A Született feleségek az ezredforduló egyik legnépszerűbb sorozata, melyet 2004 októberében kezdtek el sugározni, és az idén, 2012-ben, a 8. évaddal fognak lezárni.

Már a cím is jelzi, hogy női sorozatról van szó,¹ ez a műfajnév pedig egyszerre jelöli meg a főszereplők nemét és a célközönséget is. Amellett, hogy a háziasszony nézőpontja² érvényesül e sorozatban, a thrillerhez és a detektívtörténethez is közel áll műfajilag – így a férfi nézőket sem zárja ki. A magyar cím nem az angol szó szerinti fordítása, hiszen a „desperate” kétségbeesettet jelent. A „housewife” szó is többet takar, mint a magyar „feleség”, ugyanis a nő háziasszony voltát is jelentésében hordozza. Mégis találónak érzem a magyar címet, mert a négy női főszereplő tulajdonképpen kétségbeesetten harcol azért, hogy született feleségekké, igazi családanyákká, háziasszonyokká váljanak.

A sorozatkészítő Marc Cherry elmondása szerint a Született feleségek a Knots Landing és az Amerikai szépség keveréke, de a Twin Peaksszel is rokonítható, hiszen a cselekményt itt is az egyik szereplő halála indítja el, aki hiányával van jelen minden epizódban. Talán nem véletlen, hogy Sheryl Lee (aki a Twin Peaks Laura Palmerjét játszotta) volt eredetileg szerződtetve Mary Alice (Brenda Strong) szerepére.³ És figyelemre méltó az is, hogy Bree (Marcia Cross) második férje, a harmadik évadtól állandó szereplővé avanzsált Orson Hodge épp a Twin Peaks főszereplő nyomozója (Kyle MacLachlan).

Az évadplakátokon az állandó négy főszereplőnő, Susan Mayer (Teri Hatcher), Lynette Scavo (Felicity Huffman), Bree Van de Kamp (Marcia Cross), Gabrielle Solis (Eva Longoria) mellett megjelennek az adott évadban főszereplővé vált háziasszonyok. A szép női test és a női bűn együttes megjelenítői a plakátok: Éva bűnére emlékeztet az alma és a tűz, ugyanez a szerepe az egymondatos évad-összefoglaló szövegeknek is. Mindezek együtt pedig érzékletesen kifejezik a főszereplőnők azon vágyát, hogy dominálják a férfiakat maguk körül, és megőrizzék hatalmukat bármilyen eszköz segítségével. Nem véletlen talán, hogy a Lila Akác köz angol megfelelője, a Wisteria Lane csak egyetlen hangban tér el a hisztériától, a nők egyik manipulatív eszközétől.⁴

Minden epizód főcíme a női (és férfi) nem történetének képekkel illusztrált animációs változata. A megjelenített nyolc műalkotás⁵ között elsőként Lucas Cranach egyik Ádám és Éva képe (1526) látható, emlékeztetve Éva bűnére. Az animáció kihangsúlyozza a bűn mellett a női nem hatalmát is, az alma ugyanis – mint egy isteni büntetés – lesújt a fa alatt bizonytalankodó Ádámra. Ezt követően egyiptomi falképek láthatóak, megjelenítve a szépséges Nefertiti királynét, a nőiség egyik jelképét, majd Van Eyck Arnolfini mennyegzőjének (1434) részletei jelennek meg. Az animált Van Eyck-képen a férfi banánt eszik, majd a földre dobja, a nő pedig háziasszonyi teendőit végzi: sepreget. Grant Wood American Gothic (1928) képének részletei – a mord arcú nő és férfi – a besavanyodott házasságok légkörét idézik fel. Ezt a csinos nő és a második világháborús plakát megjelenítése oldja fel (Richard F. Williams Of course I can / Büszke vagyok című plakátjáról van szó). Andy Warhol Leveskonzervje (1962) napjaink modern háziasszonyait juttatja eszünkbe. A főcím Robert Dale két képének (Romantic Couple és Couple Arguing) animált változatával zárul, jelezvén a sorozatban is vissza-visszatérő motívumot: a főszereplőnők és a körülöttük élő férfiak közti románcokat és szakításokat.

