Kritika: Licorice Pizza (Paul Thomas Anderson) Kritika: Licorice Pizza (Paul Thomas Anderson)

Mozgóképes comfort food

Paul Thomas Anderson: Licorice Pizza

ÉRTÉKELD A FILMET!
Licorice Pizza
Paul Thomas Anderson
2021

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 8

8

Szerinted?

0

Paul Thomas Anderson legújabb filmje három kategóriában is esélyes Oscar-díjra. Az alkotást azonban nem csupán a rangos elismerések miatt érdemes megnézni: a Licorice Pizza igazi feel good két órát ígér.

A Licorice Pizza Paul Thomas Anderson egyik legkönnyedebb hangvételű, legéletvidámabb alkotása. A friss, energiával teli forgatókönyvben gördülékenyen áradnak előre az események, hogy elmeséljék Gary Valentine és Alana Kane felnövéstörténetébe burkolt románcát. A lezáratlan, mégis happy endként értelmezhető filmvégig ellipsziseken és rengeteg epizódon át vezet az út: Bradley Cooper és Sean Penn – a fenyegető aurájú nőcsábász művész, valamint a kiöregedett színész, aki részegen próbálja újraalkotni karrierje fénykorának leghíresebb kaszkadőrjelenetét – cameóit biztosan nem fogjuk elfelejteni, ám a Licorice Pizza mégis Alana és Gary bimbózó kapcsolatától válik igazán kihagyhatatlanná. A főhősöket Alana Haim és a néhai Philip Seymour Hoffman fia, Cooper Hoffman alakítják életük első szerepében: az ő energiájuk és lelkesedésük adja a film szívét és báját.

Kép a Licorice Pizza című filmből

Anderson kiválóan idézi meg a ’70-es hangulatát a Licorice Pizzával, de nemcsak a korszak produkcióit idéző elbeszélésmóddal: az alkotás színvilága, a díszletek, az ikonográfia és Alana számtalan korabeli ruhája (melyek stílusa folyamatosan változik, ezzel reprezentálva az útkeresését) mind-mind az évtized filmjeit juttatják eszünkbe – ezek alapján a Licorice Pizza akár akkoriban is készülhetett volna. De ezt támasztja alá a téma is, hiszen a ’70-es években rengeteg nem konvencionális románc történetét vitték a filmvászonra, mint mondjuk a Harold és Maude, ami a szerelmesek közti korkülönbség extrém képviselője. A nő a Licorice Pizzában is idősebb a fiúnál, még ha nem is olyan radikálisan, mint a Haroldnál 60 évvel öregebb Maude: Alana 25 éves, Gary pedig 15, ami szintén egy kissé kínos pozícióba helyezi a nézőt – én magam például Alanával egyidősen nagyon is tudok azonosulni a karakterével, a problémáival, azt azonban nehezen tudnám elképzelni, hogy valaha is romantikusan tekintsek egy nálam 10 évvel fiatalabb srácra, bármennyire is legyen koravén vagy jó társaság.

Kép a Licorice Pizza című filmből

Paul Thomas Andersontől azonban korántsem állnak távol a hasonlóan atipikus szerelmi történetek: Gary és Alana sztorija összecseng Anderson korábbi, romantikát tematizáló filmjeivel, mint a Fantomszál (Phantom Thread), a Kótyagos szerelem (Punch Drunk Love) vagy a Magnólia. Mert mi a közös ezekben a művekben? Toxikus(nak tűnő) párokat mutat be, akiknek kapcsolata hemzseg a red flagektől (a Fantomszálban Reynolds nárcisztikus, manipulatív és kontrollmániás, mely hatalmi különbséget Alma a férj megbetegítésével „egyensúlyoz ki” – az Alana és Gary közti korkülönbség pedig sokak fejében kapcsolja be a vészvillogót, miután a srác kiskorú), a karaktereknek számtalan hibája van (a Magnólia Lindája drogfüggő, Barry a Kótyagos szerelemből pedig nagyon kemény dühkezelési problémákkal küzd), és szinte már-már a kiszemeltjük megszállottjává válnak. Mint Gary, aki annak ellenére, hogy Alana többször visszautasítja őt, kitartóan udvarol a lánynak, amit – ha Anderson nem keretezné át és láttatná kifejezetten kedvesnek – akár még creepynek is nevezhetnénk. Így nem a hagyományos romkomoknál megszokott rózsaszín szemüvegben nézzük ezeket a filmeket, sőt, gyakran kifejezetten kellemetlenül érezhetjük magunkat.

