Sofia Coppola: The Bling Ring / Lopom a sztárom Sofia Coppola: The Bling Ring / Lopom a sztárom

Szegény, szegény Paris

Sofia Coppola: The Bling Ring / Lopom a sztárom

ÉRTÉKELD A FILMET!
Lopom a sztárom
Sofia Coppola
2013

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Sokkoló hírt közölt a minap egy népszerű netes bulvármagazin: Paris Hilton többé már nem „olcsó diszkóribanc”. A cannes-i művészfilmmustrára például, ahova a Lopom a sztárom premierjének alkalmából tett látogatást, állítólag egészen ízlésesen öltözött fel.

A filmről, amelyben nemcsak cameózik, de számos fontos jelenetét is a lakásában vették fel, tekintve, hogy az alapjául szolgáló, tinik által elkövetett sztárlopások történetében is érintve volt, megejtően komolyan és nem kevésbé érzelmesen nyilatkozott: „Nagyon hatott rám érzelmileg. Feldúlt és dühös lettem tőle. Próbáltam nem sírni, mert tudtam, hogy utána még körbe kell vonulnom Cannes-ban. De ja, nagyon felkavart, mert tudtam, hogy mindez igaz. Baromira becsülöm és szeretem Sofiát, szerintem nagyon aranyos. Ha más kérte volna, nem egyezem bele.

Sofia Coppola nem véletlenül találta meg a hangot a Hilton-lánnyal, hiszen eddigi életműve arról tanúskodik, sokat tud a jómóddal és hírnévvel járó elszigetelődés melankóliájáról, a meghatározó, híres szülők árnyékában élő kamaszok apátiájáról. Már Marie Antoinette-et is tulajdonképpen egy tizennyolcadik századi Paris Hiltonként képzelte el sajátos biopicjében, aki lázadó viselkedésével, provokatívan feltornyozott hajkoronájával és a komoly dolgok iránti közömbösségével tüntetett. De amennyire Coppola kosztümös filmjében kreatívan elrugaszkodott a történelmi tényektől, új filmjében annyira ragaszkodik a Bling ring-sztori valós eseménysorához.

Kép a The Bling Ring (Lopom a sztárom) című filmből

Ez a dokumentarista távolságtartás, ami egyébként már a Made in Hollywoodon is eluralkodott, épp azt nem engedi kibontakozni, amiben a rendező a legjobb. Korábbi, jobban sikerült filmjeit az tette emlékezetessé, hogy a fent említett idegenségérzetet a popkultúrából ismerős hiperstilizációval párosította: a szirupos emlékkönyv-esztétika (Öngyilkos szüzek), a sztereotipikus képeslap-stílus (Elveszett jelentés), a divat- és cukrász-show-vá egyszerűsített történelem (Marie Antoinette) olyan formai keretet szolgáltattak, amelyben a néző is osztozhatott a hősök egzisztenciális elvágyódásában. Míg az Elveszett jelentésben Bob, az alkoholista, kiégett színész belső üressége feloldódott a bizarr j-pop, (és a szomszéd szobában szenvelgő filozófushallgató, Charlotte) felfedezésében, addig a Made in Hollywood (Somewhere) Johnnyjának végtelen unalmát már csak a tétlenség hosszúra nyújtott, minimalista rögzítése jelölte. Coppola ehhez hasonlóan, a dokumentarista feldolgozásmód mögé bújva üresíti ki a Lopom a sztáromat.

Kép a The Bling Ring (Lopom a sztárom) című filmből

Noha nem ítélkezik sem a tinik lopásai, sem az ellentmondásos, folyton önmagát erősítő celebgépezet felett, a rideg, analitikus megfigyelői pozíció mintha egyben feltartott ujjú, bölcsnek tűnő figyelmeztetésként is szolgálna, szimpla elrettentő tantétellé silányítva a filmet. A Lopom a sztáromban így maximum az meglepő, hogy a rendező mennyire nem hajlandó közel engedni a nézőhöz szereplőit, és minimálisra redukálja az együttérzés lehetőségét, ellentétben a (virtuális) önreprezentáció igézetében élő Facebook-generáció problémáit sokkal hatásosabban, a témához illő felfokozott formanyelvvel bemutató Spring Breakers – Csajok szabadonnal vagy a Project X – A buli elszabadullal. Ráadásul azt, hogy egy híresség megtámadásával a hírnévből részesül a támadó, minimum azóta tudható, hogy Mark Chapman, egy frissen szerzett autogrammal gazdagodva, megölte John Lennont. („Az érzelmi kötőanyag, amely azokhoz vonz minket, akiket szeretünk gyűlölni, egyáltalán nem független attól a kötőanyagtól, amely azokhoz vonz, akiket szeretünk imádni” – írja David Schmid Natural Born Celebrities – Serial Killers in American Culture című könyvében.)

Kép a The Bling Ring (Lopom a sztárom) című filmből

Mindenesetre a film legizgalmasabb pillanatai Paris Hilton nagylelkűségének köszönhetők: labirintusszerű gardróbjában, tükrökkel kitapétázott nappalijában vagy a portréival ellátott díszpárnák között fetrengő tinik jelenetei átmentenek valamit a celeblét tragédiájából éppúgy, mint a nihilista átlagkamaszok vágyálmaiból, és abból a sajátos identitás-bizniszből, amelynek mindannyian részesei. Nincs az a díszletes, aki ehhez hasonló teret megálmodna egy film kedvéért. Ennek fényében felmerülhet: Coppolának talán inkább a „hírnevéről híres”, amennyire látszólag szeretetnek és csodálatnak örvendő, annyira megvetett és gyűlölt Paris Hiltonról kellett volna filmet készítenie.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Lopom a sztárom

Lopom a sztárom

Színes bűnügyi, filmdráma, 90 perc, 2013

Rendező:
Szereplők: , , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Szavazó

Melyik filmnek drukkolsz az idei Oscaron?

Friss film és sorozat