A film felvételeihez használt állatok közül egy sem sérült. A stáb tagjait több mint hetvenszer kellett összefércelni. A projekt szinte elpusztított egy rendezőt és kis híján kirtotta a családját és a munkatársait is.

A TIFF-en kerül nagyvászonra újra ez az 1981-ben bemutatott exploitation/kalandfilm, amelyet 17 millió dolláros költségvetésével minden idők legdrágább home made mozijának tartanak. Nem csak anyagilag került sokba: rendezőjének a családi boldogsága is ráment.

• A Roart Noel Marshall, Az ördögűző executive producere rendezte (bár ezúttal is vállalt produceri, sőt főszereplői feladatokat is). Ráadásul a családját – feleségét, Tippi Hedrent, mostohalányát, Melanie Griffith-et, valamint fiai közül kettőt, Johnt és Jerryt – is belevonta a projektbe. Az akkor kamasz John Marshall később azt mesélte: „Eleinte nagyon vagány ötletnek tűnt, de nagyon veszélyes is volt. […] Apám egy kib*szott s*ggfej volt, amiért ezt tette a családjával.”
• Noel Marshall és Tippi Hedren közösen találta ki, hogy forgathatnának egy filmet egy nagymacskákkal teli házról, ha már egy ilyen helyszín éppen rendelkezésükre állt. Hedren ugyanis 1972-ben létrehozott egy állatmenhelyet nagymacskáknak egy óra távolságra Los Angelestől (a színésznő ma a The Roar Foundation alapító elnökeként folytatja az állatmentést). Állatkertekből, cirkuszokból, kisállatkereskedésekből, magánszemélyektől szedték össze a négylábúakat, elsőként egy alig három hónapos oroszlánkölyköt.
• A forgatást 6 hónaposra tervezték, végül a film 11 év alatt készült el (igaz, ebbe beleszámolták a forgatókönyv megírását is).

• A forgatáshoz 130 vad nagymacskát – oroszlánt, tigrist, leopárdot, jaguárt, gepárdot, pumát –, két elefántot, három juhot és számtalan egzotikus madarat használtak. A filmben ábrázolt állattámadások mind egy szálig valósak, a forgatás idején nem használtak ketreceket vagy bármiféle védőfelszerelést. Tippi Hedren évekkel később is azon csodálkozott, hogy senki sem halt meg a forgatáson.
• A család évekig készült az 1976-ban végül elkezdődő forgatásra. Az ötlet az volt, hogy a vadállatok igazi, természetes viselkedését ábrázolják. „Minden rendben az oroszlánokkal és a tigrisekkel, amíg nem mutatsz félelmet a jelenlétükben – emlékezett vissza John Marshall. – A baj az volt, hogy a forgtókönyv azt kívánta, hogy félelmet mutassunk. Ezek az állatok, amelyek korábban megtanultak tiszteni bennünket, teljesen összezavarodtak, amikor eljátszottuk a rémületet.” Hedren maga is kifejtette: „Nem hibáztatjuk a macskákat. Eleinte egyszerűen nem tudtunk eleget róluk ahhoz, hogy elkerüljük a bajt. De mindig fennállt a szerelem első harapásra esete, és gyorsan tanultunk.”

• A rendezőnek évtizedekbe telt, amíg sokféle sérülése, üszkösödő lába meggyógyult (végül rák vitte el 2010-ben). Már a forgatás első napjaiban megmarta a kezét egy oroszlán, egy későbbi oroszlánkalandja után pedig hat hónapig lábadozott, és csak évek múltán gyógyult fel teljesen: az állat lenyalogatta a festéket a lábikrájáról, majd megragadta, és magával hurcolta.
• Tippi Hedren már „edzett” volt: három évvel korábban Alfred Hitchcock élő szárnyasokat hajigált felé, hogy elérje a kívánt hatást a Madarak kedvéért, de erre az igénybe vételre ő sem számított. Törött, majd üszkösödő láb (levetette a hátáról egy elefánt), fejsérülés (újabb oroszlánharapás), arcáról mézet nyalogató „cica” (ezt a találkozást legalább megúszta…) – ahogy a forgatás véget ért, Tippi Hedren is lelépett Noel mellől. A válást egy évvel később, 1982-ben mondták ki. Hedren még a film promózása közben kijelentette, hogy soha nem lesz egy Roar 2-es.

• Melanie Griffith 14 évesen kezdte a Roar forgatását, 23 éves korától egyáltalán nem állt szóba a nevelőapjával; kapcsolatuk alakulásában valószínűleg szerepet játszott ez a forgatás is. Indulásból nem akarta vállalni a szerepet, megijedt a nagymacskáktól, és egy barátnőjével kezdődtek a felvételek. Aztán Griffith meggondolta magát, mégis beszállt, a jeleneteket újravették – és hamar kiderült, hogy a megérzése nem csalt. Előbb egy oroszlán kapta el a haját, sehogy sem akarta elengedni, aztán, még 1977-ben annyira összemarcangolta egy másik, hogy a fél arcát újra össze kellett rakni, és félő volt, hogy elveszíti egyik szemét. Nagyjából a forgatás végére gyógyult fel, és visszatért, hogy befejezze a filmet.
• John Marshallra egyszer egy általa sétáltatott oroszlán vetett rá magát: hat férfi feszítette le az állkapcsokat a fiatal színész fejéről, amelyet 56 öltéssel férceltek össze. Később – öt éven át! – volt kénytelen ugyanezzel az állattal dolgozni.
• Öccsének, Jerrynek is „volt dolga” oroszlánokkal a forgatáson – egyikük játék közben bokától combközépig marta fel a srác lábát –, később egy Togaru nevű, 300 kilós tigris tartotta állkapcsai között a fejét, 20 percen át.
• Nem csak a család végezte sebhelyekkel és kapcsokkal, a több mint 70 támadásból a stábtagoknak is szépen kijutott. Például Jan de Bontot, az operatőrt is szinte megskalpolta egy oroszlán, 220 kapoccsal erősítették helyére a fejbőrét. Bont később visszatért a forgatásra, befejezte a filmet, és később ő fényképezte többek közt a Drágán add az életed!-et (Die Hard, 1988) és az Elemi ösztönt (Basic Instinct, 1992).

• Két év kínlódás után, 1978-ban egy gát elszakadása és a lezúduló ár állította le a produkciót. A víz elmosta a helyszínt, a felszerelést, a kész filmtekercseket, és három oroszlánt, köztük a filmbeli falkavezért. A kár 4,5 millió dollárra rúgott.
• Ha ez a csapás nem lett volna elég, ugyanebben az évben a finanszírozók is elzárták a pénzcsapot, Marshall és Hedren azonban eltökélte, hogy saját zsebből is kifizeti a költségeket és befejezi a filmet. Eladták többek közt Beverly Hills-i otthonukat és egy 120 hektáros, előkelő fekvésű telket, hogy előteremtsék a szükséges pénzt.
• Legalább kasszasiker koronázta volna ezt a szó szoros értelmében nyaktörő vállalkozást, de a film megbukott. 1981-ben, néhány amerikai moziban vetítették csupán, amiből mindössze 2 millió dolláros bevétel gyűlt össze. 2015-ben, már a film háttértörténetét is ismerve újra műsorra tűzték, immár 40 moziban, és Bluray-kiadása is született. Műfaját kalandfilm és thriller vígjátéki elemekkel tűzdelt ötövözeteként határozták meg, azonban az utókor a forgatás miatt még egy cimkét ráragasztott: így lett a Roar horrorfilm.