Poszttraumás időképek – Lav Diaz filmjeiről

2025. január 4. – írta Ritter György

A slow cinema Fülöp-szigeteki mestere – aki múlt év december 30-án lett 66 éves – több mint másfél évtizede robbant be a filmes világba. Kelet-Európában jobb híján Tarr Bélához hasonlítgatják, holott húsznál is több monstre képfolyamában a bűnt és bűnhődést, a pszichózisokat, a történelmet, a kiszolgáltatottságot, a természet roppant erejét „filmezi”. A nemritkán nyolc-tíz órás alkotásainak fő kérdése, kozmikus stílusuk ellenére: a direktor országának múltja, jelene, jövője.

Mondanám, de nem merem – Szimler Bálint: Fekete pont

2024. szeptember 7. – írta Vigh Martin

Szimler Bálint első nagyjátékfilmjének legnagyobb kérdése, hogy lehet-e még újat mondani a kortárs iskolamozis dömpingben, valamint hogy kaphat-e új erőre a magyar film társadalomtudatos vonulata? A válaszok annak ellenére sem egyértelműek, hogy a Fekete pont sok tekintetben remek mű.

Tágra zárt erkölcsök – Halina Reijn: Babygirl / Jókislány

2024. szeptember 2. – írta Lubianker Dávid

A Babygirl olyan, mintha A szürke ötven árnyalata arthouse verziója lenne: a társadalmi nemek elavult értékrendszerét meghaladva próbál releváns álláspontra jutni a hatalom dinamikájának kortárs működése kapcsán, de csak az erotikus thrillerek kliséit fogalmazza újra a #metoo hatásaira reflektálva.

Egyen-súlytalanul – Ladj Ly: Bâtiment 5 / Les indésirables / Nemkívánatos személyek

2024. július 21. – írta Ferenczi Szilárd

Ladj Ly ezúttal ködös szimbolikával és látványos daruzással próbál dramaturgiát teremteni, hatástalanul.

Celluloidba csomagolt színház – Sidney Lumet-portré

2024. június 25. – írta Kovács Patrik

Sosem képviselt egyetlen, jól behatárolható alkotói irányvonalat, stílust vagy iskolát, tevékenysége mögött nem állt sem konzisztens ideológia, sem pedig hangzatos művészi hitvallás, s életműve még a szerzői nézőpontú értelmezésnek is ellenáll. És mégis: a „tévérendezők” gigásza, a „mozgóképesített színház” nagymestere nélkül lehetetlenség volna megírni a régi és az új Hollywood közti „átmeneti időszak” történetét. Portré a száz éve született Sidney Lumetről.

Élhet az ember csak a szenvedélyének? – Clint Eastwood: Bridges of Madison County / A szív hídjai, 1995

2024. június 22. – írta Vigh Martin

A szív hídjai Meryl Streep és Clint Eastwood pályájának is különleges darabja. Melodráma, ami nagy magabiztossággal használja a műfaji elemeket, Douglas Sirk-i éleslátással engedi be a társadalmi valóságot a szerelmesek történetébe, s egyszerre kérdőjelezi meg a liberálisnak és konzervatívnak tartott életmódok relevanciáját.

Barbárok a kapuk előtt – Denys Arcand: Testament

2024. június 21. – írta Papp Attila Zsolt

A québeci rendező új filmje szatirikus-vitriolos látlelet az eluralgó woke ideológiáról és érzelmes búcsú egy hanyatló kultúrától, ugyanakkor melankolikus számvetés, megbánásról és megbocsátásról, elmúlásról és reményről.

Mellékszereplő a saját filmedben – Emanuel Pârvu: Trei kilometri până la capătul lumii

2024. május 31. – írta Jakab-Benke Nándor

A Három kilométer a világ végéig lett az idei Queer Palm győztese Cannes-ban, pedig kevésbé szól a romániai meleg létállapotról, inkább egy vidéki társadalomrajz – ilyent pedig azért már nem egyszer láttunk a 2000 utáni román film nagyobb játékosaitól.

Az ember, akinek nem fogunk hiányozni – Larry David: Curb Your Enthusiasm / Félig üres (2000–2024)

2024. április 8. – írta Pernecker Dávid

Nagyon úgy tűnik, hogy tizenkét évad után véget ért minden idők egyik legjobb és legfontosabb vígjátéksorozata. Most tényleg. De amíg Larry David él, ne kiabáljunk el semmit, csak emlékezzünk meg arról, hogy miért lehetett annyira szeretni a Félig ürest és David nyomorult alteregóját.

Egy lezáratlan kínai történet – A holdújévi film változásai

2024. február 10. – írta Könyü Árpád

A holdújév Kína legnagyobb ünnepe, idén február 10-ére esik a Sárkány évének első napja. Az ünnepi időszakban, a nyugati mozipremierekhez hasonlóan, olyan filmeket mutatnak be, amelyek a kínai társadalom valamennyi részét igyekeznek megszólítani, ezáltal felbecsülhetetlen kulturális jelenséget alkotva. Ez a kínai filmkultúra egyik legsajátosabb hagyománya, az újévi film, kínaiul he sui pian.