Szászszorszörnyek – Szász János filmjeiről

2018. január 29. – írta Ritter György

Akár életének egyes évtizedeit is jelképezhetnék Szász János filmjei, aki hatodik nagyjátékfilmjével rukkolt elő idén. A mozgóképei mellett több itthoni és külföldi színpadi rendezést jegyző életmű íve gyorsan rákanyarodott a karcos, darabjaira tört álomképek univerzumából a szinte „akadémikus” letisztultságú pszichologizálásba, a sors elvont drámaiságának ábrázolásába.

A mutyivonaton nincsen fék – Aranyélet

2015. november 2. – írta Veres Szilárd

Az Aranyélet nyitóepizódja nagyon sokat ígér a folytatásra, egyúttal bemutatja azt is, mire képes a magyar sorozatgyártás, ha mindenki formában van.

Az ölés aktusa – Woody Allen: Irrational Man / Abszurd alak

2015. augusztus 31. – írta Jakab-Benke Nándor

A mester negyvenötödik filmje igazából semmi újat nem mond, de azt nagyon jól csinálja.

A tragédia nyomában – Paolo és Vittorio Taviani: Cesare deve morire / Cézárnak meg kell halnia

2013. szeptember 4. – írta Ritter György

A hatvanas évek filmes nagymesterei közül már kevesen vannak közöttünk. Akik még alkotnak, sokszor csak őszikéknek beillő ujjgyakorlattal jelzik: alkotni annyi, mint élni. Az ötven éve együtt dolgozó, nyolcvanon túl még mindig aktív Paolo és Vittorio Taviani testvérpárost is ide sorolhatnánk legutóbbi, meglehetősen giccses munkáik alapján (Pacsirtavár, 2007; Feltámadás, 2001). Legújabb mozijuk, a Caesarnak meg kell halnia a modernista filmek „közhelyeit” fogja egy marokra, de fel is akarja öltözteti azokat egy új köntösbe.

Szegény, szegény Paris – Sofia Coppola: The Bling Ring / Lopom a sztárom

2013. július 2. – írta Pálos Máté

Sokkoló hírt közölt a minap egy népszerű netes bulvármagazin: Paris Hilton többé már nem „olcsó diszkóribanc”. A cannes-i művészfilmmustrára például, ahova a Lopom a sztárom premierjének alkalmából tett látogatást, állítólag egészen ízlésesen öltözött fel.

Egyelőre röpképtelen – Steven Knight: Hummingbird / Kolibri-kód

2013. május 14. – írta Pernecker Dávid

Steven Knight, a Gyönyörű mocsokságok (Dirty Pretty Things) és a Gyilkos ígéretek (Eastern Promises) méltán üdvözített forgatókönyvírója végre-valahára – sok produceri passzolgatás és a finanszírozási akták ide-oda tologatása után – elkészíthette rendezői bemutatkozását. Ugyanakkor – már most érdemes visszavenni a lelkesedésből – igazán érdekes, hogy míg a két fent említett film forgatókönyve nem sok kivetnivalót hagy maga után, addig a Kolibri-kód üvölti magáról az elsőfilmes-jelleget.

Se íze, se bűze – Brian De Palma: Passion / Gyilkos vágyak

2013. április 30. – írta Jankovics Márton

A zsibbasztóan bárgyú és unalmas erotikus thriller felveti a fájó kérdést: vajon hogy sikerült Brian De Palmának sziporkázóan tehetséges Hitchcock-követőből harmadrangú De Palma-epigonná silányulnia?

Portyázók – Nuri Bilge Ceylan: Bir zamanlar Anadolu'da / Volt egyszer egy Anatólia

2012. április 16. – írta Ritter György

Nuri Bilge Ceylan gyönyörű filmjeiben (Uzak / Messze, Ikimler / Éghajlatok) emberi állapotokat fotografált. A három majomban (Üç maymun, 2008) azonban váltott és a bűn ontológiája felé fordult. Legújabb cannes-i (megosztott) nagydíjas mozijában továbbszövi új témájának metafizikáját, bizonyítva, hogy az előbbi mozi egy új alkotói ciklus kezdete volt.

Feleségnek csak születni lehet? – Nemi reprezentációk és sztereotípiák a Született feleségek című sorozatban

2012. március 5. – írta László Lilla

A Született feleségek az ezredforduló egyik legnépszerűbb sorozata, melyet 2004 októberében kezdtek el sugározni, és az idén, 2012-ben, a 8. évaddal fognak lezárni.

Az autóskaszkadőr magányossága – Nicolas Winding Refn: Drive – Gázt!

2011. szeptember 19. – írta Csiger Ádám

A várva várt Drive – Gázt! megosztja a cinefileket: sokan az év filmjeként jegyzik, mások „csak” jó, de túllihegett moziról számolnak be. Mindenkinek igaza van: a Drive középszerű darab a rendező többi filmjéhez képest, de vitathatatlanul az év egyik legjobbja.