Félreértett mestermű, megalomán bukás, vagy Új-Hollywood csúfos vége – hívd, ahogy akarod, A mennyország kapuja a mai napig előkelő helyet foglal el a filmtörténet állatorvosi lovai között. Most lesz negyven éve annak, hogy bemutatták.
- 1978-ban Michael Ciminóé volt a világ. A szarvasvadász (The Deer Hunter) közönség-, kritikai és akadémiai sikerének farvizén bármilyen filmet megcsinálhatott volna, ő pedig úgy döntött, hogy 1971 óta érlelt forgatókönyvét veszi elő és gigantikus western-eposzt rendez belőle az 1890-es évekről, amelyben az európai bevándorlók és helyi kiskirályok konfliktusát dramatizálja. Ez volt A mennyország kapuja, amelynek történelmi alapja az ún. „Johnson megyei háború” (Johnson County War), amely 1889 és 1893 között zajlott Wyomingban és a mai napig áthallások garmadáját szolgáltatja az arra fogékonyabb történelem-interpretálóknak, legyen a téma az osztályharc, a bevándorlás, vagy épp az embertelen állattartás.
- A szarvasvadász öt Oscarja miatt a United Artists úgy gondolta, hogy korlátlan anyagi és intézményi támogatást biztosít Ciminónak, aki úgy tűnik, visszaélt vele. A csodálatos szereposztásra eltapsolt dollárok még teljesen érthetőek, hiszen Kris Kristofferson mellett Christopher Walken, John Hurt, Joseph Cotten és Jeff Bridges domborítanak, a fiatal Brad Dourifról és Isabelle Huppert-ről nem is beszélve. De már a forgatás elején hamar lángra kaptak olyan pletykák, hogy Cimino perfekcionizmusa (vagy csak kontrollálhatatlan megalománia lett volna?) miatt folyton kirúgat és felvesz stábtagokat, látszólag ok nélkül lebonttat tiszta jó díszleteket stb.
- Az egyik történet szerint például Cimino komplett öntözőrendszert építtetett a majdani csatajelenetek helyszínére, hogy a fű gyönyörű, virító zöld legyen, mielőtt lelocsolják kiontott vérrel. A legsúlyosabb pletyka(?) viszont talán az, hogy amikor a United Artists elkezdte vizsgálni, hogy mi a fenéért kerül olyan sokba a földbérlés a forgatás helyszínén, kiderült, hogy a föld tulajdonosa maga Michael Cimino... a pimaszság teteje pedig az, hogy Cimino szerződéssel védett volt mindenféle túlköltekezés ellen, ha a 1979 decemberére tervezett bemutatódátum előtt leszállítja a filmet (nem szállította le).
- Bárhogy is legyenek a pletykák, a tény az, hogy a projektre kapott 11 és félmillió dollár hamar negyvenmillióra duzzadt, és a forgatással szokatlanul sokat késtek. Annyit, hogy John Hurt megunta a várakozást, elment, leforgatta Lynch-csel Az elefántembert (The Elephant Man), majd visszatért A mennyország kapuja forgatására, mintha semmi se történt volna. Az elefántembert végül egy hónappal korábban mutatták be, mint ezt...
- Ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy miért szerepel manapság minden film stáblistájának a legvégén egy jogi szöveg, miszerint az American Humane Society (egy 1877 óta létező állatjogi szervezet) kötelezően felülvizsgálta a forgatást, hogy állatoknak ne essen bántódása a produkció alatt – nos, ez is Cimino miatt van. Ugyan az American Humane már azelőtt is ki-kijárt forgatásokra az állatokkal szembeni bánásmódot vizsgálni, A mennyország kapujában tapasztalt brutalitás – élőben, igazi kakasokkal leforgatott kakasviadal, lefejezett csirkék, valamint legalább négy döglött ló stb –, vagy talán inkább eme brutalitás láttán elindult bojkottok arra késztették a színészek meg a producerek céhét, hogy formálisan szerződést kössön az említett, emberi bánásmódot monitorizáló szervezettel. Azóta is ők az egyetlen ilyen szervezet Amerikában, amelynek nemcsak joga, hanem kötelessége is ellátogatni a forgatásokra, ha állatszereplők is vannak a filmben.
