Sophie Barthes: Cold Souls Sophie Barthes: Cold Souls

A Paul Giamatti-menet

Sophie Barthes: Cold Souls

ÉRTÉKELD A FILMET!
Cold Souls
Sophie Barthes
2009

A Filmtett szerint: 6 10 1

6

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Descartes-idézettel kezdődik Barthes munkája – azonban a látszat ellenére nem filozófiai vagy irodalomelméleti értekezésről van szó. A szerző ugyanis nem Roland, hanem a vele csupán névrokonságban álló Sophie Barthes, akinek első, Sundance-fesztivált illetve annak forgatókönyvíró workshopját megjárt játékfilmje lényegében a descartes-i dualizmus teljes elfogadásán és szőrmentén való kifigurázásán alapszik.

Descartes sok szempontból megkerülhetetlen ebben a függetlenfilmes, keserédes vígjátékok sémáit (talán túl szolgaian) követő filmben, de amiatt mindenképpen, hogy Barthes úgy akar lélekről beszélni, hogy a kifejezéshez kapcsolódó számtalan vallási konnotáció ellenére messziről elkerül minden ilyen jellegű problémafelvetést. Ehhez pedig alapvetően nincs más támasza, mint a test és lélek különállóságát filozófiai alapossággal taglaló Descartes.

Kép a Cold Souls című filmből

No meg Charlie Kaufman – tesszük hozzá azonnal, hiszen a Cold Souls valójában korunk talán legzseniálisabb forgatókönyvírójának két művét férceli össze. Paul (az önmagát játszó Paul Giamatti alakításában) kiégett, unalomba és enyhe depresszióba süllyedt new york-i színész, aki egy szomorú késő őszi napon lélekraktározást kínáló cégről szóló újságcikkbe botlik. Lelkének súlya alatt – igen, sajnos ez szó szerint így hangzik el a filmben – nyögve, és – hogy a magaskulturális utalásoknak is helye legyen – a Ványa bácsi próbáival kínlódva úgy dönt, kipróbálja a lélek testből való eltávolítását megvalósító szolgáltatást. A műtét folyamata lehetőséget teremt a rendezőnek arra, hogy finoman parodizálja a descartes-i megközelítést: a lelkek ebben a világban megfogható, anyagszerű, üveghengerben tárolandó kis micsodák – a főhősé például szemtelenül hasonlít egy csicseriborsóra. A történetet ezentúl az mozgatja, hogy ezek a kis lélekmütyürök bárkibe átültethetők, így csempészáruvá is válnak a feketegazdaságra mindig kapható kelet-európaiak, közelebbről az oroszok révén (a szentpétervári leányvállalattal és úgy általában Oroszországgal kapcsolatban Barthes otrombán felszínes és megalázó sztereotípiák tömkelegét vonultatja fel). Paul előbb a könnyű, ámde érdektelen és érzéktelen léleknélküliséget próbálja ki, majd mikor ez egyszerre hoz számára ágybéli és próbatermi kudarcot, egy orosz költő lelkét béreli ki, mérsékelt megelégedéssel. A bonyolódó szálak és a bolyongó lelkek nyomán hősünk Oroszországba keveredik, mivel ő is rájön a Virág elvtárs-féle igazságra: kicsit ilyen, kicsit olyan, de a miénk.

Kép a Cold Souls című filmből

A történet alappiléreit adó két elem, az önmagát játszó, testébe másoknak bejárást biztosító színész (A John Malkovich-menet) és a mentális tevékenységeket módosító fiktív gépezet (Eternal Sunshine of a Spotless Mind) kaufmani inspirációja tagadhatatlan, azonban Barthes-ban sem a szellemi muníció, sem a stiláris fantázia nincs meg ahhoz, hogy ebből izgalmas mentális konstrukciót faragjon, majd pedig illő formavilágot rendeljen hozzá. A Cold Souls valójában színészfilm, hiszen Paul Giamattin áll vagy bukik minden, akinek önmagát pellengérre állító önironikus gesztusa a film egyetlen értékelhető eleme. Ő azonban legfeljebb átlagosan teljesít, hiszen hozza ugyan a tőle már ismert enyhén frusztrált értelmiségit (a film woody alleni gyökereit se felejtsük itt megemlíteni), de a megszokott finom fintorok sematizmusán nem tud túllépni. Leginkább az róható fel neki, hogy nem tud élni a sztori által felkínált kivételes színészi kihívással: a különböző lélekállapotok (saját lélek, nincs lélek, más lelke) általában csak leíró módon (saját vagy mások magyarázataiban) jelenik meg, az ő játékában alig, csupán a szélsőségesen evidens, parodisztikus helyezetekben. Mindehhez Barthes egy teljesen szokványos, steril képi világot rendel, ami semmilyen módon nem jeleníti meg a történet fantasztikumba hajló jellegét, csupán a lelkekben megbúvó emlékek ábrázolásákor előveszi a kézikamerát – a fesztiválközönségek kielégítésére.

Kép a Cold Souls című filmből

Roland Barthes a jel és a jelölt (jelentés) függetlenségén alapuló szemiotikát alkalmazta egyedülálló gondolati erővel és magával ragadó elméleti nyelvezet segítségével az irodalom- és műértelmezésre; Sophie Barthes a sokkal ezoterikusabb test-lélek különállást vitte elméleti sekélyességgel és sematikus megformálással filmre. Ebből is láthatjuk, hogy a név nem kötelez.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Cold Souls

Cold Souls

Színes vígjáték, filmdráma, fantasy, 101 perc, 2009

Rendező:
Szereplők: , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

6

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Tőrbe ejtve: Az üveghagyma

    Színes bűnügyi, thriller, vígjáték, 139 perc, 2021

    Rendező: Rian Johnson

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • M3GAN

    Színes horror, sci-fi, 102 perc, 2022

    Rendező: Gerard Johnstone

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat

  • Tőrbe ejtve: Az üveghagyma

    Színes bűnügyi, thriller, vígjáték, 139 perc, 2021

    Rendező: Rian Johnson

  • Guillermo del Toro: Pinokkió

    Színes animációs film, fantasy, musical, 117 perc, 2022

    Rendező: Guillermo del Toro, Mark Gustafson

  • Bardo

    Színes filmdráma, vígjáték, 159 perc, 2022

    Rendező: Alejandro González Iñárritu

  • M3GAN

    Színes horror, sci-fi, 102 perc, 2022

    Rendező: Gerard Johnstone

  • Babylon

    Színes filmdráma, vígjáték, 189 perc, 2022

    Rendező: Damien Chazelle

  • Az ember, akit Ottónak hívnak

    Színes filmdráma, vígjáték, 126 perc, 2022

    Rendező: Marc Forster

  • Taximetriști

    Színes vígjáték, 97 perc, 2023

    Rendező: Bogdan Theodor Olteanu