A Stockholm-szindróma domesztikálása – Jan Komasa: Heel (Good Boy)

2026. június 10. – írta Papp Attila Zsolt

A provokációtól eddig sem ódzkodó lengyel rendező új filmjét röviden úgy jellemezhetnénk, hogy Jane Austen keresztezése a Mechanikus naranccsal. Jan Komasa állításai – az emberi természetről, társadalom és egyén viszonyáról, a nemzedékek közti szakadékról – annyira mellbevágóak, hogy néha úgy érezhetjük: nem is szeretnénk érdemben belegondolni a lehetséges következtetésekbe.

Akar ön úgy élni, mint a tokiói vécépucoló? – Wenders, Jarmusch és a többiek

2026. május 27. – írta Lackfi János

Egyes filmjelenetek beleégnek a gyermeki tudatba. Alighanem azért, mert formálódó érzékenységünk alapvető érintkezési pontjait érintik, és valami titokzatos összefüggést szikráztatnak fel.

Egy testben két lélek – Zhang Ge: Nem én vagyok

2026. február 20. – írta Marton Orsolya

A Nem én vagyok annyi mindenről szeretne beszélni egyszerre, hogy elvesztődik saját labirintusában, ennek ellenére az elsőfilmes Zhang Ge fontos alkotó lehet a mai magyar film frissülése, változatossága szempontjából.

Szép ház, jó környék – Holtai Gábor: Itt érzem magam otthon

2026. január 20. – írta Vigh Martin

Holtai Gábor független gyártásban készült mozija a magyar filmkultúra ritkán látogatott területeire téved: a debütáló rendező olyan thrillert készített, amely kortárs valóságunkra reflektál. Az Itt érzem magam otthon vállalásai feltétlenül szimpatikusak, filmként azonban vannak problémás elemei.

Sírni bármi áron – Kate Winslet: Goodbye June / Búcsú June-tól

2026. január 16. – írta Forró Boldizsár

Kate Winslet első rendezésének minden egyes aspektusa azt a célt szolgálja, hogy az ember alaposan elérzékenyüljön tőle, épp ezért válik iszonyatosan unalmassá és idegesítővé.

Toxikus mérgezetlenség – Jay Roach: The Roses / Rózsák háborúja

2025. augusztus 27. – írta Rudas Dóra

A klasszikusok kényszeres remake-elése miatt Hollywood lassan kezd azzá a nagybácsivá válni, akit gyerekként imádtunk és borulva kacagtunk a poénjain, mára viszont már a közös karácsonyokon is kerüljük, mert azóta is ugyanazokat a viccet pörgeti. Ezen az sem segít, ha saját idejétmúltságával szembesülve újszerűen próbálja elmondani ugyanazt, ahogy történt ez most a Rózsák háborújával is. 

Berlinben állandóan szakad az eső – Tom Tykwer: Das Licht / The Light / A fény

2025. augusztus 25. – írta Buzogány Klára

Tom Tykwer új filmje pszichodráma musicalbetétekkel, bohém rapszódia egy diszfunkcionális posztmodern nyugati családról és bevándorló házvezetőnőjükről. Nehéz eldönteni, hogy vígjátéknak is szánták-e: kétségtelenül fellelhetők benne groteszk módon viccesre komponált pillanatok, de olyanok is, amelyek véletlenül váltak nevetségessé. Amilyen rendetlenség lehet egy kamaszfiú szobájában, ugyanolyan rendetlenség van A fényben ábrázolt berlini társadalomban, sőt, a film vizuális és műfaji eszköztárában is.

Családba nem üt a kozmikus mennykő – Matt Shakman: The Fantastic 4: First Steps / A Fantasztikus 4-es: Első lépések

2025. július 24. – írta Rudolf Dániel

A Fantasztikus 4-es: Első lépések egy látványos, családbarát, cselekményét tekintve viszonylag egyszerű szuperhősfilm, aminek épp az a legnagyobb pozitívuma, hogy nem is akar többnek látszani ennél. És hosszú idő óta a legélvezhetőbb Marvel-produkció.

Maja nyara – Danis Tanović: My Late Summer / Nakon ljeta

2025. június 17. – írta Buzogány Klára

Laza egyszermegnézős, igényesen fényképezett, drámai húrokat is pengető nyári vígjáték, balkáni beütéssel Danis Tanovićtól.

És a zenekar játszik tovább – Emmanuel Courcol: En fanfare / Váratlan dallamok

2025. június 13. – írta Lubianker Dávid

A Váratlan dallamok tragikus témája ellenére is felemelő hangnemben meséli el egy halálos kórral küzdő férfi családi kálváriáját: Emmanuel Courcol betegségmelodrámája a játékidő előrehaladtával testvérek közötti haverfilmmé fejlődik.