanánt. Úgyhogy mindenki bekommentelheti a saját rövidítéseit, addigis itt van pár film az eddig mellőzött szekciókból.
- Na Hong-jin: Goksung / The Wailing / Kokszongi sirató
- Claudiu Mitcu: Procesul
- Luis González: The Turkish Way
- Dragoş Buliga: The Wanderers
Hetedik nap
20:10 - Megvolt egy Alt.Rom.Com is, hogy ne maradjak le. A Die Blumen von Gestern (A tegnap virágai) egy meglepően decensen összerakott film, a premisszája tényleg romkomot ígér, de van annyira alternatív, hogy a műfaji klisék nagyrészét kikerülje: egy holokausztkutató és egy holokauszttúlélő unokája gabalyodik egymásba, amolyan „sehogy se passzolnak egymáshoz” stílusban. A közönség is vette a lapot. (jbn)
09:25 – Ezt láttuk a 16. TIFF-en 6. – Aszott vénlány farokkal, az angol burzsoázia diszkrét bája, egy kamasz erotikus, szuperhősös történetei és két dezertőr Izraelben. Van, ami érdekesnek ígérkezik, de nem ér jegypénzt, s van, amire érdemes beülni.
- Ivan I. Tverdovskiy: Zoologiye / Zoology
- Sally Potter: The Party
- Clay Liford: Slash
- Yaniv Berman: Medinat hagamadim / Land of the Little People
Hatodik nap
Találkozó a 16. TIFF magyar napos meghívottjaival
Ha a felvonultatott filmek és alkotók által besöpört díjakat nézzük, a TIFF idei magyar napja a fesztivál legerősebb szekciója – a magyar nap kurátora, Zágoni Bálint szerint. A válogatás nemcsak erős, hanem változatos is, a klezmer zenészek útját bemutató zenés dokumentumfilmtől a családi filmdrámáig sok téma és műfaj felvonul, s ugyanez a változatosság visszaköszönt a ma délelőtti magyar napos sajtótájékoztatón is, ahol a nap kurátora öt alkotót, szereplőt faggatott.
11:10 – Ma különösen jó érzés volt kézbe vennünk a friss és ropogós AperiTIFF-et: akárcsak tavaly, idén is a Filmtett hozta össze a fesztiválújság magyar napos lapszámának két magyar nyelvű oldalát. Interjú Enyedi Ildikóval, Hajdu Szabolccsal és Török-Illyés Orsolyával, dióhéjban az Oscar-díjas Mindenkiről, és egy ajánló a többi magyar filmről – egy kis olvasnivaló a vetítések közötti szünetre. Ajánljuk szeretettel! (Ps. szemfüles sétálók magyar nyelvű plakátokat is találhatnak a városközpontban!)
11:00 – Ezt láttuk a 16. TIFF-en 5. – A dánokban és az osztrákokban most sem csalódtunk, az angol versenyfilm meglepően jól sikerült, a litván szupernóvára viszont nem érdemes pénzt kiadni.
- Ole Bornedal: Dræberne fra Nibe / Small Town Killers
- Francis Lee: God's Own Country
- Sharunas Bartas: Frost
- Josef Hader: Wilde Maus / Wild Mouse
A bolgár Grozeva-Valchanov író-rendező-producerpáros két év után tér vissza a TIFF versenyprogramjába (és a mozikba) a nagyszerű Leckéhez erősen hasonlító, de mégis másmilyen filmmel.
