A víz az úr – Gints Zilbalodis: Flow / Straume / Áradás

2025. január 25. – írta Buzogány Klára

Az Áradás történetében nincs sok eredeti ötlet, de a megvalósítása annyira varázslatos, hogy szurkolunk neki egy Oscarért. Kalandfilmbe ültetett metafora a barátságról, az emberek sokféleségéről, s arról, hogy boldogulásunk csak azon múlik, hogy legyőzzük félelmeinket és a saját egónkat, s összefogjunk – mindez egyetlen ember nélkül, olyan állatszereplőkkel elmesélve, amelyek mindvégig megmaradnak annak, amik: állatoknak.

„Nincs idő semmire és minden tegnapra kell” – Beszélgetés Damokos Csaba látványtervezővel

2024. október 15. – írta Hatházi Rebeka

A 24. Filmtettfeszt egyik díszmeghívottja Damokos Csaba sepsiszentgyörgyi filmes és színházi látvány- és díszlettervező, designer volt, aki szakmájában elsőként kapott Sárga Csikó Díjat; ugyanitt tapasztalatait kerekasztal-beszélgetésen osztotta meg más „látványosokkal” együtt. Mackót szakmai és emberi tapasztalatairól kérdeztük, de emlékezetes forgatási sztorijait sem hagyhattuk ki.

Der fantastische Mr. Fox – Adrian Goiginger: Der Fuchs / The Fox / A róka

2024. március 18. – írta Rudolf Dániel

Adrian Goiginger osztrák rendező a saját dédapja második világháborús történetét meséli el, aki a franciaországi harcok során megmentett egy elárvult rókakölyköt, és már-már testvéri szeretettel gondoskodott róla. A róka nyomasztó alkotás néhány remek pillanattal, de ugyanannyi hibával, az alkotók által feltárni kívánt lélektani mélységeket éppen csak kapirgálja.

A magány ölelésében – Vermes Dorka: Árni

2024. február 6. – írta Ferencz Orsolya

Vermes Dorka első nagyjátékfilmje a 80. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Biennale College Cinema szekciójában mutatkozott be, többek között Tarr Béla producerkedésével és a velencei fesztivál mikrobüdzséjéből készült. A stilizálás és a dokumentarizmus kettősével él, így a magyar szerzői film hagyományába is illeszkedik, miközben saját világot, hangot és emlékezetes alakokat is teremt, látomásos atmoszférával és egyedi hangzással.

Tét nélkül – Gilles Legardinier: Complètement cramé / Vendég a francia kastélyban

2023. november 13. – írta Huszár Dániel

Mi van, ha egy romantikus vígjátékból kimarad a romantika és a vígjáték nagy része?

Rossz ember nem lehet? – Luc Besson: Dogman – A kutyák ura

2023. október 6. – írta Rakita Vivien

A rendezőjéhez hasonlóan a Dogman is a Velencei Filmfesztivál egyik legmegosztóbb versenyzője volt. Nem véletlenül: ha rossz pillanatban talál meg, a Dogman kaotikus lázálomnak tűnik, míg jobb esetben didaktikus, de érzelmes megváltástörténetnek láthatjuk.

Álomszerű állatkaland – Jerzy Skolimowski: EO

2023. február 13. – írta Kovács Ábel

A lengyel rendezőlegenda legújabb, zsigeri szinten felkavaró, sőt elidegenítő hatású filmjében egy szokatlan, néma „hőst” követhetünk figyelemmel. Az ártatlanként gyilkos szamár vágy- és lázálmokkal kikövezett kálváriája során az állati és az emberi lét felemelő és lesújtó mozzanataival egyaránt találkozunk, amelyekből egy jól ismert üzeneteket rejtő mozaik áll össze.

Poszthumán állapot – The House / Egy ház, három család

2022. március 24. – írta Bakonyi Bence

Az Egy ház, három család társadalomtudatos spiritualizmusa a Disney lelketlen technofíliájával szemben kínál a szórakozni vágyó felnőtteknek alternatívát. A művészi igényű animációs antológiában a Netflix végre valódi tartalmat szolgáltat.

Gyönyörű katasztrófa – Csapón kívül 58.: Heaven's Gate / A mennyország kapuja, 1980

2020. november 14. – írta Jakab-Benke Nándor

Félreértett mestermű, megalomán bukás, vagy Új-Hollywood csúfos vége – hívd, ahogy akarod, A mennyország kapuja a mai napig előkelő helyet foglal el a filmtörténet állatorvosi lovai között. Most lesz negyven éve annak, hogy bemutatták.

Felhígított tanmese egy CGI-kutyáról – Chris Sanders: The Call of the Wild / A vadon hívó szava

2020. február 21. – írta Incze Kata

A vadon szava című klasszikus idei filmadaptációja egy kedves és szórakoztató családi mozi lehetett volna ösztönökről, tiszteletről, a természet és az állatok szeretetéről, alkalmat adva a szülőknek néhány „azok a régi szép idők”-típusú mondat elpufogtatására a maradék popcorn mellett. Nosztalgikus időutazás helyett azonban egy Hallmark-kalandfilmek esztétikáját idéző giccsözön zúdul a néző nyakába, melynek során két óráig bámulhatja, ahogy különböző színészek erősen mesterkélt díszletek között egy gigantikus CGI-kutya után szaladgálnak, minden lehetőséget megragadva egy-két jól bevált életbölcsesség megosztására. Jack London mindeközben forog a sírjában, az adaptációból teljesen kihagyott őslakos indiánokkal, és mindenféle sötét északi fickókkal együtt.