Kilúgozott Amerikai Psycho – Bobcat Goldthwait: God Bless America

2012. augusztus 2. – írta Verpeléti András

Mostanában viszonylag sok trashnek kikiáltott film jutott el szélesebb közönséghez, gondoljunk csak a Hobo with a Shotgunra vagy az Iron Skyra. És bár mindkettő kifejezetten szórakoztató, egyiknek sem sikerült kultfilmmé válnia, ami valahol célja volt a filmeknek. Ugyanígy nem sikerült ez Bobcat Goldthwait-nek sem, de a zseniális, szinte költői nevű direktor filmje mégis jobban megragad majd a nézőkben.

Társadalomkritika rajzfilmsorozat formában – Family Guy; South Park; A Simpson család / The Simpsons; Futurama

2012. július 6. – írta Jakab-Benke Nándor, Csoma Emőke, Farkas István, Kiss Bence

Bugyuta családapa gyilkos hajlamú gyerekkel. Négy amerikai kissrác, akik közül egy minden részben meghal. Örökké cumizó kislány és díszes, sárga bőrű famíliája. Véletlenül lefagyasztott, majd a nagyon-nagyon távoli jövőben újjáélesztett pizzafutár. Olykor parlagi szóhasználat, harsány röhögések és kíméletlen társadalomkritika: ez a közös kedvenc, jelenleg is futó, animációs tévésorozatainkban.

Horrorral a rendszer ellen – George A. Romero-portré 2.

2011. június 29. – írta Csiger Ádám

Romero karrierjének csúcsa az 1978-as Holtak hajnala volt, népszerűsége zombijárványként terjedt. Korai műveinek színvonalát később ugyan nem sikerült elérnie, de a legtöbb legendás horror-rendezővel ellentétben rajta nem fog az idő, hetven környékén is gerillamódra alkot.

Horrorral a rendszer ellen – George A. Romero-portré 1.

2011. június 27. – írta Csiger Ádám

George A. Romero-t a horror „zombi” alműfajának megteremtőjeként tartják számon, zombifilmek azonban híres debütálása, Az élőhalottak éjszakája előtt is készültek. Jelentősége inkább abban áll, hogy a horror az ő kezei közt ért nagykorúvá, szűnt meg felszínesnek-infantilisnak elkönyvelt rétegműfaj lenni.

Mese Amerikáról és a demokráciáról – Lars von Trier: Manderlay

2006. február 15. – írta Zsizsmann Erika

Lars von Trier Amerika-trilógiájának második részét, a Manderlayt 2006. februárjában mutatják be a romániai mozik. Aki látta az első részt, a Dogville-t, annak ismerős lesz a film rendhagyó díszletezése: a szereplők egyetlen színpadszerű térben mozognak, a falakat, külső és belső tereket vonalak és feliratok, valamint néhány tárgy jelzi. A Dogville-ben a fekete „térképen” fehér alakok, ebben a filmben a fehér alapon fekete alakok mozognak, Manderlayt ugyanis fekete rabszolgák lakják.