Ötödik nap
22.38 – Jozef van Wissem minimalista lantjátéka szólt ma este az evangélikus templomban, és ami hiányzott (zenei) tartalomból, hangerőből, az pótolva volt éteri fílingből. Az eléggé szárazon maradt filmzenei előadást nem kísérték képek, így pedig kérdéses, hogy elég-e ennyi a boldogsághoz. (jbn)
13.41 – A szlovén Inferno annyira kiakasztja az embert, hogy a tegnap óta arra a filmre gondolok. Pedig tele van buta túlzásokkal, és nagyon exploitatív módon csikarja ki az érdeklődésünket, de a végösszeg annyira megrázóv hogy elszégyelled magad, amiért a homo sapiensek közé tartozol. Az idén először hallottam több helyről, többször szipogást a nézőtérről, Ken Loach is beájulna. Szerencsére nem vetítik többet. (jbn)
12:00 – Tudor Giurgiu kibukott a városvezetésre. Egy órával ezelőtt közzétett Facebook-bejegyzésében a TIFF fesztiváligazgatója felrótta a városvezetésnek, hogy az egyezséggel ellentétben tegnap esti, szabadtéri vetítés idején beengedte a főtérre az autókat: „Mit szépítsük, leégettük magunkat! Nem számít, hogy szervezünk egy nagy fesztivált, ami felhelyezi Kolozsvárt a térképre [...] és üzletet hozunk a városba, mindez jelentőségét veszti, amikor arról van szó, hogy évente egyszer, tíz napra megfelelő látási és főleg hangviszonyokat teremtsünk a főtéri nézők számára.” A fesztivál egyik díszvendége, Sir Derek Jacobi jelenlétében vetítették Radu Mihăileanu új filmjét, és „egy gyengéd, lírai jelenetet például megtört egy barom dudálása”. A járműforgalmat a pünkösd után hazaérkező autósok tömegére hivatkozva engedté be a főtérre (ami Giurgiu szerint nem volt, nem volt dugó sehol a városban). A fesztiváligazgató ironikusan szól az illetékesekhez: „Ha ez kevésnek tűnik, engedjék be szépen a forgalmat minden film alatt, jön majd Alain Delon is, örüljön ő is a zajnak és a dudálásnak. Ha érdekli önöket ez a dolog, bocsánatot kérnek. [...] egy kicsit elrontották a 2017-es TIFF egyik csúcsrendezvényét.” (bk)
10:00 – Ezt láttuk a 16. TIFF-en 4. – Itt az idei TIFF maratoni versenyblokkja, rövid véleményünk a mostanig vetített versenyfilmekről. Feltétlenül nézd meg a grúz versenyfilmet, és feltétlenül kerüld a krizantémokat, és nagyon erős lélekkel ülj be a lengyel meg az ausztrál filmre.
- Bartosz M. Kowalski: Plac zabaw / Playground
- Guðmundur Arnar Guðmundsson: Hjartasteinn / Heartstone
- Ben Young: Hounds of Love
- Gonzalo Delgado, Verónica Perrotta: Las toninas van al Este
- Nana Ekvtimishvili, Simon Groß: Chemi bednieri ojakhi / My Happy Family
- Marc Crehuet: El rei borni / The One-Eyed King
- Dmytro Moiseiev: Chas khrizantem / Chryzanthemums Time
- Abed Abest: Tamaroz / Simulation
Negyedik nap
00:50 – Halmozottan kínos volt a ma esti, főtéri vetítés. Egyrészt Radu Mihăileanu, az Életvonat és A koncert rendezője (amúgy mindkettő remek közönségfilm) szolgáltatta az idei TIFF legklisésebb, legsziruposabb filmjét, jaj, kerüljétek A szerelem történetét (The History of Love), rosszabb a Szerelmünk lapjainál! Másrészt Sir Derek Jacobi főszereplő így nyilatkozott: „már voltam régebben is Romániában, mert itt, BUDAPESTEN forgattunk egy filmet..." (ne)
20:45 – Aki IGAZI filmet akar nézni, annak a gyökerekhez kell visszatérni: az Urániában mindent 16-os vagy 35-ös celluloidról vetítenek. A nemrég bulizóhellyé alakított százéves mozit annyira szétkapták, hogy még ablak sincs a vetítőfülkén, így hát még a vetítőgép otthonos kerregése is behallatszik a nézőtérre. Hirtelen az ötvenes években vagyunk, és tökéletes érzés. Melville. (jbn)
17:15 – A főtéren Armand Asante osztja az észt, hatalmas gesztusokkal és egóval, „but I'm gonna tell you this” stílusban. Miután többek közt megkérdezték az álláspontját az amerikai aktuálpolitikával kapcsolatban (wtf?), megvédte-forma a Cannes alatt megtámadott Netflixet: ő azt tapasztalja, hogy a fesztiválokon szereplő filmek 90%-a sosem kerül semmilyen forgalmazásba; ha a tévécsatornák és az online streeming megmenthetik ezeket a filmeket, akkor legyünk nekik hálásak. (bk)
12:23 – Teltházzal megy a lengyel versenyfilm (Plac zabaw / Játszótér), sajtójegyet sem adnak már. Pedig még csak hétfő van és ebédidő, és nem is ez a leghájpoltabb (verseny)film. Úgyhogy ne csak ernyőt vegyünk jó előre magunkhoz (!), hanem jegyet is. (bk)
Ezt láttuk a 16. TIFF-en 3. – Dán orvostanhallgatók és az a fránya felnövés, egy szétmarcangolt, szlovén ügyvéd és egy dildó, anyucikicsifia és egy sólyom, a beteges, osztrák, fogyasztói társadalom és néhány unatkozó, külvárosi kamasz – ezt láttuk a TIFF harmadik napján.
