Három visszatérő motívum, egy rejtett üzenetében mulatságos, egy szupersztárosan kínos és egy politikailag tudatosító jelölte ki a 16. TIFF díjátadó gála hangulati sarkpontjait.
Párszor a Családért Szövetség (Coaliția pentru Familie) nemzetszerte nagy hatást-ellenhatást kiváltó, a hagyományos család alkotmányos meghatározásáért folytatott küzdelmét kacagtuk szembe testületileg. Majd hirtelen Alain Delon ugrott a színpadra, és istenítették, és csókolt, és mikrofont ragadva volt maga a hullócsillag. Néhányszor pedig a 91/2016-os sürgősségi kormányrendelet közvitára bocsátása érdekében szólaltak meg neves filmszakemberek, amire az épp aktuális kultuszminisztertől ígéretet is kaptunk helyben.
Az est a filmötletek megvalósítására elkülönített pénzösszegek kiosztásával indult, amelyekért a Transylvania Pitch Stop verseny keretében küzdöttek sokan, de előtte a Frankofón zsűri díjazta a L’Effet aquatique francia-izlandi romantikus vígjátékot és annak eredeti forgatókönyvét. A Villa Kult Residency Award nyertese a La civil (r. Teodora Ana Mihai) és ugyanő vitte haza az Eurimages Co-production 5000 eurót érő, filmterv-fejlesztő jutalmat is. Coco Award-díjat kapott a besszaráb Dumitru Groșei, az Insula rendezője, és a Chainsaw Europe jóvoltából utómunkákra 30 ezer eurós támogatás vándorolt a The Man Who Surprised Everyone orosz film rendezőihez, akik Natalya Merkulova és Alexei Chupov. Hasonlóan, és közel ugyanannyit, azaz 20 ezret kapott Rati Tsiteladze grúz rendező az Empty House című projektre, amit az Eurimages Co-production kínált fel.
A tordai prűdséggel és szűklátókörrel szembesülő Adela Stan román irodalom-tanárnőnek, aki középiskolás diákjai figyelmébe Agnieszka Holland 1995-ös Teljes napfogyatkozás című művészfilmjét ajánlotta, ahhoz hogy aztán megrovás, pénzbírság és kiközösítés legyen osztályrésze (mivel a film Verlaine és Rimbaud homoszexuális kapcsolatát is tematizálja) a TIFF szimbolikus Lélek-díjat kínált fel. Tudor Giurgiu fesztiváligazgató megígérte, hogy jövőre díszmeghívottként látják vendégül.
A Nemzeközi kritikusok (Fipresci) díját a görög Afterlovért Stergios Paschos rendező vehette át, a zsűri kiemelte a film bátorságát és a rendhagyó történetvezetést. Horror-rövidek is versenyeztek az Árnyak szekcióban, közülük leginkább a Curve (amerikai, r. Tim Egan), az I Am the Doorway (cseh, r. Robin Kasparik) és a Behind (spanyol, r. Ángel Gómez Hernández) nyerték el a zsűri tetszését, ebben a sorrendben.
Következett az est első nagy fénypontja, a közönség-kedvenc, amely – nem meglepő módon – az izlandi Hjartasteinn (azaz Kőszív) című, a másságot és a felnövést egyszerre feldolgozó filmje Gudmundur Arnar Gudmundsson rendezőnek, aki később a legjobb rendezésért járó kitüntetést is megkapta. Gudmundsson egyrészt örült a napos fesztiválidőnek, másrészt a pénzösszegnek, mivel így szabadsága nyílik dolgozni következő forgatókönyvén.
