Előre, a múltba – Dan Scanlon: Előre

2020. március 5. – írta Galaczi Zsófia

Habár az Előre története nem feltétlenül a legeredetibb forgatókönyv, amit valaha láttunk, mégis igazi felüdülést nyújt a csupa folytatások és feldolgozások korában. A 2017-es Coco után a Pixar ismét a halottak mezejére merészkedett, ám ezúttal nem szellemek, hanem egy botladozó mágikus materializáció formájában.

Margaret Thatcher nevet a sírjában – Ken Loach: Sorry We Missed You / Sajnáljuk, nem találtuk otthon

2020. február 2. – írta Szilágyi-Szász Ákos

Az élő rendezőlegenda Loach felkerekedik, hogy dörömböljön a brit ajtókon, jelezve: csomagot hozott, olyan csomagot, amit a legtöbben nem akarnak átvenni sem, és látni sem.

Ti – Jordan Peele: Us / Mi

2019. március 22. – írta Jakab-Benke Nándor

Jordan Peele új filmje a következő logikus láncszem a Tűnj el! után, ami a rendező társadalomkritikus thriller-felfogását illeti: pont annyira hasonlít az előző filmjére, mint amennyire újszerűnek tűnik.

Nyílt titok – Asghar Farhadi: Todos lo saben / Mindenki tudja

2019. január 3. – írta Rakita Vivien

A Mindenki tudja az iráni rendező, Asghar Farhadi első spanyol nyelvű filmje, amiben ismét egy család széthullásáról mesél egy lány eltűnésének apropóján. A sok kimondott és kimondatlan titok és vádaskodás azonban sokkal érdekesebb, mint az elrabolt lány rejtélye.

Mi leszel, ha nagy leszel? – Arun Bhattarai, Zurbó Dorottya: A monostor gyermekei

2018. augusztus 21. – írta Berecki Beáta Hajnalka

Bhután nemcsak bruttó nemzeti boldogság indexéről híres, hanem arról is, hogy a Föld egyik legelzártabb országa; de a modern kor és a globalizáció jelei a titokzatos buddhista királyságot sem kímélik.

Jobb félni és kicsit még meg is ijedni – Ari Aster: Hereditary / Örökség

2018. június 8. – írta Tóth Menyhért

Pár hónappal ezelőtt a Ghost Land és a Hang nélkül, most az Örökség bizonyította, hogy van remény arra, hogy ne csupán a legprimitívebb horrorfilmek jussanak el az ötlettől a gyöngyvászonig.

A ferde ház – Michael Haneke: Happy End

2017. június 15. – írta Váró Kata Anna

A Happy End nem kevés társadalomkritikával és iróniával átitatott szatíra, amely ötvözi Haneke korábbi műveit, ahogy a tőle megszokott jellemzőit is, de a korábbiakhoz képest igazán újat nem mutat.

Egy nagy boldog családi fesztivál vége – 16. TIFF-zárógála

2017. június 11. – írta Ferenczi Szilárd

Három visszatérő motívum, egy rejtett üzenetében mulatságos, egy szupersztárosan kínos és egy politikailag tudatosító jelölte ki a 16. TIFF díjátadó gála hangulati sarkpontjait.

Minden idők legveszélyesebben forgatott filmje – Csapón kívül 17.: Noel Marshall: Roar

2017. május 27. – írta Buzogány Klára

A film felvételeihez használt állatok közül egy sem sérült. A stáb tagjait több mint hetvenszer kellett összefércelni. A projekt szinte elpusztított egy rendezőt és kis híján kirtotta a családját és a munkatársait is.

Családban marad – F. Gary Gray: The Fate of the Furious / Halálos iramban 8.

2017. április 13. – írta Tóth Menyhért

Ha valaki azt hinné, hogy a hetedik felvonás nagyszabású azerbajdzsáni rajtaütés-jeleneténél − amelyben Dominic Toretto és kedves családja ejtőernyős autókkal ugrat ki egy többezer méter magasan suhanó repülőgépből − már nem lehet halálosabb az iram, hatalmasat téved. A családos csóka nyolcadik menetét már önmagukat irányító zombiautók, égből hulló kocsi-eső és egy bazi nagy tengeralattjáró felrobbantása is durvítja. Két zúzás között pedig most is ezerrel dübörögnek a kőkemény férfiasságot hirdető dumák és a család fontosságát hangsúlyozó falvédő-bölcsességek... Otthon vagyunk!