Kis magyar bukástörténet – Fazekas Máté, Herendi Gábor: Bróker Marcsi

2025. október 22. – írta Vigh Martin

Az RTL+ A király után folytatja a közelmúlt magyar antihős-történeteit, a Bróker Marcsi pedig ugyan az előd hatásához nem ér fel, stílusában és történelemszemléletében hű szellemi örökös.

Gyönyörű katasztrófa – Csapón kívül 58.: Heaven's Gate / A mennyország kapuja, 1980

2020. november 14. – írta Jakab-Benke Nándor

Félreértett mestermű, megalomán bukás, vagy Új-Hollywood csúfos vége – hívd, ahogy akarod, A mennyország kapuja a mai napig előkelő helyet foglal el a filmtörténet állatorvosi lovai között. Most lesz negyven éve annak, hogy bemutatták.

Tündökléses bukás – Olivier Dahan: Grace of Monaco / Grace – Monaco csillaga

2014. május 26. – írta Pernecker Dávid

A Grace – Monaco csillaga olyan kollektív, s meglehetősen kíméletlen hahotázás közepette vezette fel az idei Cannes-i Filmfesztivált, hogy az arra jegyet váltó balsorsú néző lelkiismeretétől gyötörve szinte kötelességének érzi, hogy egy kissé drukkoljon Olivier Dahan filmjének. Ugyanakkor a művet elnézve nyilvánvaló, hogy a cannes-i közönség nem hiába cincálta azt apró darabokra. Az a füttykoncert ugyanis, ami a filmet fogadta, feltehetően precízebben és következetesebben vezényeltetett le, mint maga a film.

Nullánál is kevesebb – Paul Schrader: The Canyons / Vétkek völgye

2013. december 4. – írta Csoma Emőke

Már tavaly izgalomba jöttem a hír hallatán, hogy Paul Schrader és Bret Easton Ellis közös produkcióra készül. Mivel az előbbihez számtalan kedvenc filmem fűződik, az utóbbi pedig kimondottan a kedvenc íróim közé tartozik, ezért fájó szívvel olvastam a filmről született negatív kritikákat. Már akkor eldöntöttem, hogy majd biztos nehezemre fog esni, hogy akár egy rossz szót is szóljak róla, most viszont azon kaptam magam, hogy nehéz lesz egyáltalán bármi jót írnom róla.

Glamúrból fantomlétbe – Az MGM stúdió története III.

2011. január 31. – írta Soós Tamás

Habár az amerikai álmok melegágyának és sikersztorijának számító MGM az 50-es években látszólag második aranykorát érte, az évtized második felétől lassú, de biztos hanyatlásba kezdett. Neve az Oscar-díjak helyett a gazdasági rovatok főszereplője lett, ám a szomorú leépülés mögött továbbra is változatos MGM-portré rejlik.

A jó, a rossz és a csúfos bukás – Jimmy Hayward: Jonah Hex

2010. november 8. – írta Verpeléti András

Gyakorlatilag lehetetlen dolog a nagy csinnadrattával beharangozott, bemutatása után viszont hatalmasat buktázó Jonah Hexről bármi jót is mondani. Vagy egyáltalán olyasmit, ami kicsit is megmentené a filmet, ugyanis a korábban Pixar-animátorként dolgozó Hayward első „élőszereplős” rendezése szinte bünteti az összes általa érintett műfajt, és minden egyes elemében kegyetlenül rossz.

Mennyből a pokolba – A United Artists története III.

2010. augusztus 2. – írta Jankovics Márton

A tőzsdére bevezetett, alapítótagok által elhagyott United Artists az ötvenes években a két ügyvéd vezetése alatt sikert sikerre halmozott, amit a hatvanas években is képesek voltak megfejelni. Egészen addig, amíg Hollywoodban a nagyobb vállalatokba való betagolódás lett a divat.

A múzsa bosszúja – Louis Leterrier: Clash of the Titans / A titánok harca

2010. április 20. – írta Szalay Dorottya

A közelmúlt görög mitológiából táplálkozó amerikai szuperprodukciói – élükön Columbus mítoszkasztráló blockbusterével (Villámtolvaj) – mára szinte teljesen kiölték a nézőből a történeti hűség iránti igényt. Az istenképek felcserélése, az ókori mítosz felülírása azonban továbbra sem lehet kifogás a következetlen dramaturgiára és a papírmasé-figurákra. Ha pedig mindehhez még a vártnál jóval gyengébb képi világ is társul, a végeredmény több, mint kiábrándító.