- Rasmus Heisterberg: I blodet / In the Blood
- Damjan Kozole: Nočno življenje / Nightlife
- Miguel Calderón: Zeus
- Stephan Richter: Einer von uns
Harmadik nap
00:37 – Az I Saw the Devil rendezője nem okozott csalódást történelmi akció-kémfilmjével sem. Aki egy dél-koreai filmet néz meg... nézzen meg inkább kettőt, de az egyik Kim Jee-Woon The Age of Shadowsja legyen. (ne)
21:20 – Ha valaki lazítani akar két kemény film között, nézzen be a Ministry of Love vetítésére, könnyed szórakozás, leginkább vígjáték, de a dramedy címke jobban illik rá, ugyanis a játékos, mókás helyzeteket felvonulató film létező társadalmi háttere is reflektálgat: mi lesz a sok horvát hadiözveggyel, ha családnak számít az élettársi kapcsolat is? Pontosabban mi lesz a megörökölt hadinyugdíjjal? A kormány ugye nem fizetné, ha nem muszáj, ezért titkos csapatot szervez, hogy lebuktassák azokat a nőket, akik már más férfival élnek sunyiban... Nem nehéz kitalálni a folytatást: a csetlő-botló főhős szerelmes lesz az egyik „gyanúsítottba”. (ne)
19:20 – Akár abba is hagyhatnánk a tiffezést, mert láttuk a legjobb filmet. A '79-es Alien sokadszorra újranézve is minden idők egyik legtökéletesebb filmje, amelyen egyszerűen nem tudunk fogást találni, sem szerkezeti, sem stilisztikai, sem tartalmi szempontból. A bölcsészettudományi tanszékeken az idegenségről és az abszolút Másról szóló, posztmodern diskurzusok helyett hasznosabb lenne levetíteni Ridley Scott remekét. (Azt azért hozzátennénk, hogy a felirat rendszerességére nem ártana figyelni: könnyen lehet, hogy angolul nem értők vagy nagyothallók is ülnek a teremben.) (pazs)
18:10 – A film többek között azért film, mert nem színház. Ritkán jövök ki vetítésről, de az iráni Simulationről (Tamaroz, versenyprogram) muszáj volt, nem bírtam. Értem én, hogy Derek Jarman, meg Lars von Trier, de egy imitált térben, greenboxosan zöld kellékkel eljátszatni valamit, ami fél órán át csak párbeszédekből áll uncsi, de ez esetben nagyon koncepcióhiányos is... Ismerjük az iráni filmesek helyzetét, nem könnyű nekik, de lehet olyan cselesen, kreatívan is, mint a Taxi Teherán. Lehet, hogy máris fáradunk? (ne)
16:50 – Pörgős doksi a Politika (Politica, manual de instrucciones, r. Fernando León de Aranoa), egy semmiből egy év alatt összegründolt spanyolországi párt, a Podemos üstökösszerű feltűnését dokumentálja a 2015-ös spanyol választásokig. Ha kicsit is érdekel a politika, kötelező. Most pedig a repcsi színpadán Tudor Giurgiu fesztigazgató beszélget fiatal, podemososokhoz hasonló fiatal, még korrumpálatlan politikusokkal (USR, Szabad Emberek Pártja stb.) Izgalmas a beszélgetés, a filmhez hasonlóan arról szól, hogy lehetséges-e kilépni végre a klasszikus „bal-jobb” paradigmából. (Nem lehet.) (jbn)
