1930. január 19-én született Nathalie Kay Hedren néven Minnesotában. A Tippi becenevet nagyapjától kapta. Húsz évesen New Yorkba költözött, ahol modellként kezdett dolgozni. Filmes körökben leginkább az Alfred Hitchcockkal közös munkáiról híres.
Hitchcock 1961-ben figyelt fel a Hedrenre, aki akkor egy diétás kóla reklámjában szerepelt. A rendező azonnal felvette a kapcsolatot a modellel, és munkát ajánlott neki. Tippi Hedren 1963-ban debütált a filmvásznon A madarak (The Birds) főszereplőjeként. Mind a közönség, mind a kritikusok elismerően tekintettek az elsőfilmes színésznőre, akit alakításáért azonnal Golden Globe-díjjal jutalmazták.
Egy évvel később, Hitchcock következő pszichológiai thrillere, a Marnie főszerepét is Tippi Hedren kapta, alakítását azóta is a filmtörténet egyik legjobbjának tartják. A film forgatása alatt a színésznő és rendező viszonya nagyon megromlott, és Hedren felmondta A madarak elkészítése előtt aláírt, hét évre szóló szerződését.
Az újabb szerepre három évet kellett várnia: 1967-ben bukkant fel egy cameo erejéig Charlie Chaplin utolsó rendezésében, A hongkongi grófnőben (A Countess from Hong Kong). A színésznő ekkor közel egy évtizedre visszavonult: „Nem akarom kizárni magam ebből a szakmából, de Hitch-nek és Charlie-nak dolgozni különleges élmény volt számomra, és most várni fogok, amíg valami újabb különleges dolog rám nem talál” – magyarázta.
1972-ben létrehozott egy nagymacskákat befogadó állatmenhelyet Los Angeles közelében, és a következő „különleges dolog” is ennek kapcsán „talált rá” 1974-ben: ő játszotta a minden idők legveszélyesebben forgatott filmjeként számon tartott Roar főszerepét. Szintén állatjogi aktivista férjével, Noel Marshall-lal több mint tíz évig dolgoztak a kalandfilmen. Az 1981-ben bemutatott alkotás megbukott a mozipénztáraknál.
Tippi Hedren ezután nagyjából bármilyen apró, low-budget tévésorozat- vagy mozifilmszerepet elvállalt, hogy állatvédő alapítványát fenntarthassa. Jelentősebb (mellék)szerepben legutóbb a The Ghost and the Whale című thrillerben láthattuk 2017-ben.
Az írás a Filmtett gyakornoki programjában készült.