Az események tükre

A narrátor a szomszédság egykori lakója, Mary Alice, aki holta után kezdi el egykori barátnőinek történetét. Minden epizód előtt összefoglalja az előzményeket, azt az eseményt emelvén ki, ami az adott epizód megértésében segít. Ő mindent tud történetének szereplőiről, de csak fokozatosan árulja el a dolgokat. A Mary Alice nézőpontja jelenti azt a kívülálló, ugyanakkor az eseményeket és szereplőket belülről is ismerő szemszöget, melyet a konvex tükör jelent a Van Eyck-képen. A tükörben háttal látható a házasulandó pár, szemből pedig az, aki a Van Eyck-kép nézői pozíciójában helyezkedik el, emiatt a kép szemlélője számára láthatatlan. A sorozat nézője számára is ily módon fedi fel az eseményeket Mary Alice, engedve, hogy az bepillanthasson az események tükrébe, és megláthassa azt, ami egyébként kideríthetetlen, láthatatlan, titok maradna.

Mary Alice végig szimpatikus karakter, a néző is, akárcsak filmbéli barátnői, együtt érez vele. Ily módon az általa elkövetett gyerekrablás és gyilkosság megalapozottnak és megbocsájthatónak tűnik. Érdekes, hogy egy adott ponton szinte mindenik főszereplő követ el kisebb-nagyobb törvényszegést, sőt, gyilkosságot, de a narráció oly módon irányítja a néző empátiáját, hogy ezek a bűnök indokoltnak, bocsánatosnak, kisebb bakinak tűnnek.

A narrátori hang kétszer változik: a harmadik évad 16. epizódját Rex meséli el halála után, az ötödik évad 19. epizódjának történéseit pedig Edie mondja el, szintén halála után.

Már az első évad elején kiderül, hogy a hétköznapinak tűnő helyszín és a Lila Akác köz lakóinak szokványosnak látszó élete egyáltalán nem az. Folyton különleges események zavarják meg nyugalmukat, melyek nemcsak egy másik szereplőhöz köthetőek (társukhoz, szomszédhoz, vagy váratlanul beállított anyóshoz és szülőkhöz), hanem valamilyen külső eseményhez: tornádó, repülőgép lezuhanása, házégések. A narráció érdekessége, hogy bizonyos történetelemek visszatérnek a sorozat későbbi részeiben, más kontextusba ágyazva, más megvilágításban (Bree és Rex két kórházi beszélgetése, a két házégés, Susan és Mike autóbalesete, a túszjelenetek).

Szakítások és kibékülések sorozata a Született feleségek. Emellett visszatérő motívum a gyereklopás vagy gyerekcsere, illetve a másik titkai utáni kutatás és a zsarolás is: valamilyen ponton szinte mindeni mindenkit megzsarol, tulajdonképpen Mary Alice is egy zsarolás áldozata.

Női sztereotípiák a Lila Akác közben

A témából adódóan természetes, hogy a sorozat hemzseg a nemi sztereotípiáktól (bár a sorozatkészítők bevallása szerint szándékukban állt ezek elkerülése), unalmassá mégsem válik. A néző könnyen felismerheti a női és férfi karaktertípusokat, viszont a sorozat ebből a szempontból minden lehetőséget felvillant minden szereplő esetén, így végig fenntartja a néző érdeklődését. A szereplők alaptulajdonságai nem változnak az évadok során, de olyan karakterjegyekkel egészülnek ki epizódról epizódra, melyek színessé, érdekessé, élvezhetővé teszik a néző számára.

