Kritika: Iskola a pult mentén (George Clooney: The Tender Bar) Kritika: Iskola a pult mentén (George Clooney: The Tender Bar)

Gyöngéd helyett csak gyönge

George Clooney: The Tender Bar / Iskola a pult mentén

ÉRTÉKELD A FILMET!
Iskola a pult mentén
George Clooney
2021
Iskola a pult mentén

Iskola a pult mentén

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 6 10 1

6

A látogatók szerint: 6

6

Szerinted?

0

Nyolcadik nagyjátékfilmjével jelentkezik a hatvanasként is sármos színész-rendező, George Clooney.

Nyolcadik nagyjátékfilmjével jelentkezik a hatvanasként is sármos színész-rendező, George Clooney, aki ezúttal egy emlékiratot, illetőleg az abból készült William Monahan-forgatókönyvet vitte képernyőre. A John Joseph „J.R.” Moehringer azonos című életrajzi regényén alapuló The Tender Bar tavaly október 10-én debütált a londoni filmfesztiválon, majd december 17-én került a mozikba limitált vetítés keretében, mígnem – eredeti rendeltetésének megfelelően – január 7-én kezdte el streamelni az Amazon.

Kép az Iskola a pult mentén (The Tender Bar) című filmből

A szüzsé szerint a tíz év körüli JR (Daniel Ranieri) és egyedülálló édesanyja (Lily Rabe) egyéb egzisztenciális lehetőségek híján visszaköltöznek a szülői házba, amely már egyébként is kisiklott életű rokonokkal van tele. Míg Dorothy egyértelmű kudarcként tekint a visszatérésre, a kisfiú pezsdítő változásként éli meg az olaszos körülményeket. A film első fele JR gyermekkorára koncentrál, míg a második félidő a főszereplő (Tye Sheridan) fiatal felnőtt éveibe nyújt betekintést, előszeretettel váltogatva a két idősík között. A keretes szerkezetű történet magán viseli a könyvadaptációk gyerekbetegségét, a felesleges narrációt (az érett JR hangja Ron Livingston); ennél egy fokkal „filmesebb” megoldás a derűs lelkipásztor epizódszerepeltetése, aki valahogy mindig ugyanazon a vonaton utazik, mint a főhős, és időről időre kifaggatja azt élete alakulásáról.

A hetvenes-nyolcvanas években játszódó felnövéstörténet mindvégig a férfi szereplőkre és szerepekre koncentrál: J.R. gyerekkori, illetve felnőttkori énjére, valamint az életében szerepet játszó, különféle apafigurákra – a vér szerinti, de fia életéből aktívan hiányzó apára (Max Martini), a mogorva anyai nagyapára (Christopher Lloyd) és mindenekelőtt a tényleges apaként funkcionáló anyai nagybácsira (Ben Affleck); míg a női karakterek, így az édesanya is, kevésbé kapnak hangsúlyt, a nagymama (Sondra James utolsó szerepe) pedig egyenesen láthatatlan. A kedvesen ábrázolt, de lényegileg monomániás anyát egyetlen cél vezérli: hogy fia – még nem tudja, hogyan, de – a Yale-en tanuljon tovább, amire neki nem volt lehetősége, és sajnos mi, nézők se tudjuk meg, végül hogyan is sikerült, lévén az odavezető utat könnyedén átugorja a cselekmény.

Kép az Iskola a pult mentén (The Tender Bar) című filmből

A vér szerinti apa rádiós DJ-ként keresi kenyerét (amiből gyerektartásra nem telik), így egyszerre folyamatosan van (mint távoli hang) és nincs jelen JR életében. A film fokozatosan vezeti be a karaktert, előbb csak mint a család rádiók iránti agressziójának instant kiváltóját érzékeljük, majd hátulról megpillantjuk a sziluettjét is, végül szemtől szembe is bemutatkozik, és csalódottan konstatáljuk, hogy egy csepp együttérzést sem táplálunk árnyalatlan alakja iránt. Viszont részben az ő foglalkozásából adódóan a filmben nagy szerepet kap a zene, érzelmileg is megalapozva a hetvenes évek nosztalgiáját, amit vizuálisan a sárga színszűrő mellett az egyébként ügyes jelmezek és díszletek igyekeznek megteremteni, élükön az ikonikus türkiz Cadillackel.

