A japán szerző legújabb cannes-i sikere úgy illeszkedik tökéletesen az alkotói pályába, hogy közben jelentős pontokon helyezi máshová a hangsúlyt. Persze végsősoron most is a nukleáris családdal babrálunk, de ezúttal a maszkulinitás és a heteronormativitás dilemmái is fontosabb szerephez jutnak.
Mikhaël Hers családi melodrámája vérbeli hangulatfilm: mivel a stílusa könnyen elbódít, szinte észre sem vesszük, hogy gyakorlatilag semmi sem történik benne.
A papi hivatás helyett a civil családi életet választó pap történetét bemutató A döntés címéhez híven magát a döntést állítja középpontba, a főhős további karrierjét és magánéletét már csak vázlatokban mutatja be a cselekmény. Az ízlésesen és érzékenyen fényképezett film érzelmi bomba szemnek és szívnek egyaránt. Ugrin Julianna és Vízkelety Márton dokumentumfilmje a 19. Verzió Filmfesztiválon a magyar versenyprogram fődíjasa lett.
A japán rendező egy francia kitérő után visszatér legkedvesebb témájához, csak most éppen dél-koreai színészekkel és helyszíneken gondolja újra, hogy mit is jelent a család fogalma.
A tavalyi Sundance Filmfesztivál meglepetéssikere lett a CODA, amiben egy siket család egyetlen halló gyermeke az éneklésben találja meg önmagát. Heder rendezése coming-of-age filmként kevésbé, családtörténetként viszont kitűnően megállja a helyét, megnevettetve és megríkatva nézőjét.
A bosszantóan önismétlő és zavarba ejtően hosszú filmsorozat jelenlegi részéről nem könnyű újat mondani; kilencedik alkalommal is csupán a korábbi hibákat lehet felróni a Halálos iramban-szériának – a kérdés az, van-e ennek bármi értelme?
A Munyurangabo című, amatőr színészekkel forgatott, dokumentarista stílusú első játékfilmjével már kisebb fesztiválsikereket elért Lee Isaac Chung a Minarival kvázi a semmiből tört az élre.