Az én babám egy fekete férfi – Jordan Peele: Get Out / Tűnj el!

2017. április 12. – írta Németh Szabolcs Előd

Jordan Peele első rendezése alapjában véve a Találd ki ki jön ma vacsorára / Guess Who's Coming to Dinner és A stepfordi feleségek / The Stepford Wives elegye, a horror műfajának ujjgyakorlataival összerántva. A végeredmény legfontosabb összetevője mégis a társadalmi szatíra, ami az egészet tartalmilag relevánssá, korszerűvé és egyedivé teszi, s ami nem ülepedik rá műfaji szórakoztatásra, hanem organikusan egybefonódik azzal.

Úgy szeretem már Ausztráliát, hogy el nem felejthetem Indiát – Garth Davis: Lion / Oroszlán

2017. január 24. – írta Németh Szabolcs Előd

Az Oroszlán nem indiaiakról szóló nyomorpornó, nem Bollywood-ihlette zenés dráma, hanem egy becsületesen elmesélt és megrendezett, mélyen emberi történet.

Marvel helyett – Matt Ross: Captain Fantastic

2016. október 20. – írta Buzogány Klára

Tisztázzuk gyorsan: a Captain Fantastic hőse nem a Marvel-univerzum egy újabb szereplője. Nem is a hagyományos értelemben vett szuperhős, amit a cím ígérne, pedig egy hat gyerekét a vadon közepén egyedül nevelő apa a legfantasztikusabb szuperhős a világon.

Villany leó – David F. Sandberg: Lights Out / Amikor kialszik a fény

2016. július 26. – írta Csiger Ádám

A pazar Valami követ/It Follows után ismét készült egy egyszerű, de nagyszerű meta-horror, ami a műfaj egyik legősibb, ordas klisévé avult gegjét használja alapkoncepciójaként, ámde roppant kreatív és újszerű módokon.

Ezt az esküvőt (is) jobb lett volna lefújni – Kirk Jones: My Big Fat Greek Wedding 2 / Bazi nagy görög lagzi 2.

2016. április 1. – írta Tóth Menyhért

A Portokalos család több, mint tíz év után újabb bazi nagy görög lagzira készül. A menyasszonytánc alatt viszont most sem éri meg bedobni a kosárba a mozijegy árát.

A román dogma és a függetlenség létjogosultsága – Adrian Sitaru: Ilegitim

2016. február 24. – írta Mihai Fulger

Hat évre, hogy kitüntették a kisjátékfilmek versenyében a Kalitkáért (Colivia), Adrian Sitaru visszatért a Berlinaléra. Ezúttal a Fórum szekcióban mutatta be negyedik nagyjátékfilmjét, az Illegitimet, amelynek ez volt világpremierje, és debütfilmjéhez, a Sporthorgászathoz (Pescuit sportiv) hasonlóan független produkció (vagyis nem kapott támogatást a Nemzeti Filmközponttól, a CNC-től).

Buon' appetito! – Sopranóék és a kaja

2015. december 24. – írta Jakab-Benke Nándor

Az utánozhatatlan selypítéssel és gesztikulációval rendelkező, nem túl értelmes, de annál élelmesebb algengszter, a füle fölött deresedő Paulie Gualtieri egy adott ponton heherészve megjegyzi: „Úgy tudom, hogy az eszkimóknak ötven szavuk van a hóra. Nekünk ötszáz szavunk van kajára.”

A mutyivonaton nincsen fék – Aranyélet

2015. november 2. – írta Veres Szilárd

Az Aranyélet nyitóepizódja nagyon sokat ígér a folytatásra, egyúttal bemutatja azt is, mire képes a magyar sorozatgyártás, ha mindenki formában van.

Gonosz nélkül is lehet – Pete Docter: Inside Out / Agymanók

2015. június 25. – írta Szabó R. Ádám

Mikor a moziba járó, minőségi filmeket kedvelő egyszeri néző feladná a reményt a folytatások, rebootok és prequelek világában arra, hogy valami eredetit, frisset és üdítőt is lásson az álomgyár pénzéhes stúdiófilmjeitől, általában éppen idejében érkezik az aktuális Pixar-alkotás. És ez az Agymanók esetében sincs másképp, az író-rendező (és ezidáig, úgy néz ki, tévedhetetlen) Pete Docter ismét megmenti a nyarat.

Kaland, kincs és ritmus – Interjú Corneliu Porumboiuval, A kincs (Comoara) rendezőjével

2015. június 6. – írta Nagy Boglárka

Corneliu Porumboiu az első olyan a román új hullámos rendezők egyike, akik díjjal tértek haza fontos külföldi fesztiválokról. Első nagyjátékfilmjével, a Forradalmárokkal elnyerte a Caméra d‘Ort Cannes-ban, 2006-ban. Most, 2015-ben bemutatta a cannes-i zsűrinek A kincset, egy erős atmoszférájú, finom humorú filmmesét, gondolatébresztőt aranyról, értékekről, történelemről és számokról.