Amerikás rendezők, nyugaton a helyetek – Dömötör Tamás: Kegyelem

2025. szeptember 23. – írta Rudas Dóra

Van, aki szerint Fellini eltávozása, van, aki szerint a streaming térnyerése és van, aki szerint a Sharknado óta, de abban a legtöbben egyetértenek, hogy a mozi halott. A teteméből válogatott férgek lakmároznak kedvükre, amit Dömötör Tamás új vígjátéka érzékletesen mutat be. A rendező inkább a bomlás ocsmányságára fókuszál, pedig arról is jó lenne végre beszélni, hogy ki ölte meg.

Tükörreflex nélkül – Cédric Klapisch: La venue de l'avenir / Colours of Time / Rokonidők

2025. szeptember 19. – írta Rudas Dóra

Manapság hajlamosak vagyunk kényszeresen csak a jövőbe tekinteni. Nem is nagyon tehetünk mást, mivel olyan tempóval rohan előre a világ, hogy visszafelé kandikálni időpazarlásnak tűnik. Pedig, mint tudjuk, aki nem ismeri a múltját, annak nincs jövője. Számos háborús, történelmi film igyekszik a fejünkbe verni ezt az alapvetést, Cédric Klapisch könnyed filmje viszont megmutatja hogy azért (is) érdemes lehet foglalkozni a múlttal, mert az egyszerűen jó érzés. 

A létező világok legjobbika? – Ari Aster: Eddington

2025. szeptember 18. – írta Buzsik Turner Kriszti

„Adjatok egy fix pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot” – mondta az ókori görög Arkhimédész, majd a 21. századi Ari Aster, aki legutóbbi filmjében a koronavírus-járvány idejét tette meg origónak, hogy aszerint viszonyuljunk a múltunkhoz és a jövőnkhöz.

„Nem esett messze az alma a bitófától” – Alfred Gough & Miles Millar: Wednesday, második évad

2025. szeptember 16. – írta Gondos Borbála

A Wednesday második évada egyrészt kevésbé családira, másrészt még inkább családira sikeredett – utóbbit a szó Halálos iramban értelmében kell vennünk. Mindemellett a fantasy-sorozat vizuálisan egy sötétebb és nyomasztóbb irányt választott, ami kifejezetten jól áll a tematikának. Egyéb túlzások viszont éppen ellenkező hatást érnek el.

Együtt végezzük – Deák Kristóf: Egykutya

2025. szeptember 14. – írta Rudas Dóra

Három nő, egy férfi és egy karton bor. Az életben a legjobb esték premisszája ez, viszont az olyan filmek felé, amik ilyen megoldásokkal operálnak, nem szoktunk túl nagy reményekkel tekinteni. Az Oscar-díjas Deák Kristóf viszont kimozgatja a prekoncepcióinkat és megmutatja, mennyivel másabb, ha egy alkotó a szerzői filmek világából tör be a közönségfilmekébe, mint az, ha az illető eleve azt tűzi ki, hogy a nagy Pesti balhét viszi vászonra…

A nárcizmus csillogása – Noah Baumbach: Jay Kelly

2025. szeptember 3. – írta Lubianker Dávid

Jay Kelly igazi filmsztár: felszínes és önző, ennek ellenére ellenállhatatlan. Noa Baumbach hollywoodi színfalak mögött játszódó melodrámája mégsem merészkedik az ellentmondásokat elfedő glamúron túlra.

Papa, mama, gyerekek – Jim Jarmusch: Father Mother Sister Brother

2025. szeptember 2. – írta Lubianker Dávid

A Father Mother Sister Brother három különálló történeten keresztül ironizál a szülő-gyerek kapcsolatok visszásságain, Jim Jarmusch családi összejövetelek körül bonyolódó antológiafilmje mégis csak felszínes találkozásokat kínál a felvetülő problémákkal.

Zsákbamacska – Darren Aronofsky: Caught Stealing / Rajtakapva

2025. szeptember 1. – írta Fazakas Lehel

Nehéz eldönteni, mi meglepőbb: hogy az őszi évad gengszterfilmjét Aronofskytól kapjuk meg, vagy hogy ez egy olyan egyszerű rutinmunka lesz, amin legfeljebb elnevetjük magunkat, de amiről sokáig nem szeretnénk, és valószínűleg nem is fogunk beszélni.

A méhkirálynő emberei – Jorgosz Lanthimosz: Bugonia

2025. augusztus 31. – írta Lubianker Dávid

Lanthimosz ezúttal egy eredetileg koreai történetet formált a görög „weird wave”-et meghatározó megoldásaival hollywoodi sztárparádévá, a Bugonia mégis úgy képes témájában globális léptékű lenni, hogy kamaradrámaszerű története rendkívül intim és bensőséges.

A feleségünk története – Michael Angelo Covino: Splitsville / Páratlan párosok

2025. augusztus 28. – írta Siklódi Lehel

A magára nem romantikus komédiaként hivatkozó Páratlan párosok márpedig hús-vér romkom, amely két repedező házasságon keresztül ránt le minket korunk kapcsolódási poklába. Az értelmezés útvesztőiben ragadt önámító szereplők bukdácsolásai pedig nem csak röhögéssel, hanem még némi tanulsággal is kecsegtetnek.