A világ új arca – Jan Komasa: Sala samobójców. Hejter / Hater: A gyűlölet új arca

2021. február 5. – írta Sztercey Szabolcs Benedek

A lengyel író-rendező-páros, Jan Komasa és Mateusz Pacewicz a Corpus Christi után egy újabb komplex és releváns témákat boncolgató filmmel jelentkezik, ám a rurális közegben játszódó „bűn és bűnhődés”-történet helyett ezúttal nagyvárosban, klubokban, silent partykon és elsősorban a szociális média bugyraiban folydogáló thrillert kapunk. A Hater: A gyűlölet új arca egy kevéssel ugyan elmarad a Corpus Christi zsenialitásától, azonban változatlanul alaposan járja körbe a témáját, okosan kérdez, és többnyire jól állít szembe nézőpontokat.

„Mindenkit le lehet győzni” – Bácskai Lauró István: Gyula vitéz télen-nyáron (1970)

2020. május 10. – írta Beretvás Gábor

Van pár olyan magyar film, amely megelőzte a korát. Nem kérdés, ide sorolandó Bácskai Lauró István rendezése, az idén ötven éves Gyula vitéz télen-nyáron is. A film úgy fordítja fonákjára a búval teli magyar néplelket, mint egy porszívó porzsákját: koszosak leszünk ugyan, de végig azon röhögünk, hogy hogy a fenébe is lehetünk ilyen hülyék.

A szomszéd fogszabályzója mindig szebben csillog – Dawn Luebbe - Jocelyn DeBoer: Greener Grass

2019. november 29. – írta Pernecker Dávid

Jocelyn DeBoer és Dawn Luebbe nem akármilyen filmje a szélsőségességig erőltetett felebaráti és jószomszédi szeretet mögött láthatatlanul forrongó versengés és egyetemes emberi irigység abszurd és felkavaróan szatirikus kritikája.

Hurráoptimista konzumerizmuskritika – Florian David Fitz: 100 Dinge / 100 dolog

2019. szeptember 13. – írta Rácz Viktória

Infantilis humorához képest a 100 dolog elég komolyan foglalkozik a modern fogyasztói társadalom rákfeneiével, de a vizsgálódások során nem jut el messzire.

Arcra fagyott mosoly – Malgorzata Szumowska: Twarz / Mug / Arc

2019. február 6. – írta Tóth Menyhért

A kortárs lengyel film egyik legfontosabb szerzői rendezője, Malgorzata Szumowska a 2013-as Az Ő nevében című filmje után legújabb alkotásában, az Arcban ismét a katolikus egyháznak tart görbe tükröt – provokatív stílusa pedig a zsűri nagydíját hozta el neki a tavalyi Berlinalén.

A milleniumi zombi – Az újkori zombifilmek színeváltozása a társadalmi kihívások tükrében

2018. május 2. – írta Gaál Csaba

Elárasztanak minket a zombifilmek, főleg a 2000-es évektől kezdve. Ennek ellenére a köztudatban még mindig bugyuta alműfajként él, miközben már a mennyiségük miatt is érdemes lenne figyelni rájuk – de ezenfelül igen komoly reflexiót figyelhetünk meg bennük korunk égető kérdéseire.

Üresen kong a túlzsúfoltságtól – Alexander Payne: Downsizing / Kicsinyítés

2018. január 11. – írta Polák Zsóka

Az Oscar-díjas Alexander Payne új filmje kicsit olyan, mintha egy kétórás, kedvesen bárgyú előzetest néznénk arról, hogy mennyi minden más lehetett volna a Kicsinyítésből, ha Payne egy fokkal komolyabban és két fokkal tökösebben áll hozzá.

Falun a helyzet változatlan – Emanuel Pârvu: Meda sau Partea nu prea fericită a lucrurilor

2017. november 30. – írta Jakab-Benke Nándor

Emanuel Pârvu debüt-nagyjátékfilmje, az idei Szarajevói Filmfesztiválon fődíjas Meda, avagy a dolgok nem túl fényes állása kíméletlen látlelet a román falu anyagi, morális és egzisztenciális válságáról.

Konzervdoboz-gurítás, macskakövön kutyauszítás – Szomjas Györy: Roncsfilm (1992)

2017. szeptember 23. – írta Ferenczi Szilárd

A 90-es évek közepén, egy kisvárosi filmklubból kijövet, kamaszfejjel azt hittem, hogy a Roncsfilm idővel értelmezhetetlenné válik. Tévedtem.

Unsafe space – Ruben Östlund: The Square / A négyzet

2017. szeptember 12. – írta Dobi Ferenc

Túlzás lenne azt állítani, hogy Östlund legújabb filmje egy lavina erejével rendelkezik, de humora éppolyan velős, társadalomkritikája pedig talán még élesebb a korábbi alkotásainál.