A popularitásra törekvő amerikai filmek és filmsorozatok, így a Született feleségek is a nőket főként az Anya – Kurva sztereotípiák mentén jelenítik meg. Bár a feminista elméleteknek mintegy eleget téve a 2000-es években megjelent a karrierista archetípusa⁶ is, itt nem válik nagyon relevánssá.

A négy főszereplőnő látszólag négy fő típusba illik bele, tulajdonképpen mind a Szex és New York szereplőinek továbbgondolt változatai. Havas Júlia⁷ tipológiáját alapul véve elmondható, hogy Bree a merev, konzervatív háziasszony típusát jeleníti meg (mint Charlotte a Szex és New York-ban), Gabrielle a Samantha-féle nő, mindketten a Kurva típusába illenek. A Bolondos Bölcsész megjelenítője Susan, ő Carrie-hez hasonlóan a fellegekben jár. Lynette, akárcsak Miranda, a karrierista típusába tartozik.

Alapvetően viszont kétosztatú női szerepekről beszélhetünk a Született feleségek kapcsán is, így az Anya és a Kurva archetípusának megjelenítői a sorozat női szereplői. Nem a Szingli/Karrierista áll a sorozat középpontjában, bár kétségkívül a főhősök közül többen ennek jellemzőit hordozzák: például Susan vagy Lynette, de mindketten főként feleségként és anyaként vannak jelen az epizódokban, így ez a típus háttérbe szorul.

Bree a látszatokra ad, tökéletes háziasszony és anya akar lenni, de az utolsó évadokra közeledik a Kurva archetípusához, hiszen neki van a legtöbb férfiügye. Talán ő a legösszetettebb, ugyanakkor legellentmondásosabb alakja a sorozatnak: megvan benne az ördögi gonoszság ugyanúgy, mint a felebaráti szeretet. Képes a legkegyetlenebb bosszúra, máskor meg feltétel nélkül, barátságból segít. Gyerekeivel való kapcsolata sem kielégítő, nehezen fogadja el fia homoszexualitását, de az ötödik évadban mégis megveszi neki az egyik házat a Lila Akác közben, csakhogy fia a közelében maradjon.

Gaby számára az igazi kihívást az Anya szerepével való azonosulás jelenti, hiszen alapvetően hiú természetű: az egykori szupermodellnek mindig tökéletes a megjelenése, szeret tetszeni. A második évadtól kezdve belekényszerül az anyaszerep elfogadásába. Igaz, hogy az évad során kiderül, nem lehet gyereke, és a béranyaság sem bizonyul sikeresnek, mert egy kórházi baki miatt (embriócsere) a megszületett gyerek fekete. Tehát összeférhetetlennek látszik az Anya és a Kurva archetípusa,⁸ és ezt az sem cáfolja, hogy a későbbiekben Gabrielle-nek mégis születnek gyerekei, ugyanis ez nőiességének, egykori szépségének, ápoltságának a háttérbe szorítását jelenti, tehát a Kurva archetípusától való eltávolodással jár együtt.

Az Anya és Kurva összeférhetetlenségére jó példa Edie Britt is, aki a sorozat férfifalója, több epizódon keresztül ő jelenti a veszélyt Susan számára. Kiderül viszont, hogy Edie-nek van egy fia, de nem ő neveli, hiszen saját bevallása szerint sem lenne jó anya.

Susan szingliként indul, folyton az Igazit keresi, és vígjátékba illő bolondozásai, az általa elkövetett bakik sorozata a Bridget Jones-féle figurákhoz közelítik.⁹ Később mégis inkább az anyai szereppel azonosul.

Lynette számára a legnagyobb dilemmát a család és karrier közti választás nehézsége, a kettő összeegyeztetése jelenti. Az első évadban otthon neveli négy gyerekét, akik közül a három fiú kezelhetetlennek tűnik. A második évadtól kezdve Lynette visszamegy dolgozni, anyai mivoltát azonban már nem tudja levetkőzni.