Kép a Licorice Pizza című filmből

Pedig a legpopulárisabb romkomokban is találhatunk problémás elemeket: a Szerelmünk lapjai (The Notebook) szenvedélyes románca valójában meglehetősen mérgező, az Igazából szerelemben (Love, Actually) Mark ikonikus szerelmi vallomása Julietnek pedig inkább kellemetlen, mint cuki. Ezek a filmek azonban romantizálják a problematikus viselkedést, és a műfaj többi képviselőjével együtt a szerelmet cukiskodó ábrándként reprezentálják, ahol a kapcsolatok tökéletesek, minden gondot megold egy nagy romantikus gesztus és semmi sem hasonlít a valósághoz. Anderson ehhez képest nem riad vissza attól, hogy megmutassa a jó, a rossz és a csúf igazságát sem a kapcsolatoknak, mert megérti: a szerelemnek elengedhetetlen része a másik megértése. Mert bár a Licorice Pizza Alanája és Gary-je a maguk módján mindketten őrültek egy kicsit, mégis kiegészítik és megértik egymást.

Kép a Licorice Pizza című filmből

Gary, az egykori gyerekszínész kezd kinőni a karrierjéből, így új utakat keres és a vízágy-kereskedéstől a flipper-bizniszig mindent kipróbál, míg Alana fiatal felnőttként sem találja a helyét; éretlennek és céltalannak érzi magát. Ezzel a Licorice Pizza – annak ellenére, hogy évtizedekkel korábban játszódik – képes nagyon mainak érződni: Gary képviseli a Z-generációt (általában tudatosként, pénzügyileg pragmatikusként és progresszívként jellemzik őket), Alana pedig a milleniálokat (a sztereotípiák szerint útkeresők, tovább laknak otthon, későn érők) reprezentálja. Végsősoron mindketten gyerekek – szó szerint vagy csak annak érzik magukat –, akik igyekeznek érvényesülni a felnőttek világában, az úton pedig tökéletes, támogató társaik egymásnak. Elfogadják egymást a hibáikkal együtt, célt adnak a másiknak, és ezáltal Anderson ismét elkerüli, hogy a karakterek egy valótlan, túlidealizált álomképbe szeressenek bele és tényleg meglássák a másik valódi énjét. Ezt húzza alá az egymás felé futás állandó vizuális motívuma a filmben: Alana és Gary egymás csapongó életének irányt mutatnak azáltal, hogy rátaláltak a másikra.

Kép a Licorice Pizza című filmből

Egy természetes, magával ragadó atmoszférájú film a Licorice Pizza, ami ha egyszer elkap, magával sodor a kétórás játékidő alatt, sőt, még többre vágyunk. Mi is szeretnénk Alana és Gary társaságának tagja lenni – még akkor is, ha ettől harmadik kerék lesz belőlünk – hiszen ennyi szórakoztató kalandot az átlagember ritkán él át, főleg ilyen rövid idő alatt. Talán ez is a legkevésbé realisztikus eleme Anderson alkotásának, még úgy is, hogy egy rendkívül atipikus barátság, majd szerelem kibontakozását meséli el.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Licorice Pizza

Licorice Pizza

Színes filmdráma, romantikus, vígjáték, 133 perc, 2021

Rendező:
Szereplők: , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

8

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • A sziget szellemei

    Színes filmdráma, 109 perc, 2022

    Rendező: Martin McDonagh

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat

  • A sziget szellemei

    Színes filmdráma, 109 perc, 2022

    Rendező: Martin McDonagh

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu