Kritika: Egy ház, három család (The House, Netflix) Kritika: Egy ház, három család (The House, Netflix)

Poszthumán állapot

The House / Egy ház, három család

ÉRTÉKELD A FILMET!
Egy ház, három család (The House)
Emma de Swaef, Marc James Roels, Niki Lindroth von Bahr, Paloma Baeza
2022
Egy ház, három család (The House)

Egy ház, három család (The House)

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint: 9 10 1

9

A látogatók szerint: 8.5 (4)

8.5
(4)

Szerinted?

0

Az Egy ház, három család társadalomtudatos spiritualizmusa a Disney lelketlen technofíliájával szemben kínál a szórakozni vágyó felnőtteknek alternatívát. A művészi igényű animációs antológiában a Netflix végre valódi tartalmat szolgáltat.

Neglizsés aggszüzek remegő kezükben szorongatott kandeláberrel járják az üvöltő szelektől recsegő, viktoriánus kúriáik csigalépcsőit, hogy a törékeny lelküket kísértésbe ejtő holdfényes arcú patriarchák szellemeibe habarodva háborodjanak meg. Vagy esetleg: olcsó whiskey-től szagló, favágóinges zugírók zárkóznak be télire az indiántemetőre épült szállólabirintusba, hogy a hózuhataggal Kipling fehér emberének terhe is a nyakukba szakadjon.

Mindannyian unásig sorolhatnánk a hasonló gótikus rémmesék szellemházas toposzait, ezért is hathat vérfrissítésként az Egy ház, három család, melyben a rejtélyes eredetű cifra palota nem pusztán lakói elfojtott történelmének megtestesülése, hanem társadalmi jelenünk közös válságát is poétizálja: a kései kapitalizmus falanszterének egzisztenciális szorongásait úgy hangsúlyozza ki, hogy a négy fal közé szorítja azokat.

Kép az Egy ház, három család (The House) című Netflix-animációból

A film három, egyenként félórás szegmensének forgatókönyvét a jó nevű dublini drámaíró, Enda Walsh jegyzi, a rendezői feladatokat pedig a nemzetközi kortárs stop-motion szcéna legnívósabb alkotói látták el.

A belga Emma De Swaef és Marc James Roels párosának lúdbőröztető nyitóepizódja a modernitás előszobájába kalauzol vissza minket, a 18-19. század kulturális térképére, amikor a patriarchális polgári társadalom ideológiai válságba került, és helyét egy anyagiasabb, fogyasztói rendszer váltotta fel. E korban a gazdasági és technológiai változások által beállt képi fordulat következtében mindennél fontosabbá válik a látszás és a látszani akarás, így Raymond, az arisztokrata városi rokonság által megszégyenített, elszegényedett családfő, hogy visszaszerezze méltóságát, egy fausti paktum keretében elcseréli ősei hagyatékát a titokzatos, dúsgazdag filantróp, Mr. Van Schoonbeek által felajánlott csúcsmodern kúriára. A négytagú família új lakhelye nem puszta látványosság, hanem korszerű technológiájának köszönhetően ténylegesen megváltoztatja lakói mindennapjait.

Kép az Egy ház, három család (The House) című Netflix-animációból

A kandalló tüzéhez szokott család szemeit szabályosan megigézi az elektronikus pilácsok látványa, és hamar természetessé válik számukra a mesebeli terülj, terülj asztalkám, anélkül, hogy akár egy pillanatra is megkérdőjeleznék hirtelen jött jólétük esetleges hátulütőit. Pedig szabad életük már a szerződés megkötésének pillanatában illúzióvá foszlik, hiszen rejtélyes adakozójuk játékszerévé válnak. A megfigyelői fennhatóság machinációira a stop-motion formanyelve is ráerősít azzal, hogy a kislány babaházának makettje megegyezik a család otthonának aranykalitkájával. Mindannyian olyan hatalmak bábjaivá lesznek, amelyben az emberi élet eltárgyiasul, az identitás pedig a tőke függvényévé válik. A történet egy pontján a Van Schoonbeek által felbérelt ingatlanos közvetítő, a saját kapzsiságának áldozatává váló Mr. Thomas kifakadva szabadkozik: „Én csak egy színész vagyok!” Akárcsak Szabó István Mephistója, ő is a rezsim egy építőeleme, habarcs a vakolatban. Az Usher-ház bukását idéző hátborzongató finálé sem szolgál feloldozással, de a jövő generációit képviselő lánygyermekek felett azért haloványan már pislákolnak egy új nap reménysugarai.

