Małgorzata Szumowska munkája érzékeny témákat feszeget – katolikus egyház vs. mai (lengyel, vidéki) valóság vs. homoszexualitás vs. pedofília vs. antiszemitizmus –, s bár nézhető és szimpatikus a próbálkozása, a film végig megmarad a felszín piszkálgatásánál, valahogy nem sikerül mély és erőteljes történettel előállnia. A W imię… első blikkre lengyel Jagtennek ígérkezik, de nem az lesz belőle. Sajnos.

Főszereplője, Adam igazi jófej modern pap. Reverendába csak templomi feladatai idejére bújik, általában pólóban rohangál – a szó szoros értelmében, hiszen nagyokat szalad hajnalonta a párás erdőben (micsoda gyönyörű képek!) –, a gyónni kívánókhoz pszichológusként viszonyul, a dogma helyett a hétköznapi jóságot próbálja terjeszteni. Tehetséges nevelő is: egy többnyire kiskorú bűnözőkből verbuvált csapat jó útra térítésén fáradozik látszólag törhetetlen energiával és atyai gondoskodással, amihez a megértés, a szigor és a megbocsátás egyaránt hozzátartozik. Lazán megtalálja a közös hangot bárkivel, táncra perdül, ha a helyzet úgy hozza, de a cölibátus fogadalmát betartja, bár egy-kettőre nyilvánvalóvá válik a néző számára, hogy ő is emberből van faragva.

A pap körül csupa szimbólumértékű/sztereotipikus szereplő mozog, hárman közülük a Csábítás különféle megjelenési formái. Elég vicces például, hogy emellé az Adam mellé épp egy Ewát kellett állítania a forgatókönyvíró/ rendezőnek: a Csábítás eleinte a Nő, e madame Bovary-szerű figura formájában látszik megjelenni. Ewa a helyi tanító feleségeként érkezett ebbe az Isten háta mögötti porfészekbe, és unalmában egyre nyilvánvalóbb módon próbálja elcsavarni a jóképű pap fejét – aki viszont könnyedén lekoptatja magáról. (Andzej Chyra és Maja Ostaszewska egyébként nem először játszik együtt, láttuk már őket „működő” párost is alakítani a Katyńban; Wajda filmjében katonatiszt férj és szerető felesége voltak.)

A csúfszájú, iszogató, egy-egy spanglit elszívó, antiszemita és homofób megjegyzésekkel dobálózó fiatalok közül kiemelkedik egy fürtös üstökű, szép arcú, a pletyka szerint piromániás srác, akit két testvérével együtt egyedül nevel tenyeres-talpas anyjuk. Félkegyelmű testvérével türelmes, a többiekkel szemben naiv és hiszékeny. Valamiféle krisztusi figura, aki újjászületik, és ettől a pillanattól kezdve ő lesz a Tisztaság és a Szeretet megtestesítője Adam atya szemében. A gyakran kézikamerás, dokumentarista ízű, rideg tárgyakat nyugtalanító közelségből rögzítő felvételek nyers színei között csak az őt ábrázoló képeken jelennek meg meleg, aranyszínű tónusok.

S hogy legyen egy negatív pólus is ebben a szimbólumokkal agyonzsúfolt filmben: felbukkan egy tagbaszakadt, hirtelenszőke, pimasz, punk fickó, aki szintén megkörnyékezi a saját nemi identitását egyre nehezebben rejtegető papot – szemmel láthatóan maga a Gonosz megtestesítője. (Szerepében Mateusz Gajko kísértetiesen emlékeztet A da Vinci-kód Paul Bettanyjára.)

Nos, mit kezdhet saját szexualitása ellen küzdő – ártatlan, hiszen „nem pedofil, csak meleg”, ahogy ő maga részegen megfogalmazza – papunk ebben a csillagállásban? Egymást követik a – nagy közhelyekkel megtűzdelt – események egy látszatmegoldásig – ami lezárja a filmet, aztán jön még két lezárás… –, de sajnos sosem látunk elég mélyre. A film első negyedében gondosan elindítgatott szálak lassacskán ellankadnak, többé nem sodor eléggé a történet. A jelenetek igen lazán vannak egymásra dobálva, elmarad egy igazán erős konfliktus. Helyette rémálom izzadtságát, gyengéden letörölgetett vércseppeket és hosszan egymásba kapcsolódó férfitekinteteket kapunk. A filmnek ugyanakkor vannak erős jelenetei is – például az, amelyben főszereplőnk rettenetesen bevodkázik –, és érdekes a katolikus egyházzal kapcsolatos kritikája is, amely a legutolsó képpel válik teljessé.

Małgorzata Szumowska egyébként a fiatal lengyel rendezőgeneráció ismert tehetsége, legutóbb a román Radu Judéval osztozott a Berlinale rendezői Ezüst Medvéjén. A film, a Cialo (Body) ugyan még nem ért el a mi moziinkba, de reménykedünk: az talán fogalmazásmódjában és szerkezetében letisztultabb lesz, mint Szumowska előző munkája, a W imię…, amellyel a tehetségét már megvillantotta a nagyvilágnak, s amely 2013-as bemutatójához képest kissé későn, csak a napokban fog eljutni a hazai gyöngyvásznakra.