Szép ház, jó környék – Holtai Gábor: Itt érzem magam otthon

2026. január 20. – írta Vigh Martin

Holtai Gábor független gyártásban készült mozija a magyar filmkultúra ritkán látogatott területeire téved: a debütáló rendező olyan thrillert készített, amely kortárs valóságunkra reflektál. Az Itt érzem magam otthon vállalásai feltétlenül szimpatikusak, filmként azonban vannak problémás elemei.

Akin nem lehet segíteni – Vince Gilligan: Pluribus (AppleTV+, első évad)

2026. január 15. – írta Vigh Martin

A Breaking Bad alkotójának új sorozata tökéletes high-concept ötletre épül: a világon néhány ember kivételével mindenki boldog egy uniformizált társadalomban, a kívülállókat pedig erőszakkal próbálják „jó” útra terelni. Könnyen lehet, hogy a következő évek meghatározó popkulturális alkotásának indulását látjuk.

Itt? Mindenki! – Anders Thomas Jensen-portré

2025. november 19. – írta Rudas Dóra

Mi lesz velünk, ha egyszer tényleg elterjed a pszichoterápia és tömegesen elkezdünk kigyógyulni az elmebajainkból? Nem csak a politika változik meg gyökeresen, de elveszítjük a művészeink nagyját is, elsők között Anders Thomas Jensent. 

Filmtett 25×25#10 – Az ismeretlen ismerős, avagy adalékok egy Haneke-portréhoz

2025. október 12. – írta Pieldner Judit

2000-ben készült Michael Haneke Ismeretlen kód (Code inconnu: Récit incomplet de divers voyages) című filmje, német, francia és román koprodukcióban. Lehet érvelni amellett, hogy ez a film egy új pályaszakasz kezdetét jelöli a rendező életművében, mind művészi-formanyelvi szempontból, mind pedig a nemzetközi elismertség tekintetében.

A hosszú monotonitás – Francis Lawrence: The Long Walk / A hosszú menetelés

2025. szeptember 11. – írta Szabó R. Ádám

Biztosan ismerős érzés mindenkinek, amikor hosszú utazásra indul, és a sokórás út előtt szemrevételezi a hozzá közel ülőket, majd rájön, hogy neki most kénytelen-kelletlen velük kell átbeszélgetnie az utat, csak hogy ne őrüljön meg az unalomtól. Hát, nagyjából ilyen érzés nézni A hosszú menetelést: tudod, hogy most itt leszel legalább másfél órát, amelynek során a szereplők unaloműzésből fognak beszélgetni, emellett pedig csak mennek, mennek és mennek.

Manipulálni Amerikában – David Mamet: Henry Johnson

2025. augusztus 21. – írta Lubianker Dávid

David Mamet több mint tíz év kihagyás után tért vissza a rendezéshez, hogy folytassa cinikus értekezéseit a férfidominanciáról és az amerikai álom hanyatlásáról.

Erőszak, de komédia – Eva Victor: Sorry, Baby / Bocs, kicsim

2025. augusztus 20. – írta Berényi Csaba

A szexuális abúzus nem komédia tárgya. Eva Victor első rendezésében mégis felszabadító, humanista iróniával és légies könnyedséggel beszél a nemi erőszak traumájának élethosszig cipelt súlyáról és az emészthetetlen áldozatszerepről.

A Paradicsom meghódítása – Ron Howard: Eden

2025. július 16. – írta Lubianker Dávid

Az Eden ideologikus túlélőthrillere akár A Fehér Lótusz huszadik századi változata is lehetne, ahol Robinson Crusoe a házigazda. Ron Howard rendezői ambíciói azonban javarészt kimerülnek az olyan felkapott sztárok szerepeltetésében, mint Ana de Armas, Sydney Sweeney, vagy Jude Law.

Ember a tükörben – Charlie Brooker: Black Mirror, 7. évad

2025. május 10. – írta Erőss Réka

Aki az előzőleg magasra tett mércét megugrani nem igazán képes, főleg a horrorral kacérkodó hatodik évad után attól félne, hogy a Black Mirror új szezonja már nem tudja hozni a tőle megszokott, hidegrázós sci-fi-aurát, annak jó hírünk van: Charlie Brooker disztópikus sikersorozata, akár egy önfejlesztő AI, felismeri és kijavítja tévedéseit, és korábbi epizódjaiból táplálkozva újabb bravúrokkal tér vissza.

Poszttraumás időképek – Lav Diaz filmjeiről

2025. január 4. – írta Ritter György

A slow cinema Fülöp-szigeteki mestere – aki múlt év december 30-án lett 66 éves – több mint másfél évtizede robbant be a filmes világba. Kelet-Európában jobb híján Tarr Bélához hasonlítgatják, holott húsznál is több monstre képfolyamában a bűnt és bűnhődést, a pszichózisokat, a történelmet, a kiszolgáltatottságot, a természet roppant erejét „filmezi”. A nemritkán nyolc-tíz órás alkotásainak fő kérdése, kozmikus stílusuk ellenére: a direktor országának múltja, jelene, jövője.