A ferde ház – Michael Haneke: Happy End

2017. június 15. – írta Váró Kata Anna

A Happy End nem kevés társadalomkritikával és iróniával átitatott szatíra, amely ötvözi Haneke korábbi műveit, ahogy a tőle megszokott jellemzőit is, de a korábbiakhoz képest igazán újat nem mutat.

Egy nagy boldog családi fesztivál vége – 16. TIFF-zárógála

2017. június 11. – írta Ferenczi Szilárd

Három visszatérő motívum, egy rejtett üzenetében mulatságos, egy szupersztárosan kínos és egy politikailag tudatosító jelölte ki a 16. TIFF díjátadó gála hangulati sarkpontjait.

Minden idők legveszélyesebben forgatott filmje – Csapón kívül 17.: Noel Marshall: Roar

2017. május 27. – írta Buzogány Klára

A film felvételeihez használt állatok közül egy sem sérült. A stáb tagjait több mint hetvenszer kellett összefércelni. A projekt szinte elpusztított egy rendezőt és kis híján kirtotta a családját és a munkatársait is.

Családban marad – F. Gary Gray: The Fate of the Furious / Halálos iramban 8.

2017. április 13. – írta Tóth Menyhért

Ha valaki azt hinné, hogy a hetedik felvonás nagyszabású azerbajdzsáni rajtaütés-jeleneténél − amelyben Dominic Toretto és kedves családja ejtőernyős autókkal ugrat ki egy többezer méter magasan suhanó repülőgépből − már nem lehet halálosabb az iram, hatalmasat téved. A családos csóka nyolcadik menetét már önmagukat irányító zombiautók, égből hulló kocsi-eső és egy bazi nagy tengeralattjáró felrobbantása is durvítja. Két zúzás között pedig most is ezerrel dübörögnek a kőkemény férfiasságot hirdető dumák és a család fontosságát hangsúlyozó falvédő-bölcsességek... Otthon vagyunk!

Az én babám egy fekete férfi – Jordan Peele: Get Out / Tűnj el!

2017. április 12. – írta Németh Szabolcs Előd

Jordan Peele első rendezése alapjában véve a Találd ki ki jön ma vacsorára / Guess Who's Coming to Dinner és A stepfordi feleségek / The Stepford Wives elegye, a horror műfajának ujjgyakorlataival összerántva. A végeredmény legfontosabb összetevője mégis a társadalmi szatíra, ami az egészet tartalmilag relevánssá, korszerűvé és egyedivé teszi, s ami nem ülepedik rá műfaji szórakoztatásra, hanem organikusan egybefonódik azzal.

Úgy szeretem már Ausztráliát, hogy el nem felejthetem Indiát – Garth Davis: Lion / Oroszlán

2017. január 24. – írta Németh Szabolcs Előd

Az Oroszlán nem indiaiakról szóló nyomorpornó, nem Bollywood-ihlette zenés dráma, hanem egy becsületesen elmesélt és megrendezett, mélyen emberi történet.

Marvel helyett – Matt Ross: Captain Fantastic

2016. október 20. – írta Buzogány Klára

Tisztázzuk gyorsan: a Captain Fantastic hőse nem a Marvel-univerzum egy újabb szereplője. Nem is a hagyományos értelemben vett szuperhős, amit a cím ígérne, pedig egy hat gyerekét a vadon közepén egyedül nevelő apa a legfantasztikusabb szuperhős a világon.

Villany leó – David F. Sandberg: Lights Out / Amikor kialszik a fény

2016. július 26. – írta Csiger Ádám

A pazar Valami követ/It Follows után ismét készült egy egyszerű, de nagyszerű meta-horror, ami a műfaj egyik legősibb, ordas klisévé avult gegjét használja alapkoncepciójaként, ámde roppant kreatív és újszerű módokon.

Ezt az esküvőt (is) jobb lett volna lefújni – Kirk Jones: My Big Fat Greek Wedding 2 / Bazi nagy görög lagzi 2.

2016. április 1. – írta Tóth Menyhért

A Portokalos család több, mint tíz év után újabb bazi nagy görög lagzira készül. A menyasszonytánc alatt viszont most sem éri meg bedobni a kosárba a mozijegy árát.

A román dogma és a függetlenség létjogosultsága – Adrian Sitaru: Ilegitim

2016. február 24. – írta Mihai Fulger

Hat évre, hogy kitüntették a kisjátékfilmek versenyében a Kalitkáért (Colivia), Adrian Sitaru visszatért a Berlinaléra. Ezúttal a Fórum szekcióban mutatta be negyedik nagyjátékfilmjét, az Illegitimet, amelynek ez volt világpremierje, és debütfilmjéhez, a Sporthorgászathoz (Pescuit sportiv) hasonlóan független produkció (vagyis nem kapott támogatást a Nemzeti Filmközponttól, a CNC-től).