A múltat be kell vallani – Elia Kazan: On the Waterfront / A rakparton, 1954

2011. április 1. – írta Kovács Patrik

Marlon Brando és Rod Steiger egy taxi hátsó ülésén. Motyogás, elharapott mondatok, vádlón összeparázsló tekintetek. Steiger – az idősebb fivér – tompán lehajtja a fejét. Brando arca fátyolos, szembogara tűhegynyire szűkül. Dühösen rázúdítja bátyjára kisiklott élete minden keserűségét, s a néző arcát szinte égeti a színészből elősugárzó fájdalom. A rakparton híres jelenete a „method acting” és az amerikai társadalmi realizmus tökéletes iskolapéldája.

Búcsúfilm – Alain Corneau: Crime d'amour / Szerelmi bűnök

2010. december 16. – írta Ruprech Dániel

Pár héttel a Szerelmi bűnök francia premierje után elhunyt Alain Corneau, a film rendezője. A bűnügyi film mesterének utolsó mozija, bár gyengén veszi kezdetét, egészen szórakoztató krimiként végződik, miközben feleleveníti régebbi filmjeinek hangulatát is.

A Boszporusz felett az ég – Nuri Bilge Ceylan-portré 2.

2010. október 22. – írta Ritter György

Miután elkészítette gyermekkori emlékeiről szóló kis vidéki trilógiáját, Ceylan másik otthonába, Isztambulba helyezte át filmjeinek színhelyét. A nagyvárosi és a falusi környezet közötti szakadék „leírását” azonban fokozatosan járta körül. Az átmenetben fontos szerep jut az iróniának és az erkölcsi példázatoknak, majd a kegyelem hiányának is.

A bűn a büntetés – Cristi Puiu: Aurora / Virradat

2010. június 8. – írta Oláh-Badi Levente

Az aurora latinul hajnalt jelent, ami tökéletesen értelmezi, szublimálja, félkövéresíti az új, háromórás Cristi Puiu-film tartalmát. Körülbelül olyan hajnalról van szó, amire másnapos fejjel ébredünk, félig kijózanodva, fáj mindenünk, bánt a napfény, de fel kell kelni, szerepet kell vállalni. Persze az erőviszonyok azonnal adottak egy ilyen reggelen...

Hóba hulló izzó vasdarab – Götz Spielmann: Revanche / Revans

2010. május 4. – írta Veres Attila

Götz Spielmann eddigi csaknem 20 éves karrierje során mindössze négy alkotást termelt ki, a sorból épp a legutóbbi hozta meg számára a nemzetközi áttörést. A rendező Oscar-jelölt filmje olyan, mint amikor hóba izzó vasdarab hull: hideg fejjel mesél vágyról és bosszúról, megbocsátásról és szeretetről. Kaméleonként álcázza magát több műfajnak is, hogy végül egy tipikus fesztiválfilm váljon belőle, de elég erős ahhoz, hogy ez ne legyen baj.

Kintről be – Daniel Monzón: Celda 211 / 211-es cella

2010. április 14. – írta Bodor Adrienn

Daniel Monzón Celda 211-jét az idén 16 kategóriában jelölték Goya-díjra, végül 8 szobrocskát nyert meg. A Francisco Pérez Gandul regénye nyomán készült alkotás túllépi a börtönfilm szubzsánerének kereteit: nem a szokásos „deszeretnékinnenkijutni” történet áll előttünk, hanem komoly, szociális és politikai problémákkal színezett dráma.

Bűn és bűnhődés és gyász – Philippe Claudel: Il y a longtemps que je t'aime / Oly sokáig szerettelek

2009. április 27. – írta Németh Barnabás

A diákok Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése kapcsán az egyes szám első személyű elbeszélőmódról vitatkoznak. A tanárnő kifakad: honnan tudhatná az író, milyen a gyilkosság, milyen a bűnhődés, hisz minden hipotézis, amíg saját magunk át nem éljük. A jelenet az elismert francia író, Philippe Claudel Oly sokáig szerettelek című filmjében látható, s talán kulcsjelenetnek tekinthetjük.

Bábeli káosz Gomorrában – Matteo Garrone: Gomorra

2008. október 23. – írta Csoma Emőke

A néző akarva-akaratlanul is nagy elvárásokkal lát neki egy olyan film megnézésének, amely rendezőjének kezében még ki sem hűlt a frissen elnyert cannes-i díj, mégpedig a zsűri nagydíja. Az meg csak a ráadás, hogy jövőre az Oscaron is képviselni fogja az olaszokat. Már rengeteg nézőt meghódított ez a film – de mi is lapul valójában a beszédes cím mögött?