Grál-lovag a szélesvásznon – Gregory Peck-portré

2026. július 26. – írta Kovács Patrik

Sosem számított különösebben technikás, blikkfangos színésznek, és nem is jellemezték látványos gesztusok, ennek ellenére – vagy talán épp ezért – gyorsan és könnyen kapcsolódott hozzá a közönség, valahányszor felsejlett tekintélyt parancsoló alakja. Intelligencia, sebezhetőség, empátia, érzékenység és morális tartás: a hősi jellemvonások e ritka kombinációja tette naggyá az idén száztíz éve született, felejthetetlen Gregory Pecket, aki persze antagonistaként is brillírozott.

Ne kiabálj, fiam, nyitva van az ablak – Dragoș Turea: Pionul lui Lenin / Lenin's Pawn

2026. július 1. – írta Buzogány Klára

Kis moldáv abszurd: egy hamisítatlan kelet-európai Don Quijote lázad, küzd és bukik el Dragoș Turea új dokumentumfilmjében, amelynek hőse egy makacs színész civilben, s amelynek háttere a Szovjetunió fullasztó öröksége a maga teljes, keserű pompájában.

Színészóriás a szomszédból – Gene Hackman-portré

2025. november 15. – írta Kovács Patrik

Egy kritikusa egyszer azt mondta róla, szakasztott úgy fest, mint egy kamionsofőr. Nem épp hízelgő megállapítás, de tény, hogy sosem tartozott a sztárarcú színészek „előkelő” kasztjába. Csakhogy a hetvenes években – karrierje zenitjén – épp a hozzá hasonló, „realista küllemű” aktorok özönlötték el a mozikat. Nem is vitás, hogy ő volt köztük a legtehetségesebb. Portré az idén elhunyt Gene Hackmanről, Hollywood átlagembermaszkot viselő gigászáról.

A középszerű Sarah Bernhardt – Guillaume Nicloux: Sarah Bernhardt, la divine / Az isteni Sarah Bernhardt

2025. március 25. – írta Szabó R. Ádám

Kevés ember van, akinek az élete olyannyira filmre kívánkozik, mint Sarah Bernhardt-é. A francia (és mindenkori) színjátszás legnagyobb csillaga, az első nemzetközi szupersztár, akiért Victor Hugo és Alexandre Dumas is rajongott, akit Alfons Mucha örökített meg litográfiáin, akiért Edison előkapta a fonográfot, Lumiére-ék meg a felvevőgépet, akinek a kegyeiért közemberek, királyok és hercegek, férfiak és nők egyaránt versengtek. Ehhez képest Az isteni Sarah Bernhardt sok mindent bemutat címszereplője kalandos életéből, épp csak azt nem, ami igazán érdekes volt benne.

Egy metsző kék tekintet – Anthony Hopkins-portré

2022. december 31. – írta Kovács Patrik

A filmrajongók többsége számára a neve már örökre összeforrt az emberevő sorozatgyilkos, Hannibal Lecter figurájával, pedig a kamerák előtt eltöltött ötvennégy esztendeje során ezerszer bizonyította, hogy nem ismer sem műfaji, sem stilisztikai korlátokat, s jószerivel nincs olyan szerep, melybe ne tudna karizmát, eleganciát, mélységet csempészni. Nyolcvanöt éves lett Sir Anthony Hopkins, a mozgóképtörténet egyik legcsodálatosabb átváltozóművésze.

Matt százhatvan lépésben – Max von Sydow-portré

2021. július 3. – írta Kovács Patrik

Tépelődő Bergman-hőstől a Csillagok háborúja idős világutazójáig, Jézus Krisztustól tettrekész ördögűzőn át a Sátánig, nagy formátumú gazembertől melegszívű családapáig minden filmszerepet eljátszott, ami csak forgatókönyvíró képzeletéből kipattant az elmúlt hetven esztendőben. Max von Sydow, a 20. század egyik utolsó színészbölénye csodamód gazdag, ezerszínű életművet hagyott hátra tavalyi halálával.

Művész(kedő)film – Ana Lungu: Un prinț și jumătate / Egy herceg és egy fél

2018. szeptember 12. – írta Németh Szabolcs Előd

Ana Lungu második nagyjátékfilmje olyan, mintha Godard román újhullámos mozit rendezett volna: nem túl biztató kombináció.

Ripacsok – Sándor Pál: Vándorszínészek

2018. március 9. – írta Dobi Ferenc

A Vándorszínészek könnyedségében is nehézkes, szinte viccesen humortalan, és úgy egyáltalán energikusan semmilyen film, amit ugyan nehéz gyűlölni… ellenben közel lehetetlen szeretni.

Harry Dean Stanton senki sem volt – John Carroll Lynch: Lucky

2018. január 9. – írta Pernecker Dávid

A Lucky Stantonja megbékél életével és közelgő halálával, ahogy a színészlegenda Stanton is tette, aki az evilági szarságokat és saját rejtélyességének jelentőségét is cigifüstbe burkolva fújta boldogan a semmibe.

Szálkamentes karrier – Harrison Ford portréja

2017. szeptember 27. – írta Beretvás Gábor

Harrison Ford munkássága ékes példája annak, hogy néha fontos lehet megkülönböztetnünk a színész és a filmsztár fogalmát. Szerencsés esetben ez a két fogalomkör persze mutat némi metszetet. De le kell szögeznünk, hogy ha végignézünk az idén hetvenötödik életévét ünneplő Harrison Ford pályafutásán, ez a metszet elég szűkre sikeredett.