Négy a 8 és ½-ből – Woody Allen: Stardust Memories / Csillagporos emlékek, 1980

2024. november 6. – írta Lubianker Dávid

Noha hosszú karrierje során csupán pár filmet készített ilyen nyersanyagra, Woody Allen mindig is fekete-fehérben létezett. A Csillagporos emlékek kontrasztos látványvilága a rendező két meghatározó alteregójának konfliktusát helyezi reflektorfénybe: az entellektüel művész és a bazári komédiás örök párharcát.

„...teljes szelídséget tanusítván minden ember iránt” – Christian Tafdrup: Gæsterne / Speak No Evil / A látogatás

2022. október 20. – írta Pernecker Dávid

Nincs a világon rosszabb dolog annál, mint amikor pusztán udvariasságból sétálunk bele kínkeserves társas szituációkba. Christian Tafdrup sokkoló filmje erre játszik rá, eszméletlenül szemét módon.

A nihil debil ellenszere – Zach Hadel, Michael Cusack: Smiling Friends

2022. március 25. – írta Pernecker Dávid

Minden játszik, semmi sem tilos, nincs megfelelési kényszer: a Smiling Friends a kortárs rajzfilmapátia teljesen abszurd antitézise, a független animáció és a médium féktelen, szélütött ünneplése.

Posztmarveles stressz szindróma – Sam Hargrave: Tyler Rake - A kimenekítés / Extraction

2020. május 8. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

Mihez kezdenek a marveles alkotók a Bosszúállók szinte történelmi sikere után? Egyesek megpróbálnak eltávolodni az akció műfajától és kínos fantasy-kalandfilm remake-hez adják az arcukat (Robert Downey Jr. és a Dolittle), mások folytatják az egyébként is szép és többnyire igényes színészi munkájukat (Mark Ruffalo és a Dark Waters), a kemény mag pedig visszatérni látszik a képregényadaptációhoz, ugyanis A kimenekítés az Ande Parks, Joe Russo és Anthony Russo által közösen jegyzett, Ciudad című képregény filmes feldolgozása.

Félmegváltás – Yesim Ustaoglu: Araf / A pokol kapujában

2014. július 2. – írta Verpeléti András

Nem könnyű a megfelelő oldalról megközelíteni a tipikus fesztiválfilmeket filmfesztiválok nélkül, márpedig A pokol kapujában tipikusan fesztiválfilm. Ami ráadásul pont a blockbuster-szezon közepén debütál a magyar filmszínházakban, ez pedig egy nem-műfaji mozi esetében szinte egyet jelent a pénzügyi bukással. Pedig jelen esetben kifejezetten jól járhatunk vele, ha nem csak elsétálunk Yesim Ustaoglu új filmjének plakátja előtt, hanem be is ülünk rá.

Szegény, szegény Paris – Sofia Coppola: The Bling Ring / Lopom a sztárom

2013. július 2. – írta Pálos Máté

Sokkoló hírt közölt a minap egy népszerű netes bulvármagazin: Paris Hilton többé már nem „olcsó diszkóribanc”. A cannes-i művészfilmmustrára például, ahova a Lopom a sztárom premierjének alkalmából tett látogatást, állítólag egészen ízlésesen öltözött fel.

A látszat, ha hátulról – Tarr Béla-olvasat 2.

2011. december 16. – írta Ritter György

Ugyan Tarr Béla konzekvensen tagadja műveinek korszakolását, fekete filmjei – még ha az előző munkáiból táplálkoznak is – mindenképpen különálló egységet alkotnak, amelyek középpontja és esszenciája a Sátántangó című hétórás mozi. Ám kérdéses, hogy további alkotásaiban mennyire lépett ki saját főművének árnyékából és mennyit tett hozzá az örök körforgás kétélű világához?

A látszat, ha szemből – Tarr Béla-olvasat 1.

2011. december 14. – írta Ritter György

Tarr Béláról írni hálás, egyben nehéz feladat is. A filmes esszéisták másfél évtizede fogják kezükben, értelmezik a Tarr-oeuvre darabjait, minden rezdülésére figyelve, értelmezve. Ebből a szempontból nehéz az összegzés. Az idén díjeső közepette visszavonult direktor (állítólag) lezárult életműve adja az apropót a pillanatnyilag legismertebb magyar rendező filmjeinek áttekintéséhez.

Kalifornia, paradicsom – Babak Jalali: Fremont

2023. december 6. – írta Fazakas Lehel

Babak Jalali fekete-fehérben fényképezett, visszafogott függetlenfilmje a holtidőkből való jarmuschi építkezéssel elmélkedik a magányról és az emberi kapcsolódások lehetőségeiről egy afgán menekült történetén keresztül.