Ha a felvonultatott filmek és alkotók által besöpört díjakat nézzük, a TIFF idei magyar napja a fesztivál legerősebb szekciója – a magyar nap kurátora, Zágoni Bálint szerint. A válogatás nemcsak erős, hanem változatos is, a klezmer zenészek útját bemutató zenés dokumentumfilmtől a családi filmdrámáig sok téma és műfaj felvonul, s ugyanez a változatosság visszaköszönt a ma délelőtti magyar napos sajtótájékoztatón is, ahol a nap kurátora öt alkotót, szereplőt faggatott.
Bereczki Csaba, a Soul Exodus rendezője elmesélte a nemrég Krakkóban bemutatott filmjéről, hogy előző, Romániában forgatott, Életek éneke című filmjével ellentétben most nem a szereplők által született meg a történet: a Soul Exodus története eleve adott volt a fejében, s ehhez keresett szereplőket. És épp az előző filmje tanulságaival a zsebében, ebben a roadmovie-ként is felfogható, identitáskeresésen alapuló filmben a zenét tudatosan, értékes kifejezőeszközként használta. A klezmer zenészek Észak-Amerikától Moldáviáig tartó útjának bemutatását meghatározta, hogy a rendező személyes kapcsolatot alakított ki a szereplőkkel, annyira személyeset, hogy a forgatás folyamán spontán módon maga is „képbe cseppent”, a film szereplő részesévé vált.
Borbély Alexandra, a Testről és lélekről női főszereplője igazi kulisszatitkokat árult el, például hogy eredetileg a pszichológusnő szerepére választották ki, aztán más irányt vettek a dolgok, s orvosból beteg lett, az Asperger-szindrómás nő eljátszása egyszerre volt számára csoda és lehetőség. Azt is megtudtuk tőle, hogy a rendező, ahogy az AperiTIFF mai, magyar nyelvű rovatának egyik interjújából is kiderül, tényleg jól tud castingolni, hiszen a filmben szereplő két szarvast, Góliátot és Picúrt is maga választotta ki a szerepre, mégpedig úgy, hogy hasonlítsanak a főszereplőkre.
Varga Ágota, akinek a Vasgyökerek című dokumentumfilmje a szekus megfigyelések máig kényes témájával foglalkozik, főleg a film hátteréről beszélt, arról, hogy a film terve eléggé eltérő volt a ma látható eredménytől, de a helyzetek spontán módon újraírták a történetet. Az Erdélyből disszidált orvos, akinek a műgyűjtése, műkedvelése és szobrászata volt eredetileg a téma, a film forgatása során szembesült a múltjával, a róla összeállított szekus dossziéval, és azt a tanulságot szűrte le, hogy „Erdélyben a barátság és a besúgás ugyanaz volt”. A rendezőnő elmesélte, hogy szereplője annyira hárított minden a szekus megfigyelésekre vonatkozó kérdést, utalást, hogy egy adott ponton Varga Ágota kettős ügynöknek hitte őt. A forgatási folyamat, a régi ismerősök viszontlátása, a rendező által a a beszélgetőtársak szájába adott kérdések hozták felszínre a múlt sérelmeit.
Az Ernelláék Farkaséknál című film kapcsán jelen volt a rendező és főszereplő-felesége, Hajdu Szabolcs és Török-Illyés Orsolya, valamint kisfiuk, a filmben szintén szereplő és a sajtóbeszélgetés közben csak egy-egy kekszért feltűnő Zsiga is jelen volt. Az alkotóházaspár beszélt arról, hogy a kezdetben 40 nézővel, egy szobaszínházban útjára indult darab hogyan jutott a filmes megvalósításig, arról, hogy az egész csak egy ötlet volt, kevés pénzzel, diákokból álló stábbal, 12 forgatási nappal. Egy kísérlet, amiről már akkor is úgy érezték meg kell próbálni, hisz nincs benne sok pénz és idő, nem nagy a rizikó. És éppen, miután az ötlet igazolta önmagát, az alkotók bezsebelték a Karlovy Vary-i nagydíjat, döntöttek úgy, hogy nem engednek a csábításnak: az eredeti terv szerint a film megmarad „szerénynek”, s a nagy hűhós nemzetközi forgalmazás helyett először egyedi lakásvetítésekbe kezdtek. Érdekes vetülete a filmnek a cím és annak nagyon eltérő jelentésű fordításai, a cseh Családi boldogságtól kezdve a román Ne húzzátok le a cipőtöket-ig. Az alkotók elmesélték, hogy már a színházi előadás kapcsán „elindult a lavina” a cím kapcsán, hiszen a valami nehezen megmagyarázható többletet is hordozó magyar cím szinte lefordíthatatlan más nyelvekre.
A fesztivál az említett filmeken kívül ma bemutatja az Oscar-díjas Mindenkit (r. Deák Kristóf), Gigor Attila Kút című thrillerét, Sopsits Árpád A martfűi rém című alkotása és a magyar állampolgárságért küzdő bevándorló nehézségeit bemutató, Az állampolgár című, Vranik Roland-filmet is.