- Apropó, kakasviadal: az egyik kakasos jelenetben felbukkan a cudarul fiatal (kb 24 éves) Willem Dafoe is, ez (vagy ez lett volna) a legelső filmszerepe. Csakhogy vesztére röhögni merészelt egy viccen, amit az egyik statiszta mondott neki (mégcsak nem is forgott a kamera). Cimino annyira felhúzta magát ezen, hogy kirúgta Dafoe-t, és épp csak annyit vágott be a filmbe belőle, amennyi muszáj. Ráadásul a stáblistára sem írta ki a nevét. Dafoe „bosszúból” végül narrátora lett egy 2004-es dokumentumfilmnek, ami A mennyország kapuja katasztrofális forgatásáról szól. A film címe Final Cut: The Making and Unmaking of Heaven's Gate és meg lehet nézni ide kattintva.
- Nemcsak az állatokkal bánt csúnyán Cimino, Tom Noonan karakterszínész például a forgatást élete legrosszabb élményének titulálta. Szerinte Cimino fizikailag és/vagy verbálisan bántalmazta a színészeket és a stábtagokat is. Egy vitát például úgy fejezett be, hogy Noonan homlokához tartott egy töltött pisztolyt.
- Az egyik ok, ami miatt olyan sokat késlekedtek a forgatással, hogy megpróbáltak minél többet forgatni naplementekor, a szürkületi bűvös félóra-órában (magic hour, golden hour), ami nem tart túl sokat (ehhez hozzá kell adni a Zsigmond Vilmos operatőr által túlzásba vitt füstgép-használatot). Egy filmkocka sem készült stúdióban, mindent eredeti helyszíneken forgattak. A másik az emlegetett perfekcionizmus: pl. az a pár másodperces snitt, amiben Kristoffersont felébresztik részeg álmából, mire ő korbáccsal válaszol, 52 próbálkozásba került, ami egy egész forgatási napot felemésztett. Így összeszámolva 165 forgatási napba került az egész film, persze a megfelelő méretű leállásokat és szüneteket nem számolva.
- Nemcsak a forgatás tartott sokáig, hanem az utómunka is. Az első verzió öt óránál is többre rúgott (állítólag csak a csatajelenet tartott egy teljes nagyjátékfilmnyit), és Cimino némi cirkusz után beleegyezett abba, hogy csináljon belőle egy háromórás verziót. Végül az 1980 november középi bemutatóra elkészült egy három és félórás változat, amit egy hét után le is vettek műsorról (ezt állítólag Cimino maga a kérte a kritikák olvastán); majd 1981 áprilisában egy második vágás ment „rendesen” a mozikban, ez már csak 149 perces volt. A velencei filmfesztiválra, 2012-re elkészített restaurált változat az 1980-as bemutató verziót veszi alapul, és 216 perces. A sors iróniája, hogy ma simán lemehetne minisorozatként valamelyik streaming-szolgáltatónál...
- Egyesek szerint túlzás, hogy a 62 évig függetlenként létezett United Artists stúdió ennek a filmnek köszönheti a bukását, ám tény, hogy még a következő évi Bond-film, a Szigorúan bizalmas (For Your Eyes Only) 195 milliós bevétele is alig kompenzálta A mennyország kapuja négymilliós bevételt sem hozó bukását. Bárhogy is volt, ez jelentette a szerzői(eskedő) filmkészítés végét Hollywoodban. Amit a Bonnie és Clyde kezdett, azt Cimino befejezte, a United Artists-ot eladták az MGM-nek, és a filmgyártás átállt a blockbusterek készítésére, sőt, a stúdiófejesek még a western műfajától is idegenkedni kezdtek jó pár évig.
- Na, de végül micsoda ez a film? Gyönyörű, félreértett, zseniális eposz egy érzékeny perfekcionistától, vagy egy Oscar-díj miatt felpuffadt egójú kókler bukása, ami magával rántotta az amerikai auterizmust? Jeff Bridges azt állítja, hogy akárhányszor nézi újra, egyre jobban tetszik neki. Kristofferson szerint pedig amíg filmekkel foglalkozik, addig büszke lesz erre a produkcióra. Az európai kritika sem gyűlölte annyira, mint az amerikai, és az eltelt évek meg az újraértelmezés lehetősége mindenképpen jót tettek a filmnek. Tény: a legizgalmasabb nem önmagában nézni, hanem az akkori (hollywoodi) filmgyártás kontextusában.