Kép az Egy ház, három család (The House) című Netflix-animációból

A vártnál szürkésebb virradat a svéd Niki Lindroth von Bahr ébenfekete komikumú szkeccsében jön el, melyben a rendezőnő korábbi kisfilmjeihez (The Burden, The Bath House) illeszkedve a nagyvárosi kisember kétségbeesését ábrázolja együttérzően, antropomorfizált állatfigurákon keresztül. Fabulája középpontjában ezúttal egy neurotikus patkány áll, aki az előző történet szuperingatlanát próbálná továbbpasszolni, ha nem keserítené meg életét a gazdasági válság, és a szobákat elözönlő csőszbogarak nem várt vendégserege. Gondjait tovább tetézi, hogy a háznézőbe érkező kuncsaftok is a bolondját járatják vele, és a szerződés megkötése nélkül költöznek be a házba. A simlis betolakodókkal fennálló patthelyzet Pong Dzsunho élősködő-metaforáját gabalyítja tovább: Az animációs technika lehetőséget nyit arra, hogy a film ne pusztán a különböző társadalmi osztályok szereplőit állítsa egymás mellé, de ízeltlábú és rágcsáló, illetve az emberi és állati közti határvonalakat is kérdésessé tegye. Ezzel rávilágít arra, hogy bár különbözünk egymástól, mindannyian együtt fuldokolunk otthonunk akváriumában.

Kép az Egy ház, három család (The House) című Netflix-animációból

A szürrealizmusba hajló thriller pszichológiai hadviselése egy musical-betétben éri el tetőpontját, melyben a svábbogarak ciripelve járják el a sátántangót humor és horror groteszk összefonódásában. Lelki szemeink előtt köztük csápol Kafka Gregor Samsája és John R. Dilworth ármányos ormányosbogara.

Az omnibuszfilm végül ingoványos vizekre evez az angol-mexikói Paloma Baeza záró felvonásában, melynek posztapokaliptikus lápvilágát a civilizáció utolsó mementóiról lemálló rozsda szennyezi. A korábbi etapok spektakuláris társadalma immár a múlté, és az intézményesült ideológiák korának is látszólag leáldozott. Az ebek harmincadjára jutott Van Schoonbeek-házat egyedül csak Rosa, a macskalány vasakarata tartja egyben. Bérlői (valójában inkább csak lakótársai) a cirmos, spiritualista hippi Jen, és a lusta fekete kandúr, Elias már túlléptek a korábbi évszázadok materializmusán, és félnomádi cserekereskedelemben tengődnek.

Kép az Egy ház, három család (The House) című Netflix-animációból

A vitorlásával váratlanul betoppanó kóbor sámánguru, Cosmos a megváltás ígéretével érkezik meg hozzájuk, hogy kivezesse őket közösségük romjai közül. Ópiumgőztől szédült messiása részben napjaink individualizmusának sztársarlatánját, Elon Muskot idézi, aki (ezúttal szó szoros értelmében) kirántja Rosáék mancsa alól a talajt, hogy saját felkent ambícióit megélhesse és ladikját tatarozza az épület még használható padlódeszkáiból. Szeszélyes jelleme azonban ellentmondásosabb ennél: szabad szelleme a huszadik század szép emlékű, faölelgető zöldforradalmárait szintúgy előhívja – ennélfogva vezetésével a határ lehet a csillagos ég kozmosza, vagy az örvények dermesztő mélysége is.

Az édes-bús finálé a rendezőnő Poles Apart című jegesmedvés ökofilmjének párdarabja, így elbeszélésmódja mellőzi a didaxist, helyette elmélyedő önvizsgálatra, a múlttal való számadásra késztet. Gondolatisága a korábbi szegmensek alkotóival közösséget vállalva a kortárs filozófiai irányzatok kérdésfelvetéseivel is szinkronban áll.

Kép az Egy ház, három család (The House) című Netflix-animációból

A három történetben az ember már nem az univerzum alfája és ómegája, hanem a létező képlékeny része. Egy olyan világé, melyben a mediális kultúra és a technológiai átalakulás elidegenedést szül, a fajok és osztályok közti választóvonalak elmosódnak, az antropocén föltörténeti korszaka a végéhez közelít. Az Egy ház, három család napjaink poszthumán állapotáról ad jelentést az utókornak.

Támogass egy kávé árával!
 
Egy ház, három család (The House)

Egy ház, három család (The House)

Színes animációs sorozat, filmdráma, filmszatíra, 97 perc, 2022

Rendező: , , ,
Szereplők: , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

9

A látogatók szerint:

8.5 (4)

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Szavazó

Kinek a Criterion Closet Picks-videójára lennél kíváncsi?

Friss film és sorozat