A Szexoktatás négy évada – bár néha túlzsúfolt és szirupos – éppen azt nyújtja, amit a címben ígér: szórakoztató és hasznos tudást, nem csak a szexuális, hanem a kortársi, baráti, családi és szerelmi viszonyok terén is.
Alexandru Belc első egészestés fikciós filmje egyenesen Cannes-ig jutott, ahol joggal nyerte el az Un Certain Regard szekció legjobb rendezőjének járó díjat. Belc valamelyest követi a román újhullám hagyományait, de szakít is velük, miközben érzékenyen és kompromisszummentesen beszél az egyén és a hatalom viszonyáról.
Amikor egy filmet az azt készítő stúdió évekig gyakorlatilag rejteget (vagy legalábbis úgy tűnik) a nézőközönség elől, nem sok jót vár tőle a potenciális néző. Amikor pedig az elvárásokat visszább fogja az ember, néha akár kellemes csalódás is érheti. Pont ez a helyzet Josh Boone hányattatott sorsú Az új mutánsok-ával, ami csak olyan szempontból méretes melléfogás a stúdió részéről, hogy egy csöppet elkéstek a bemutatásával.
Bármiféle rosszindulat nélkül: a japánok furák, ezt eddig is tudtuk, de nyugati szemmel nézve a J-pop és a hozzá kapcsolódó idolkultúra egy extrán bizarr szociokulturális jelenség. A megelevenedett anime-figuraként éneklő-táncoló, nemritkán kiskorú, tizen-huszonéves „idolok” hatalmas kultusznak örvendenek a mai Japánban, mindenekelőtt a magányos, alacsony önértékelésű, megfeneklett életű férfiak körében. A Tokyo Idols izgalmas és kínos társadalmi lelet fiatal lányok és középkorú férfiak furcsa belső szabályokkal ritualizált kapcsolatáról, ami nem mellesleg óriási biznisz.
Sam Levinson író-rendező önéletrajzi ihletésű, neonfényben úszó, coming of age (rém)álma egy pornóvideó alá kommentált szerelmeslevél az amerikai Z-generációhoz. Az izraeli mintára készült sorozat első évada kétségtelenül az HBO idei legmerészebb dobása, elsősorban mégsem botrányosan explicit jellege miatt érdekes.
Hartung Attila elsőfilmje, a FOMO – Megosztod, és uralkodsz ötletes megoldásokkal dolgozik, a sokkoló történet miatt viszont elképesztően nehéz nézni – ezzel egy dolgot már biztosan elért a rendező: a film még a stáblista után is biztosan velünk marad.
Ez olyan, amilyen: másmilyen aligha lehetne. Kicsit más szemszögből A legsötétebb óráról. Na meg egy jó kis, tinikről, de nemcsak tiniknek szóló sorozatról.
Az Az 2017-es filmfeldolgozása jóval többet merít Stephen King klasszikusából, mint a 90-es években készült tévés rokona. Ennek ellenére nem jut túl a regénybéli univerzum felszínének kapargatásánál. Igaz, ezt legalább korrekt módra, jó véresen teszi.