A film kulcsfigurája azonban egyértelműen a nevezett gépjármű tulajdonosa, Charlie bácsi, akinek megformálásáért Affleck Golden Globe-jelölést is kapott, és alakításába valóban nehéz lenne belekötni. Ő az, aki betölti az apa alakú űrt a főszereplő/mesélő életében, és többek közt ő az, aki kezdettől fogva az írói pálya felé tereli a fiút, némiképp ellentételezve az anya vízióját a szürke jogász-karrierről. Charlie bácsi, csakúgy, mint JR édesanyja, nem ment sem a Yale-re, sem a Harvardra, szabadidejében azonban rengeteget olvasott, így viszonylag kiterjedt dilettáns műveltségre, ám jóval kevesebb ambícióra tett szert. A nagyapa ezzel szemben állítólag járt főiskolára – kár, hogy rajta és körülményein ez egyáltalán nem látszik, és ez is egy olyan konfliktus, amit akár ki is bonthatott volna a film, de nem tette.

Kép az Iskola a pult mentén (The Tender Bar) című filmből

A film központi témája az apa hiányának feldolgozása, ami JR minden keserűségének, dühének és szégyenének forrása – kétségkívül fontos kérdés, nézői szemszögből mégis irreálisan felnagyítottnak tűnik. A cselekmény szerint JR szuboptimális családi háttere a külvilág számára olyannyira elfogadhatatlannak tűnik, hogy anakronisztikus módon még az iskolapszichológus is kiemelten kezeli a kérdést (1973-at írunk). Nevezett lélekgyógyász persze a filmes hagyományokhoz híven egy klasszikus visszataszító idióta, aki egyenesen azt állítja, hogy a fiúnak nincs is identitása, pusztán azért, mert neve a „Junior” rövidítése. Visszatérő „poén” is a filmben, hogy minden új karakternek az az első kérdése a főhőshöz, hogy mit takar a JR név. Ennek fényében azonban furcsa ellentmondásnak tűnik, hogy a kisfiú tanítónénije ellenben abszolút nincsen tisztában a gyerek otthoni körülményeivel.

Kép az Iskola a pult mentén (The Tender Bar) című filmből

Mindennek egy lehetséges, jóindulatú olvasata, hogy a téma azért kap „túlzott” hangsúlyt, mert a történetet a főszereplő-emlékíró szubjektív nézőpontjából szemléljük. Ahogy remélhetőleg ez a magyarázata annak is, hogy a családtagok egy centit sem öregszenek a két kiemelt filmbeli dátum – 1973 és 1986 – között eltelt 13 év alatt. És ha már itt tartunk, kissé zavaró az is, hogy a kisiskolás és az egyetemista JR-t alakító színészek fizimiskája még csak véletlenül sem hasonlít egymásra – ami különösen szembetűnő egy olyan film esetében, amely gyakran ugrál előre-hátra az időben, és minden ilyen vágás alkalmával óramű-kiszámíthatósággal használ áttűnést oda-vissza a két arc között.

A könyv ismeretének hiányában csak találgatni lehet, vajon Moehringer bármilyen mértékben is hibáztatható-e a film ilyetén gyengeségeiért és belső ellentmondásaiért, de tekintettel arra, hogy egy sikeres íróról van szó, akit nem egy híresség kért már fel szellemírójának, logikus következtetésnek tűnhet inkább a forgatókönyvet és a rendezést kárhoztatni.