15:38 – Vigyázzon mindenki, aki a TIFF-app naptárját használja, hogy összeállítsa a programját, mert egyszerűen csak kitörlődnek bejelölt filmek, nekem most veszett el csak úgy, pikk-pakk az összes hozzáadott, gondosan megszerkesztett listám. (ne)
Hattyúdal. Andrzej Wajda: Powidoki / Afterimage / Emlékképek
Andrzej Wajda utolsó filmjében a lengyel, avantgárd festőművész Władysław Strzemińskiről fest szomorú portrét. A film egyben egy túl gyorsan teret hódító és mindenhatóvá váló politikai rendszer látlelete is. (bk)
09:00 – Ezt láttuk a 16. TIFF-en 2. – A TIFF második napjáról nagyon ajánlunk egy cseh filmet, és nagyon nem egy franciát, de van itt elárvult, kegyetlen kislányról szóló spanyol történet, és sztereotípiaromboló japán film is. Természetesen mind újranézhetők a fesztiválon.
- Antonin Peretjatko: La loi de la jungle / Struggle for Life
- Daisuke Miyazaki: Yamato (California)
- Carla Simón: Estiu 1993 / Summer 1993
- Michal Kollár: Červený kapitan / The Red Captain
Második nap
08:30 – Ezt láttuk a 16. TIFF-en 1. – A TIFF kezdőnapján láttunk gyilkolászó várandós nőt, munka nélkül, dühösen tenglengő, görög fiatalokat és bánatos, francia grófnét, bónuszként pedig ajánlunk egy magyar dokumentumfilmet.
- Varga Ágota: A tartótiszt
- Alice Lowe: Prevenge
- Sofia Exarchou: Park
- Stéphane Brizé: Une vie
Első nap
Dalos kedvű bolgár nénik az óriási vásznon is, és a vászon előtt is: megvolt az idei TIFF-megnyitó egy nagyszerű belga vígjátékkal. Csak pokrócot nem osztogattak az idén. (jbn)
>> tovább a beszámolóhoz
11:20 – Nyüzsgés a főtéren, fúrnak-faragnak, a szomszédos kávézók zsúfolásig tele, és hétágra süt a nap. A TIFF-es oszlop már áll, a vászon átellenben. Jegyeket bármelyik helyszínen lehet váltani akármelyik helyszínre, és máris el lehet kapni egy kígyózó sort a Győzelem moziban. Nincs visszaút, kezdődik! (bk)
Rekordszámú jegy kelt el elővételben.
Minden TIFF-es téma, amiről a fesztivál előtt írtunk
Vele interjúztunk a TIFF előtt:
Ezekről a filmekről volt korábban kritikánk:
- Sopsits Árpád: A martfűi rém [magyar nap]
- Călin Peter Netzer: Ana, mon amour [román nap]
- Yeon Sang-ho: Busanhaeng / Train to Busan [árnyak]
- Vranik Roland: Az állampolgár [magyar nap]
- Cristian Nemescu: California Dreamin' (nesfârșit) [főtér]
- Hajdu Szabolcs: Ernelláék Farkaséknál [magyar nap]
- Adrian Sitaru: Fixeur [román nap]
- François Ozon: Frantz [szupernóva]
- Gigor Attila: Kút [magyar nap]
- Kirill Szerebrennyikov: Mártírok / (M)ucsenyik [szupernóva]
- Deák Kristóf: Mindenki [magyar nap]
- Radu Jude: Sebhelyes szívek / Inimi cicatrizate [román nap]
- Bereczki Csaba: Soul Exodus [magyar nap]
- Egyedi Ildikó: Testről és lélekről [magyar nap]
További, kapcsolódó írások:
- Noel Marshall: Roar [hétvége a kastélyban]
- A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál és a Shorts TV pályázata
Erről adtunk hírt a fesztivál előtt:
