A 2023-as Oscar-jelölések bejelentését követően egy, a filmipar perifériájáról érkezett függetlenfilm kavarta fel Hollywood állóvizét. A To Leslie visszafogott felépüléstörténet, amin valósággal átragyog Andrea Riseborough, akiben akarva-akaratlanul az átalakuló Oscar-kampány arcát fogjuk látni ezentúl.
Mit lehet tenni, ha vannak, akik ballábbal születnek a világra? Szülei súlyos balesetét követően Marion Cotillard kénytelen újra találkozni évtizedek óta gyűlölt öccsével Arnaud Desplechin testvéri viszályról szóló tanulmányában.
Nagyon különleges filmmel debütál a mozikban Ljasuk Dimitry, aki reklámszakemberből avanzsált környezetvédővé, majd filmkészítővé. Ugyan a Jóreménység-sziget papíron valóban kimeríti a játékfilm fogalmát, érdemei leginkább természetfilmként vannak – úgy viszont nem is kevés.
Kevin Smith ismét korábbi sikerfilmjéhez nyúlt vissza, hogy a kortárs franchise-gondolkodásra reflektálva építse tovább összefüggő történeteinek személyes, rajongói univerzumát. A trilógiává bővülő Shop-stop sorozat harmadik felvonása a rendező saját egzisztenciális kérdésein mereng.
Az idei Sundance filmfesztiválon debütáló Brian and Charles ember és robot barátságának ad egy újabb esélyt. Jim Archer első egészestés filmje arcátlanul egyszerű és meglepetésmentes, humorának és különc figuráinak köszönhetően mégis pozitív élményként ragad meg nézőjében.
A Buharov testvérek legújabb filmje a felszínen egy egyszerű stílusjáték, de ha jobban belegondolunk, felvételeik szándékosan elrejtett igazságokat tárnak fel. A Melegvizek országa arra keresi a választ, hogy kik próbálják eltitkolni a köztünk élő, mágikus erővel bíró növényi szubsztanciák létezését, és miért?
Meg lehet próbálni a Satort más filmekhez hasonlítani, de túl sok értelme nincs. Jordan Graham kompromisszumkerülő, személyes első filmje az utóbbi évek legjobb horrorja.
A Black Bear egy kompromisszumokat kerülő pszichoszexuális kamara-thriller álcája mögött rejtőző metatextuális elmélkedés az alkotás-teremtés kapcsolatokat és személyiségeket felforgató erejéről.