A történet másik hangsúlyos eleme JR szerelmi élete, ami évekig egyetlen nő, egy egyetemi csoporttárs (Briana Middleton) körül forog, aki időről időre előkerül, majd újra és újra faképnél hagyja a fiút, akár egy mondaton belül is, lényegében megismételve az apai mintát. Ő is JR hibájaként, de legalábbis hiányosságaként könyveli el állítólagos „apakomplexusát”, miközben JR nagyon is valóságos kisebbségi komplexusát ő maga erősíti azáltal, hogy egyrészt sorozatosan átveri, másrészt nem áll ki mellette a szüleivel szemben, akik nyíltan lenézik a fiút alacsonyabb szociális státusza miatt. Kimondottan kínos nézni ezeket a jeleneteket, miközben a friss diplomás fiatal ezzel párhuzamos szakmai szárnybontogatását, illetve az újságírói ranglétrán való lépegetését lesújtóan érdektelenül sikerül ábrázolnia a filmnek.

Kép az Iskola a pult mentén (The Tender Bar) című filmből

Az Iskola a pult mentén színészei kiemelik a nyilatkozataikban, hogy Clooney milyen biztonságos, barátságos légkört teremtett a forgatásokon, mindannyiukat hagyva külön-külön is kibontakozni, brillírozni, és valóban: minden szereplőnek jut egy-egy kiemelkedőbb jelenet – leszámítva talán Sheridant, aki bárgyú mosolyával számomra semmit se tett hozzá a filmhez, sőt, inkább csak elvett a filmiparba üstökösként berobbant Ranieri képernyőidejéből – összességében mégis mindannyian tökéletesen feledhetők. Az Iskola a pult mentén úgy szalad keresztül az emberen, mint egy korsó 0%-os sör, amit 1 óra és 46 perccel később maradéktalanul kipisilünk. Nincsenek karakteres fókusz- vagy tetőpontjai, sem markáns vagy újszerű mondanivalója, szerteágazó témáit túlságosan klisésen és felületesen kezeli. Csak a közelmúltbeli filmélményeimből számos jobban sikerült referenciát tudnék említeni: az elhanyagoló apa és fia közötti viszony többek közt a Taika Waititi-féle Boy központi konfliktusa; részben a kényszerű családi együttélés súrlódásait dolgozza fel a Red Rocket; a Dickens bár macsó csaposa és könnyeden ábrázolt idült alkoholistái pedig a Cheers világát idézik, akik időnként A nagy Lebowski mintájára bowlingozással eresztik ki a gőzt két kollokviális lerészegedés között.

Kép az Iskola a pult mentén (The Tender Bar) című filmből

Az Iskola a pult mentén alapvetően egy feel good-film próbál lenni, így előszeretettel operál sitcom jellegű humorral, például visszatérő poénokkal és frappánsnak szánt egysorosokkal, de nem nő fel a címe keltette várakozásokhoz: az elvileg második otthonként szolgáló kocsmai környezet, amely a kezdő újságíró cikkeinek állítólagos ihletője, pusztán vázlatos illusztráció marad; a törzsvendégek alig-alig kapnak játékidőt és pláne szöveges jeleneteket.

Sokat elmond a filmről, hogy az azt övező hírverés nagyjából legérdekesebb momentuma az ifjú Ranieri debütálása, aki eredetileg egy vírusvideó révén került be Jimmy Kimmel műsorába, és onnan egyenesen a film castjába. (Mellesleg a videót posztoló édesanyja, Danielle Ranieri is kapott egy jelképes szerepet a filmben.) Az akkoriban kilencéves, istenadta módon képernyőre termett kisfiú azt ecseteli a nyomdafestéket nem tűrő videóban, hogy a „fucking lockdown” alatt igenis benn kell maradni a lakásban, és ebben máris sokan Joe Pesci reinkarnációját vélték felfedezni. Reméljük, a hirtelen jött hírnév nem száll a fejébe a cuki kissrácnak, és színészi karrierje méltó folytatásban részesül majd.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Iskola a pult mentén

Iskola a pult mentén

Színes életrajzi, filmdráma, 106 perc, 2021

Rendező:
Szereplők: , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

6

A látogatók szerint:

6

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola