Mesék a kriptából – Olivier Assayas: Hors du temps / Suspended Time / Felfüggesztett idő

2025. március 21. – írta Süll Kristóf

Az idén hetvenedik életévét ünneplő Olivier Assayas nosztalgia-filmet forgatott, ehhez pedig elsőre bizarrnak tűnő témát talált: a négy éve kezdődő pandémiát.

Felemelkedni a pokolba – Brady Corbet: Vox Lux

2019. július 15. – írta Zsizsmann Erika

A Vox Lux a 21. századról szóló határozott, pontos ecsetvonásokkal megrajzolt portré, amely alkotója minden igyekezete ellenére mégsem áll össze teljes egésszé.

Szépnek szép, csak ne szólaljon meg – Terrence Malick: Voyage of Time / Az univerzum története

2017. március 31. – írta Polák Zsóka

Földöntúli élmény a Földről – önmagában jócskán ellentmondásos vállalkozás, ám Terrence Malick sosem volt a konvenciók embere. Ha próbálunk nem tudomást venni a coelhói mélységekből felbugyogó narrációról és a dinamika meg-megbicsaklásáról, akkor sajátos LSD-tripbe tudnak nyomni a lassan fodrozódó hullámok, tintahalak, hipnotikusan bugyogó lávafolyamok. Az viszont biztos, hogy nem Az univerzum története lesz a biológiaórák új sztárja.

Homo interneticus – Werner Herzog: Lo and Behold, Reveries of the Connected World

2016. szeptember 20. – írta Iszlai József

Témaválasztásától függetlenül számomra mindig egyetlen dolog tűnt fontosnak Herzog dokumentumfilmjeiben. Jó, tudom, rengeteg mindent kinyomozott, felkutatta Kitezh városát, bevonult a halálra ítéltek közé, de munkássága szempontjából mindez csak ürügy arra, hogy az emberi lélekhez akár egy miliméterrel is közelebb férkőzhessen. Ars poeticáját saját fogalmaival írja körül a legjobban, rengeteg interjúban hangsúlyozza, hogy az „eksztatikus igazságot” keresi, s ennek szócsöveként mindig a rögzített valóság realizmusa felett marad, míg egy gép lencséjén keresztül tekint a lélek mélyére.

Elmerült kincsek nyomában – Alekszandr Szokurov: Francofonia / Frankofónia

2016. február 18. – írta Nagy Boglárka

Mire számíthat egy „fesztiváledzett” néző, amikor beül egy Szokurov-filmre? Formai bravúrra, utalásokra, történelemre és legendákra. A Francofonia megfelel ezeknek az elvárásoknak, ugyanakkor formabontóbb az Orosz bárkánál és a Faustnál is. Összefüggő történet helyett személyes hangvételű filmes esszé, elmélkedés. Alekszandr Szokurov kalandozó, játékos gondolatmenetének a leképezése.

Zátonyra futott újraadaptálás – Ron Howard: In the Heart of the Sea / A tenger szívében

2015. december 8. – írta Szabó R. Ádám

Egy hideg téli este nekivágtam a város utcáinak, hogy megnézzem a nemegyszer feldolgozott Moby Dick egy újabb adaptációját, jobban mondva (a plakát szerint legalábbis) az azt inspiráló valós történet megfilmesítését, A tenger szívébent. Sosem kedveltem az alapanyagot, de gondoltam a veterán, díjnyertes rendező, Ron Howard (Egy csodálatos elme, Frost/Nixon) majd olyan oldalról közelíti meg a jól ismert történetet, ahogy más eddig nem tette, és ez majd tetszeni fog. A mozihoz érve azonban azzal kellett szembesülnöm, hogy rajtam kívül senki nem kerekedett fel a fehér bálna történetét megnézni, és csak hosszas könyörgés árán vetítették le a filmet nekem, az egyetlen vállalkozó kedvű nézőnek.

A holló árnyékában – Raul Garcia: Extraordinary Tales / Rendkívüli mesék

2015. december 5. – írta Búzás Anna

Raul Garcia animációs filmje az igazi Poe-rajongóknak nem nyújt sok újat, de az öt novella adaptációban fel-felvillanak erős jelenetek. A narrátori hangok viszont zseniálisak.

Feleségnek csak születni lehet? – Nemi reprezentációk és sztereotípiák a Született feleségek című sorozatban

2012. március 5. – írta László Lilla

A Született feleségek az ezredforduló egyik legnépszerűbb sorozata, melyet 2004 októberében kezdtek el sugározni, és az idén, 2012-ben, a 8. évaddal fognak lezárni.

Altman utolsó adása – Robert Altman: A Prairie Home Companion / Az utolsó adás

2007. február 15. – írta Jakab-Benke Nándor

Tavaly november huszadikán szomorú aktualitást kapott Az utolsó adás (eredetileg tervezett angol címe szerint: The Last Broadcast) – Altman utolsó filmjének bizonyult.