Akik a kalapot vagy a papucsot viselik

A férfiakat a női szereplők szemszögéből láttatja a sorozat, hol vágyott társként, hol utált ellenségként, hol pedig barátként jelennek meg. Gabrielle férje nem tud uralkodni birtoklási vágyán, az önérzetén esett foltot felesége hűtlensége miatt ököllel próbálja orvosolni többször is, az autoriter anyja előtt azonban elsírja magát. Feleségét kirakatbabaként tartja házában, de miután bebörtönzik és szabadlábra helyezik, a szerepeik felcserélődnek: felesége kénytelen munkát vállalnia, míg ő a tévét nézve várja a vacsorát. Mindemellett ő a családcentrikus kettejük közül, és csak furfanggal tudja teherbe ejteni feleségét, aki idegenkedik az anyaságtól. Gaby is uralkodni próbál férjén, folyton kijátssza, de ugyanakkor ragaszkodik hozzá, és harcba száll az anyósával a férje feletti uralomban.

Bree férjei sem kimondottan autoriter típusúak, meghúzódnak feleségük – aki nagyon erős személyiség – árnyékában. Rex nem meri bevallani feleségének, hogy mazochista, ezért inkább prostituálthoz jár. George sem jelenti az egyenrangú partnert számára, Bree az, aki irányítja a kapcsolatukat. Amikor viszonyuk irányíthatatlanná válik, hidegvérrel hagyja, hogy George öngyilkossága sikeres legyen. Második férje, Orson kleptomániába menekül, saját bevallása szerint azért, mert egyedül a lopást nem tudja befolyásolni Bree. Orson számára az is megalázó, hogy Bree lett az igazi kenyérkereső a családban.

Lynette férje talán a legszimpatikusabb férfikaraktere a sorozatnak: számtalanszor bebizonyítja felesége és a néző számára hűségét, bár Lynette sokszor kételkedik benne. A sorozat végére az ő kapcsolatuk is válással zárul.

A főhősök modellalkattal rendelkező, fehér, heteroszexuális férfiak és nők, a kisebbségi csoportokba tartozók képviselői ezek között a karakterek között jelennek meg. Nem riadnak vissza a sorozatkészítők – más sorozatokkal ellentétben – a homoszexualitás bemutatásától sem: gondolhatunk Andrew másságának bemutatására, Bob és Lee házasságának a történetbe való beillesztésére, vagy Katherine Mayfair Robinnal való leszbikus viszonyának megjelenítésére. A mássághoz az alternatív szexualitás felvillantása (Rex mazochizmusa) is hozzátartozik.

Nők és férfiak azon küzdelmét jeleníti meg a sorozat, hogy megfeleljenek anyai és apai, háziasszonyi és családfői elvárásoknak, melyeket elsősorban nem a külvilág, nem mások, hanem saját maguk tűznek ki célként maguk elé. És – a sorozat sikerét tulajdonképpen ebben látom – bár sokszor találkozunk klisészerű megoldásokkal vagy valószerűtlen túlzásokkal, nézőként itt-ott mégis magunkra ismerhetünk.¹⁰

Felhasznált irodalom:

• Demeter Zsuzsa, Horváth Emőke-Ágnes: Kulináris titkok – sorozatban. Született feleségek. Filmtett. 2007. ápr. 15. 
• Havas Júlia Éva: Női sorozatok: kettő plusz kettő. Kortárs amerikai tévésorozatok nőképe. Metropolis. 2008/4. 54–79.
• Havas Júlia Éva: Magyar romantikus vígjáték a 2000-es években. Metropolis. 2010/1. 66–79.
• Joseph Phelan: Missing the Picture: Desperate Housewives Do Art History. 
• Zágoni Balázs: Bestiarium Serialae. A televíziós sorozatok különböző fajairól és műfajairól. Filmtett. 2007. ápr. 15.