Mindannyian ismerjük már a 14. TIFF szpotot, amelyben egy y-generációs ifjút a film sötét kezei kirántják okostelefonja bűvköréből és különféle érzelmi benyomásokra kényszerítik, végül kap egy veder vizet az arcába. A gála második vetített összeállításában a fiatalember bosszút áll, és álnok módon szembelöttyinti mindazokat, akik ezt elművelték vele, majd kajánul rágyújt.
Ezzel a mókás felütéssel, na meg azzal a nehezen tartható ígérettel indul a díjkiosztó gála, hogy még időben véget ér a bajnokok ligája-döntőig, nehogy valaki is lemaradjon a világraszóló meccsről. Nem tudom, a meccs miatt-e, vagy mert Tudor Giurgiunak és szervezőcsapatának nem szokása szaporítani a szót, de az események a továbbiakban pörgős-feszesen zajlanak, elkerülve az ilyen ceremóniák alkalmával spontán jelentkező terelőutak csapdáit.
Mint kiderül, a 14. TIFF két rekordot is döntött: egyrészt ez volt az eddigi legmelegebb és legkevésbé esős fesztivál, másrészt idén fogyott el a legtöbb jegy, már az utolsó előtti nap közepén megelőzve a tavalyi összmennyiséget. És hogy itt ne érjen véget az örömhírek sorozata, a 2014-ben indított Save the Big Screen akció, amelynek keretében a TIFF segítségével szerte az országban mozitermeket modernizálnak, egy év alatt csinos eredményt hozott, hiszen nem kevesebb, mint 35 villanyszínházat digitalizálnak azokban a kisebb romániai városokban, amelyekben egyszem mozi található.
Ezt követően színpadra lép a Fiatal Frankofón Zsűri asszonykórusa és díjazza a Vie sauvage-t (rendező: Cédric Kahn), majd a Transylvania Pitch Stop filmterv-díjait adják át Bogdan Mureşanunak (1985) és Ivana Mladenovicinak (The Soldiers). A Helyi Filmek Versenyében nyertes Bán Józsefet (Kelj fel és járj) külön nem szólítják színpadra. A Fipresci (nemzetközi kritikusok) díját Alekszandr Kott (Ispytanie) helyett egy orosz alkotótársa veszi át, a legjobb horror-rövidfilmnek kijáróért maga a rendező, Paul Urkijo Alijo (El bosque negro) mond köszönetet.
Az est nagy nyertesei az izlandi Hrútár / Kosok (rendező: Grímur Hákonarson) és a bolgár Urok / A lecke (rendezők: Kristina Grozeva és Petar Valchanov). Előbbi a közönség- és a zsűri különdíját, utóbbi a legjobb színészi alakítás (Margita Gosheva) és a legjobb rendezés elismerését szerzi meg. Külön fénypont Isaach de Bankolé jelenléte a színpadon, aki Hajdu Szabolcstól Jim Jarmuschig számos rendezővel dolgozott már együtt.
Az eufóriát kissé beárnyékolja az életműdíjas Richard Johnson halálhíre, akinek immár poszthumusz küldik haza a plakettet Tom Browne rendezővel, aki utolsóként utasíthatta a neves színészt a TIFF-en is versenyző Radiatorban. Johnsonnak román forgatási emlékei is voltak, a római parancsnok Tiberiust alakította az 1968-as Columnában, számos amerikai, brit és olasz alkotásban szerepelt, de aktív off-screen kariert is befutott, ő alapította és vezette tíz éven keresztül a United British Artists (UBA) produkciós céget.
Corneliu Porumboiu és a Comoara / A kincs viheti haza a legjobb román filmnek járó díjat, a román filmes debüt elismerése Nicolae Constantin Tănaset illeti meg (Lumea e a mea / Enyém a világ) aki a kapott tapsot áthárítja az egy emberként talpra álló stábra.
Külön blokkban a színészek ünnepe következik. Egy érzelmekben tobzódó szkeccsel és egyenkénti színpadra szólítással felvonulnak a Tízen a filmért (Zece pentru film) workshop színészei, köztük a Kolozsvári Állami Magyar Színház tehetsége, Albert Csilla. A különlegességért kijáró elismerés Marin Morarut illeti, a nagynevű bukaresti színész a maga szerény modorában mond köszönetet, amelyet kissé ellenpontoz a Florin Piersic üzenetében érkező hangzatos jelzők zivatara. Nastassja Kinski színrelépése is mellőz mindenféle pompát, a veterán színésznő mértéktartó modorban fogadja a ünneplést.
A valaha legfiatalabb román kultúrminiszter, Ionuţ Vulpescu nyújtja át az El incendio / Tűzvész című filmért járó Transilvania Trófeát, amelyet Juan Schnittman rendező Seattle-ből köszön meg, és ezzel jóformán véget is ér a gála, még időben ahhoz, hogy a jelenlevő focirajongók ünneplő vagy csalódott tanúi lehessenek az FC Barcelona győzelmének.
