A papi hivatás helyett a civil családi életet választó pap történetét bemutató A döntés címéhez híven magát a döntést állítja középpontba, a főhős további karrierjét és magánéletét már csak vázlatokban mutatja be a cselekmény. Az ízlésesen és érzékenyen fényképezett film érzelmi bomba szemnek és szívnek egyaránt. Ugrin Julianna és Vízkelety Márton dokumentumfilmje a 19. Verzió Filmfesztiválon a magyar versenyprogram fődíjasa lett.
Hogyan függ össze az egyházi és a közéleti siker? Milyen a helyzete egy vidéki kistelepülés független polgármesterének? Hogyan éli meg csángó identitását egy Székelyföldön, Kaposváron, majd Velencében tanult és Zalában szolgáló pap, majd polgármester? Ezekre a kérdésekre ne keressük a választ A döntésben. Polgár Róbert életének számos szelete van, a film azonban életrajzának azon részére fókuszál, amelyet az egyház kötelékében töltött, gyakorló római katolikus papként, a murakeresztúri egyházközség élén. Ugyanakkor A döntés, a közösségi média korában készült dokumentumfilm lévén, azonnali, megélhető kapcsolatot teremt a valósággal, így aki a fenti kérdésekre kíváncsi, az egyetlen kattintással a fő/közszereplő hivatalos Facebook-oldalán találhatja magát, és megismerheti belőle például a polgármester úr kedvenc házi birsalmasajt-receptjét.
A film ezzel szemben a hat évvel ezelőtti Polgár Róbertet mutatja be, egy jóvágású, inspiráló, világlátott római katolikus papot, aki focizik, gitározik, biokertészetet vezet, folyékonyan beszél olaszul, és nem utolsósorban maximálisan szívén viseli a murakeresztúri lakosság sorsát. Emellett pedig – úgymond szabadidejében – Keszthelyre ingázgat, ahol élettársa él három gyönyörű, közös gyermekükkel. Robi atya éveken keresztül, az egyház hallgatólagos beleegyezésével, kvázi cinkosságával éli kettős életét, egészen addig, amíg azt nem látja, hogy ez hosszabbtávon már saját gyermekeit károsítja meg. Nemcsak a családi életre szánható nettó idő csekély volta miatt, hanem a titok súlya miatt is, amely túl nagy teher egy kiskorú gyermek számára.
Ahogy a címbeli döntés a saját és a szimbolikus gyermekek, „bárányok” közötti választásra redukálható le, úgy az apa-atya-gazda párhuzam is mindvégig hol expliciten, hol absztraktabb formában kíséri végig a dramaturgiát. Miközben Robi atya a hittancsoportot nyáritáboroztatja, bűntudata van, amiért saját gyermekeit nem viheti magával a táborba; amikor pedig elbúcsúzik a falutól, az egyházközösségbeli gyermekek ugyanolyan szenvedélyesen próbálják marasztalni az atyát, mint saját gyermekei az apjukat. De érzékletes szimbólumok a bárányok és az üresen álló gyermekjátékok képe is.
Érdekes az egyház „láthatatlan” szereplése a filmben. Az egyház képviselői igen keveset mutatkoznak, mégis megtudjuk, hogy Róbert elöljárói és a falu nagy része is tisztában volt (ha más nem, pletykákból) a pap helyzetével, mégis szemet hunytak felette. Sokkal fontosabb volt a szakmában mutatott kimagasló teljesítmény, az emberi példaértékűség és ennek mindenkire egyaránt hulló áldása. Murakeresztúr az elmondások alapján és szemmel láthatólag is jobb hely lett azóta, hogy Robi atya került az élére, az évek során pedig pusztán a társadalmi pozíciója változott meg.
A liberális laikus köztudatban a cölibátus természetellenes törvénye a katolikus egyház válságának egyik alappilléreként tűnik fel. Ugyanakkor Róbert egy interjúban elmondja, hogy „a cölibátus lehet jó dolog is, ha valakit erre teremtettek”, valamint hogy „a film sem azzal a céllal készült, hogy kritikával illesse az egyházat”, és ez valóban a legkisebb mértékben sem érezhető. Leszámítva, hogy a tényleges adminisztratív lépést, amely lehetővé tenné, hogy Róbert és párja végre összeházasodhassanak – merthogy létezik ilyen protokoll – valahogy azóta is halogatják a döntéshozók. Másfelől a film rámutat arra, hogy Róbert esete egyáltalán nem elszigetelt a katolikus egyház berkein belül; nap mint nap derül fény olyan történetekre, ahol a pap hasonló skizoid életvitelt folytatott, végül kilépett és a családot választotta. A film nem bírálja a cölibátust, de például szolgálhat a hasonló dilemma előtt álló kollégák számára.
A film felütése légifelvételekkel, utcai csendéletekkel, kutyaugatással, Krisztus-szoborral és végül harangszóval közelíti figyelmünket a témához. A másfél órás film interjúrészletekből és a valóságban elkapott jelenetekből építkezik, a vágóképek hangulatosak, harmonikusak. Nincsenek izzadságszagú, hatásvadász megoldások; a film a főszereplő személyiségére fókuszál és azt engedi szabadjára, így személyét több oldalról is megvizsgálhatjuk. Robi atya pedig szemmel láthatóan szeret szerepelni, jólesik kibeszélnie kételyeit és motivációit, ugyanakkor a „mellékszereplők”, a család, a munkatársak megszólalásai is őszinték és relevánsak.
A magánéletben is egy párt alkotó szerzőpáros, Ugrin Julianna és Vízkelety Márton egy rokon révén szereztek tudomást a kilépését fontolgató családos papról, és Róbert azzal a feltétellel vállalta a forgatást, hogy amennyiben a kamerák szeme láttára olyan döntés születik, hogy tovább éli kettős életét, úgy a film nem kerülhet a közönség elé. Döntése azonban végül lehetővé tette a film elkészültét, amely, mint láthatjuk, máris szakmai sikereket arat. Ugyanakkor a siker nem előzménytelen: amellett, hogy Robi atya karizmája önmagában is hatásos, Ugrin Julianna abban jeleskedik, hogy jó érzékkel dönt arról, mely produkciók megvalósítását finanszírozza meg produkciós cége, az Éclipse Film. Jó példája ennek a felvételi vizsgafilmként indult Egy nő fogságban is, amely első magyar alkotásként jutott ki a Sundance fesztivál dokumentumfilmes szekciójába. És már készülőben van szintén izgalmasnak ígérkező új filmje, a Kurtág.