A Román napok közönségkedvence (Cinepub-díj) a Planeta Petrila, ez a színesen flúgos és a zsil-völgyi bányászok kilátástalansága iránt tudatosító dokumentumfilm (r. Andrei Dăscălescu), amelynek egyik echte bányászhőse mondott pár őszinte szót a román szénbányászat apránként megszűnő iparáról. A román rövidfilmek közül a Scris/Nescris (r. Adrian Silișteanu), az egész estések köréből pedig egyrészt az Ultimul căldărar (r. Cosmin Bumbuț és Elena Stanciu) debüt-díjat, az Inimi cicantrizate (r. Radu Jude) pedig nagydíjat kapott. A zsűri részéről Corina Șuteu jelezte a köreinkben ülő kultuszminiszternek, hogy a 91/2016 sürgősségi kormányrendelet közvitájára illene gondot fordítani mind a filmtámogatás, mind a filmek megfelelő tárolása, mind pedig a mozik tulajdonjogának rendezése érdekében.
Miután a zsűri dicséretét Muhi András közvetítette a bolgár Gloria (r. Kristina Grozeva és Petar Valchanov) stábjának, felvonultak a 10 Pentru Film kiválasztottjai, köztük a rendkívül magas Korpos András, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának színésze. Rögtön utána Ia Shugliashvili, a My Happy Family grúz-német koprodukció főszereplője, „magasztos és méltóságteljes” alakításáért megkapta a legjobb színészi teljesítmény jutalmát.
Elisabeth Carlton producer (Youth, Carol) lépett a színpadra, akit a fesztiváligazgató még Alain Delonnál is nagyobb „szerzeménynek” minősített, és aki átadta a zsűri különdíját a God’s Own Country (r. Francis Lee) alkotásnak, amely kitüntetést Alec Secăreanu román színész vette azzal a vallomással, miszerint nem számítottak rá, hogy a film valaha is eljut Romániába. Hát eljutott.
Két életműdíj a háromból két román színésznőt illetett meg, egyrészt a „természetesen dumáló” Tora Vasilescut (aki apró nyelvbotlással letudorgheorghézta Giurgiut, hatalmas vidámság a jutalma), másrészt az alig ismert Violeta Andreit, aki saját bevallása szerint sokáig „életveszélyes” szerepeket játszott itthon, majd a rendszerváltozást követően francia filmekben és tévésorozatokban tűnt fel.
Mihai Chirilov művészeti igazgató a visszatérő motívumok közül kettővel indított, azaz felmelegítette a hagyományos család-poént, majd a sürgősségi kormányrendelet közvitája mellett tört lándzsát, és külön elemezte a TIFF azon igyekezetét, amely nem kívánja a populáris kultúra hátrányára népszerűsíteni a magasat. Gondolt itt a Regii manelelor vetítés és koncert-buli kapcsán kipattant közellenérzésre.
Az est fénypontja, azaz Alain Delon Oana Pellea méltatását követően hágott a színpadra. A tapsvihar elcsitultával franciául szólt kissé zavarosan, és kifejtette, hogy az életműdíjat voltaképpen nem érdemli meg, mivel a világ legszebb mesterséget űzi, amely számára természetes állapot, mint azt a jelenlévők többsége is tudja. Virágcsokrot kapott, csókokat dobált, „c’est la vie!” – kiáltotta, majd rögtön elhajtott vacsorázni.
Végül a fesztivál nagydíját a grúz-német koprodukció My Happy Family (r. Nana Ekvtimishvili és Simon Gross) érdemelte ki, a női függetlenedés, a nagycsaládi perpatvarok és az elegánsan zsúfolt beállítások szemrevaló, nyomokban román újhullámi élményt közvetítő alkotása, amelynek operatőre, Tudor Panduru köszönte meg a kitüntetést személyesen, a rendező házaspár pedig a vászonról.
A fesztivál egyre nagyobb méreteket ölt, péntekig a tavalyi számokhoz képest 27%-kal több résztvevője volt a vetítéseknek és a különféle egyéb eseményeknek. És egy év múlva ismét TIFF-ezünk.
Fotók: Nicu Cherchiu, Vlad Cupsa / TIFF
